Lakhatási válság – lesz-e megoldása?
Az elmúlt harminc év egyre erősödő lakhatási mozgalma gyakorlatilag ugyanazokat a problémákat görgeti maga előtt – hogyan gyakorolhat politikai nyomást ezek előmozdítása érdekében?
Az elmúlt harminc év egyre erősödő lakhatási mozgalma gyakorlatilag ugyanazokat a problémákat görgeti maga előtt – hogyan gyakorolhat politikai nyomást ezek előmozdítása érdekében?
A Szegényeket Támogató Alap kivételesen szerencsés egymásra találása volt a megéledő demokratikus ellenzéknek, az értelmiségi és művészeti ellenkultúráknak és a szociális gondokkal együtt növekvő társadalmi segítőkészségnek.
Az Európai Unió vezető hatalmai által követett vakcinapolitika, mind az európai, mind a globális populációt „érdemes” és „érdemtelen” kategóriákra osztotta önkényesen és indokolatlanul.
Csak valami hideg fény, a csupasz szó pislákolása marad, a visszavonulás a szótlan gesztusokba.
Ezúttal egy hosszú papírtekerccsel mutatta meg a rendszer: a Fidesz-KDNP országában nem képviselők, hanem helytartók vannak.
Leginkább a klasszikus liberálisok, jobboldali libertariánusok és konzervatívok közül kerültek ki azok, akik nyilvánosan hangot adtak a járványkezelés mellékhatásaival kapcsolatos aggodalmaknak.
És ez kiken múlik?
„A baloldali értelmiség körében nem kis vihar dúl. A vihar oka a csirke far-hát.” Büttl Ferenc közgazdász válaszcikke Szalai Erzsébet szociológus és Kiss Soma Ábrahám, a Mérce újságírója felvetéseire.
Recenzió Losoncz Alpár társadalomkritikai tanulmánykötetéről.
A szabott ár nem az ördögtől való. De akkor már nem kellene félmunkát végezni.