Hogy ne maradj le, értesítünk a nap 1-2 legfontosabb cikkéről a Mércén. Jöhet?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

A tudomány alkonya – az illegalitás útjai

Az ELTE Társadalomtudományi Karán információs sztrájk szerveződik 2018. november 14-ére, melyet egy hallgatói fórum követ. A kormányzat Párt már többszörösen belekötött az Egyetemek autonómiájába, a tudományok letéteményeseibe. A diákságon és az oktatókon, valamint a hozzájuk csatlakozó tudósokon és lakosságon a sor, hogy megvédjék az oktatás és tudomány függetlenségét. Korábban, 2011-ben, már megpróbálták megszüntetni a Corvinust – és több másik egyetemet, főiskolát némelyiket sikerrel –, indoklás, szakmai konzultáció nélkül.

Majd amikor ez nem ment felhőtlen sikerrel, jöttek a keretszámcsökkentések. A Fidesz 10 480 főben kívánta korlátozni az állami ösztöndíjjal hitellel képzendő hallgatók számát egy évben. Hitellel, ugyanis közben létrehozták a „röghöz kötés” intézményét is. Az új törvényt végül módosított keretszámok nélkül és a kezdeti kétszeres röghöz-kötési időtartam helyett csak egyszeressel fogadtak el. Miért? Jöttek a Hallgatók.

A Téli rózsás diákforradalom lendülete azonban elolvadni látszott eddig; ebben szerepe volt a mostanra sokat siratott Magyar Nemzetnek is, és légből kapott lejárattócikkeinek. Furcsa világ ez. Úgy tűnt, nincs, nem maradt, aki ellentmondjon a Fidesznek. A jelképek rendszerében jól mozgó Párt 2014 vége felé újabb támadást indított az egyetemek ellen, a Corvinus egyetem autonómiájába taposva eltávolíttatták az aulájában elhelyezett Marx Károly szobrot – szülővárosában, Trierben pedig cirka 4 évre rá a kereszténydemokrata önkormányzat egyetértésével állítódott egy 4,4 méter magas szobor.

A gyakorlatok talaján a Párt mára sikeresen bevezette a kancelláriai rendszert, ezzel teljes gazdasági kontrollt vezettek be az Egyetemek felett és kiherélték az egyetemek autonómiáját. Ezzel a forráskivonások testetölthettek. Csúcsosodása az ELTE Társadalomtudományi Karának ellehetetlenítése lett volna a nemzetközi tanulmányok és társadalmi tanulmányok szak megszüntetésével – azóta a társadalmi tanulmányok szakot megszüntették, de keretszámai össze lettek vonva a hasonló képzést nyújtó szociológia szakkal.

Mostanra már a Pártnak sikerült intézményileg megszállni az egészen eddig felszámolásra váró Corvinus egyetemet, már ráfordult a mindvégig független mentsvárként szolgáló CEU-ra is. Szemet szúrt a hatalomnak az ELTE társadalmi nemek tanulmánya szaka is, amit az illiberális ál-kereszténydemokraták propagandája nem tudott megemészteni, megpróbálták hát leköpni. Az MTA pedig meg akarta védeni ezt a tudományterületet, ahogyan idén februárban a szakképzési átalakításoknak is nekiment a „műveltség fenyegető beszűkülését” emlegetve. Elnöke, Lovász László akkoriban úgy nyilatkozott a szakról és hozzá kapcsolódó tudományról:

„a gender studies, a társadalmi nemek tanulmányozása teljes létjogosultsággal bíró tudományterület. Hogy milyen különbségek vannak a nemek között, azok mire vezethetőek vissza, és hogyan lehet elősegíteni a nők érvényesülését, érdemes a vizsgálódásra, és félrevezető egyes művelőinek vadhajtásai alapján megítélni egy tudományterületet.”

Nem oly’ meglepő módon a Fidesz idén bedarálta az MTA költségvetését és autonómiáját – de már további korlátozási lehetőségek is napvilágot láttak – , a Figyelő.hu – mely a Magyar Nemzet helyét vette át a poszt-Simicska-korszakban – pedig lejáratócikket jelentetett meg az MTA kutatóiról. Nemrégiben a Pártban hoztak egy döntést a társadalmi nemek szak megszüntetésről is, mely döntés ismét az ELTE Társadalomtudományi Karát sújtja.

Hát most újból rajtunk a sor, ki kell álljunk a NER-rel szemben. Túl messzire menetelt a tudomány és az emberek önállóságába. Meg kell mutatnunk nekik, és ami mindennél fontosabb, a bizonytalan embereknek ebben az országban, a Párt nem mindenható. Felállíthatták a kancelláriát, aláírathatták velünk a hallgatói szerződést. Megnyirbálhatták a munka törvénykönyvét, tönkretehették a jogállamot. Ezekkel mind-mind csak nekünk kedveztek, tudtukon kívül. Ugyanis a NER ellenforradalma eltaposta, lerombolta a gyenge, álnok jogállami kereteket, melyeket zárt ajtók mögötti paktumokkal és oktrojált alkotmányozással hoztak létre felettünk a rendszerváltáskor. Melynek szövevénye puha közönyösség bársonyába takart minket, és elégedett telehasú tekintetünk előtt homályba burkolta a politikai-gazdasági elit összefonódó maffiatevékenységét.

A romokon kezdhetünk építkezni, nem kell meglévő struktúrákhoz igazodni, renoválásokat tartani. Menjetek el november 14-én az ELTE Társadalomtudományi Karán tartandó hallgatói fórumra. Ismerkedjetek meg a többi elégedetlennel, egymással; gondolkodjunk közösen a jelenről és jövőnkről. De ez csak egyetlen kis lépés lehet a demokratikus önállóságunk újraépítésében.

Meg kell szervezni magunkat, nem lehetünk továbbra is laza pókhálója csüggedt egyet nem értésnek, alkalmi tüntetgetésnek; vastag posztószőttese kell legyünk az ellenállásnak. Így majd ahányszor csapást mér a későbbiekben bármelyikünkre is a Párt, szövetségünk szorosabbá válik.

A közvetlen környezetünkben kell elkezdeni az építkezést, melyre majd a demokratikus Magyarország alapjait lehet helyezni.

Mi a teendőnk?

Meg kell szervezni és képzeni magunkat. Olvasószemináriumokat, előadásokat, beszélgetéseket, fórumokat kell szervezni az intézményi kényszereken kívül helyezve magunkat. Errefelé mozdul az információs sztrájk is, a nemi egyenlőtlenség témakörében, de nem szabad itt megállni. Magyarországon 10 éve nem emeltek hallgatói normatívát, melynek összege 119 000 forint, de ehhez a számhoz fontos hozzátenni, hogy 1993-ban (!) 65 000 forint volt. Az EMMI bár belengetett egy 2020-as emelést 166 600 forintra, ez csak a 2010-hez viszonyított inflációkövetésre elég. Nem tekinthető emelésnek, és nem segíti ki az egyetemi és hallgatói finanszírozási problémákat, mert a jelenlegi emelés egyáltalán nem ellensúlyozza az elmúlt évtized forráskivonásait.

Elsősorban követelnünk kell a hallgatói normatívák radikális, inflációkövető emelését, mely erősíti az egyetemek  költségvetési és a tanulmányi és szociális ösztöndíjban részesülő hallgatók anyagi biztonságát.

A hallgatói fórumon kiváló lehetőség adódik ennek a problémának az artikulálására és továbbiak felvetésére is. Olvassatok, hallgassátok meg egymást, vitatkozzatok és kritizáljatok. Másokat, magatokat és a fennálló rendszert egyaránt; ötleteljetek, dolgozzátok ki terveiteket, álmodjatok nagyot. És ne féljetek megosztani ezeket az elképzeléseiteket a fórumon, másokkal az interneten, az esti baráti összejöveteleken. A korabeli romkocsmák félhomályában merengtek a Márciusi Ifjak, Petőfi, Jókai, Vajda, Vasvári, a Fiatal Magyarország-ot álmodva. Az egyetemek, szakszervezeti épületek, kávéházak, kifőzdék mélyén írtak-vitatkoztak Adyék, a Galilei kör, József Attiláék, Radnótiék, és megannyi fiatalja, harcosa a magyarországi polgári és szociáldemokrata mozgalomnak.

1913-ban a Galilei kör egyik gyűléséről így számolt be a Népszava:

„Mozgalom a diáknyomor enyhítésére. A diákok gazdasági mozgalma tárgyában a Galilei Kör szakértekezletet tartott. A diákság nyomorára és elkeseredésére jellemző, hogy ezen az előértekezleten a Kör nagyterme zsúfolásig megtelt. A szervező bizottság nevében Rubin László ismertette a diákság kívánságait, amelyeket a következőkben foglalt össze. A főváros sürgősen épitse föl a tervbevett diák-szállókat, ahol olcsó árakkal könnyítsen a diákság lakásnyomorán, fejlessze ki a tisztviselői számára fölállított étkezőt és ne csak a hűvösvölgyi diáktelep lakóinak, de minden diáknak tegye lehetővé az ott ebédelést. Az üzem kiszélesítésével a mostani 80 filléres ebédárakat is csökkentse. Addig is, míg a diák-szállók fölépülnek, az egyetem és a főváros közösen állítsanak föl egy diáklakás közvetítő-irodát. Az egyetemi könyvtár hozza be mindazt a reformot, amit a két év előtti népgyűlés kivánt, a főváros pedig a milleneumi alapítványból épitse föl a kulturházat és benne a nagy községi nyilvános könyvtárat, a mostani fővárosi könyvtárt és fiókjait szerelje föl tankönyvekkel és legalább az uj központot diákok részére szolgáló külön tanulószobával és dolgozófülkékkel. A diákság anyagi és kulturális nyomorának enyhítésére szolgáló eme jóléti intézmények mellett a szigorlati díjak reformját is kívánni kell. Az állam, ha már fölemelte a szigorlati dijakat, legalább hitelezze azokat ugyanolyan föltételek mellett, mint ahogyan tandíjmentesség nyerhető, vagyis szegénység és szorgalom alapján. Az előterjesztést a diákság egyhangúlag elfogadta és azt a megtartandó nagygyűlés programpontjává tette. Az előadást élénk vita követte, amelynek során több reformterv merült föl.”

[Népszava, 1913. október 26.]

És most sem lehet kevesebb követelése a diákságnak, mint a méltó körülmények és megélhetés, valamint a tudomány és oktatás finanszírozási és világnézeti szabadsága.

Az Egyetem a Miénk! Használjátok hát erőforrásait, rendezzetek fórumokat a termeiben. Fórumokat, mint amilyen az ELTE Társadalomtudományi Karán is lesz; vidéken és Budapesten egyaránt szükség van ezekre. Vitassátok meg a képzés során felmerülő problémákat, azt is ha nincs elég pénzetek, ha nincs hol laknotok; de a legfontosabb pont, hogy miről és hogyan szeretnétek tanulni. Ne hagyjátok magatok korlátozni a hatalom és intézményeinek rendszere által. Bővítsétek és terjesszétek a tudásotok alternatív módokon, hogy aztán beépülhessen az életünkbe. Védjétek meg az Egyetemeket, a Tudományt, a Társadalmunk! Lehetsz baloldali vagy jobboldali, progresszív vagy konzervatív, szociáldemokrata vagy kereszténydemokrata, minden nézőpontú emberre szükség van a viták és a tudományok területén is.

Az önkény legjobb szolgálója a csüggedés, legnagyobb ellensége az aktivizmus, az önszerveződő társadalom.

Akinek pedig nem volt lehetősége bekerülni a felsőoktatásba, csatlakozzatok a fiatalság alakuló mozgalmához, támogassátok az egyetemisták ellenállását, gyertek el, hogy mi is megismerhessük és segíthessük a ti mindennapi harcaitokat. Az életünk nem kompromisszumkész, nem alkutárgy. Foglaljatok helyet mellettünk a demokratizmusért és szabadságért folytatott küzdelemben. Vegyetek részt a diákság fórumain. Nem lehet tovább a pártok és elitek think tank megmondóembereire várni a megoldásban. Megbukott a felülről kontrollált rendezés, rajtatok a sor, hogy megfogalmazzátok, létrehozzátok és megvalósítsátok az alternatívát.

Meg kell szervezni magunkat, nem lehetünk továbbra is laza pókhálója csüggedt egyet nem értésnek, alkalmi tüntetgetésnek; vastag posztószőttese kell legyünk az ellenállásnak. Így ahányszor csapást mér bármelyikünkre is a Párt, szövetségünk szorosabbá válik.

Menjetek el 2018. november 14-én az ELTE Társadalomtudományi Karára (1117 Bp., Pázmány Péter stny 1/A) és vegyetek részt ti is a felsőoktatás átalakításaiban.

 

A szerző az ELTE Társadalomtudományi Kar
Szociológia alapképzés szakos hallgatója.

Címlapkép: MTI (Fotó: Szigetváry Zsolt)
Olvass tovább!