Andor László: Európai elvárások
Munkajog, bérek, jövedelmek és szociálpolitika: milyen integrációs eszközök lehetségesek az EU-ban?
Munkajog, bérek, jövedelmek és szociálpolitika: milyen integrációs eszközök lehetségesek az EU-ban?
Lovász László nem cáfolja, hogy a kormány zsarolja az akadémiát.
Míg egy sokat kereső, magas tőkejövedelemmel rendelkező család havi milliókat spórolhat meg, egy középosztálybeli, alsó középosztálybeli, ne adj isten szegénységben élő család semmit se fog kapni.
Nem Orbánról kell panaszkodni és külföldi empátiára várni, hanem Orbán politikájával kell farkasszemet nézni, és kezet nyújtani azoknak, akiket történetileg-politikailag lényegtelennek és feláldozhatónak könyveltek el a kirekesztő rezsimek és biopolitikai megfontolásaik.
„A tudománynak jelenleg alig van presztízse, hacsak nem annyi, amennyire a gyakorlat szolgálatába állítható, azaz, végső soron, amennyiben gazdasági célokat szolgál.”
Önmagában az, hogy a piac hatékonyan osztja el a javakat, nem érv mellette; ez csak akkor releváns, ha a piaci elosztás egyúttal igazságos is.
Papíron jól hangzik.
Úgy tűnik, hogy a magyar kormány, feltehetően a miniszterelnök vízióját követve, továbbra sem szakít azzal a demográfus szakértők által egyértelműen képtelenségnek tartott törekvéssel, hogy megállítja, sőt visszafordítja a népesség csökkenését.
Az adófizetők pénzéből spontán milliárdokkal szórják meg az egyházakat és sportegyleteket, miközben kiéheztetik és elsorvasztják a jövő generációk egészségét és tudását formáló műhelyeket.
Tavaly decemberben a lengyelországi Katowicében ültek össze a világ országainak szakemberei és politikusai, hogy a szokásos évi klímacsúcson ismét nekigyürkőzzenek a világ megmentésének. Mire jutottak és az mire lesz elég?