Bosszuljátok meg a CEU-t, álljatok ki a dolgozók mellett!
A rabszolgatörvény egy olyan törvény, amely kapcsán valamit veszíteniük kell Orbánéknak. Vagy a német autógyárak lesznek mérgesek, vagy azok a dolgozók is, akik a Fideszre szavaztak.
A rabszolgatörvény egy olyan törvény, amely kapcsán valamit veszíteniük kell Orbánéknak. Vagy a német autógyárak lesznek mérgesek, vagy azok a dolgozók is, akik a Fideszre szavaztak.
Ha az a szándékunk, hogy felszámoljuk a nők elleni erőszakot, nem elegendő, ha a sikert csupán az egyének érzékenyítésétől, okításától vagy tudatosságuk növelésétől várjuk, legyenek ők akár hétköznapi szemlélők, az elkövetők maguk, vagy éppen az esettel találkozó szakemberek.
Tanulságok egy veszteség kapcsán.
Sok olyan intézkedést tudnék felsorolni, amivel nem értek egyet, sok borzalmasabbat is, mint a CEU elüldözése, de egyetlen olyan sincs, amit nem is próbált megmagyarázni a kormány.
Politikatudomány szakos, CEU-s doktori hallgatóként én is azok közé tartozom, akik tegnap szembesültek azzal: vége, nincs tovább.
Múlt héten ismeretlenek meggyilkolták Raed ef-Fareszt, Szíria egyik legismertebb aktivistáját, és kollégáját, Hamúd ed-Dzsuneidet.
Nem a diákok mentek a gyárakba, hogy osztályharcot tanuljanak a munkásoktól, hanem a munkások léptek ki a városokba, hogy részt vegyenek, immár a termelésen kívül az ellenállás milliónyi formájában.
Az egyik legalapvetőbb egyenlőtlenség, amire a prostitúció épül, az, hogy a prostituált nem szexelni akar, hanem arra a pénzre van szüksége, amit a használó szexért fizet neki.
Ideje feltenni a kérdést: ki mit ért szolidaritás alatt?
„Ha elmesélném, hogy az apám hároméves koromtól kezdve heti-havi rendszerességgel használt szexuálisan, akkor valószínűleg azt gondolnátok, hogy pedofil lehetett… Azt gondolnátok, hogy szerencsére ti nem ismertek senkit, aki ilyen súlyos erőszakot élt át, olyat meg pláne nem, aki elkövette.”