Beszélnünk kell arról a kérdésről, amin tulajdonképpen a választás elúszott: beszélnünk kell a NATO-ról, a háborúról és a miniszterelnök-jelölt ezzel kapcsolatos tévedéseiről.
Nem lepne meg, ha azok, akikkel találkoztam, fideszesek lennének, sőt. Megértő lennék velük.
A bioüzemanyagok visszaszorításának sürgetésével.
A Mérce szerkesztőségének álláspontja a választások után.
A kormányfő sikerének titka, hogy képes volt az egymást érő krízishelyzeteket ugyanabba a világképbe belehelyezni.
Miért jönnek elő újra és újra az ellenzék technikai hátrányát ismétlő szólamok, és miért önsorsrontó, ha az ellenzék beleragad ezekbe a „megfejtésekbe”?
A hatalomhoz közel álló médiák micsoda boszorkánykonyhája kell hozzá, hogy mégis minden a francia identitásról, a veszélyben levő fehér rasszról, a haldokló Köztársaságról, a nagy népességcseréről szóljon…
Áltathatnánk magunkat azzal, hogy április 3-án már nem érdemes részt vennünk a polgári demokrácia díszleteinek fenntartásában, de ezzel csak magunkat verjük át. Ennek pedig végzetesek lehetnek a következményei.
Az 1Magyarország Kezdeményezés követeléseinek összehasonlítása az egyesült ellenzék kormányprogramjával, és program hiányában a Fidesz romaügyi „törekvéseivel”.
Mit érdemes még átgondolni a vasárnapi országgyűlési választások előtt?