Szokás, tévesen, az erős államot szükségszerűen a szabadság ellenségének látni. Magyarország arra mutat példát, hogy hiába épült le az állam, ez nem tett senkit szabadabbá, sőt, jobban ki vagyunk téve a hatalmasok önkényeskedéseinek.
Senki nem kényszerített minket erre fegyvert fejnek szegezve, de fegyelmivel és kirúgással igen. Igaz, arra sem, hogy elviseljük, hogy újra és újra megtiporja a dolgozó népet ez a kormány, újból és újból lesújtanak ránk, mi pedig tűrjük.
Az elmúlt napokban volt több olyan – akárcsak szimbolikusnak is tekinthető – sikerünk, ami azt mutatja, hogy van még hová bővülnie ennek a tiltakozáshullámnak.
A törvényalkotási folyamat szabályait az Országgyűlésnek be kell tartania, de nem minden szabály megsértése eredményezi a törvény érvénytelenségét.
A tegnapi parlamenti és utcai tiltakozás, és a kormányzati, illetve rendőri válasz is a radikalizálódás képét mutatja 2018 végén Magyarországon. A kérdés továbbra is az, a kormánnyal elégedetlen emberek meg tudnak-e szerveződni.
Puzsér a megélhetési gyerekvállalással egy olyan toposzt elevenített fel, ami már 2012-ben is baromság volt, de 2018-ban tényleg csak az UrbanLegends blog hasábjaira fér fel.
A jelenlegi rezsimmel szembeni ellenállás egyetlen fegyvere, a szabadság barátainak végső menedéke nem más, mint az őszinteség, az integritás, a hitelesség.
A bringaügyi biztos úgy tűnik, nem látja a bérkülönbségeket.
Hallották? Már megint megtörtént. Bárhol elkezdődhet. Senki sem érti hogyan, de egyszer csak égnek az autók, „az átlagos emberek” kimennek az utcára, elfoglalják a kereszteződéseket, nekiesnek a rendőröknek, vagy csak egyszerűen kinyitják végre a szájukat.
A 16 akciónap utolsó cikke a NEM! (Nők Egymásért Mozgalom) munkáját, illetve a csoport alakulásának körülményeit járja körül.
