Pénteken, március 27-én két aktivistát állított elő a rendőrség a CPAC Hungary ideje alatt szervezett tüntetésen történt akció miatt, garázdaság vádjával, noha a demonstráció egyébként békésen zajlott. Az intézkedés – amely házkutatással és eszközlefoglalással járt – aránytalannak tűnik, és kérdéseket vet fel a nyilvános véleménynyilvánítás mozgásterével kapcsolatban.

Március 21-én, szombaton szervezték meg a CPAC Hungary-t, ahol a világ vezető jobboldali politikusai gyűlnek össze minden évben egy konferencia keretében. A rendezvényre újságíróként bejutni kifejezetten nehéz, a meghívottak között pedig idén Benjamin Netanjahu, Izrael miniszterelnöke is szerepelt, akit a Nemzetközi Büntetőbíróság (ICC) háborús bűnök és emberiségellenes bűncselekmények vádjával helyezett körözés alá 2024-ben.

A konferencia ellen tiltakozó tüntetésen több mint 400-an vettek részt.

A demonstráció a Deák Ferenc téren kezdődött, ahol egy piknik után beszédek hangzottak el, majd a tömeg a Kálvin térre vonult – ott további felszólalások követték egymást (a Mérce élő közvetítése itt nézhető vissza). A tüntetés kiemelt rendőri jelenlét mellett zajlott: mind a Dohány utcai zsinagógát, mind a vele átellenben található Keren Or kulturális központot és zsinagógát nagy számban biztosították bevetési sisakkal és tonfával felszerelt rendőrök – annak ellenére, hogy a tüntetés maga békésen zajlott.

A Kálvin téren elhangzott beszédek után egy tüntető demonstratívan leöntött kecsappal egy papírmasé Netanjahu-figurát. Ezt követően a jelen lévő rendőrök minden résztvevőt igazoltattak – s minthogy ekkorra már lejárt a bejelentett tüntetés, a résztvevők hazamentek.

Hat nappal később egy szervezőt és egy tüntetőt előállított a rendőrség, egyikőjükkel (a továbbiakban M.) szemben garázdaság, másikójukkal (a továbbiakban S.) szemben  garázdaságra való felbujtás gyanúja miatt indult büntetőeljárás. A rendőrség jelenlegi tudásunk alapján a Netanjahu-papírmasébábu kecsappal lelocsolását értékeli garázdaságnak, illetve az arra való felbujtásnak azt, hogy egy másik tüntető mikrofonba narrálta az eseményeket. Az érintettek, M. és S., az eljárásról úgy szereztek tudomást, hogy a rendőrök a lakásukon keresték fel őket: házkutatást tartottak, lefoglalták a telefonjaikat és egyéb informatikai eszközeiket, majd a Teve utcai rendőr-főkapitányságra vitték őket. A gyanúsítás közlését követően 5-6 órával később szabadon távozhattak. Eszközeiket április elsején kapták vissza.

S.-t civil ruhás nyomozók keresték fel az otthonában. Amikor közölték, hogy szeretnének bemenni, S. kutatási parancs felmutatását kérte, aminek a rendőrök eleget tettek. A jogai ismertetése után megkezdték a kutatást, ám először nem engedték telefonálni; később az ő kérésére felhívtak egy kapcsolattartót, akit tájékoztattak az eljárásról.

A házkutatás során készült jegyzőkönyvet és a lefoglalt adathordozókról készült leltárt bemutatták neki, majda a házkutatás végeztével a Teve utcai rendőr-főkapitányságra vitték. S. ragaszkodott ahhoz, hogy csak ügyvéd jelenlétében hallgassák ki, és bár személyesen nem telefonálhatott, a rendőrök felvették a kapcsolatot az általa megadott ügyvéddel. Miután az ügyvéd jelezte, hogy két órán belül megérkezik, a hatóság ezt megvárta, S. pedig ügyvéd jelenlétében tehetett panaszt.

Ami a jelen esetben furcsa, és S. ügyvédi segítséggel emiatt panaszt is tett, az az, hogy a gyanúsítás garázdaságra vonatkozik. A garázdaság vétsége pedig egyáltalán nem indokolná az eszközök lefoglalását, hiszen a tüntetésen történtekhez (a papírmasé bábu kecsappal locsolásához) nem volt szükség semmiféle digitális adathordozóra.

Amikor arról kérdeztük, mire gondol, mi lehetett az oka ennek a rendőrségi eljárásnak, felhozta a nemzetközi szinten is érzékelhető morális pánikot, a Palesztina mellett kiállók elleni fellépéseket.

„De nem lehetnek tényleg annyira ostobák, hogy pár száz piknikező, éneklő és tüntető fiataltól úgy félnek, hogy el kell venni az összes elektronikus eszközüket” – fogalmazott lapunknak S.

M.-et S.-hez hasonló időszakban keresték fel a rendőrök, ám beszámolója szerint vele szemben jóval agresszívebben léptek fel. Először az állandó lakcímén jelentek meg, ahol a szülei élnek – velük csupán annyit közöltek, hogy beszélnének M.-mel. Ezt követően szülei révén telefonon vették fel vele a kapcsolatot: M. együttműködő volt, jelezte tartózkodási helyét, és abban állapodtak meg, hogy ott találkoznak és beszélnek.

A helyszínen a rendőrök már kifejezetten erélyesen léptek fel: bár röviden igazolták magukat, M. állítása szerint a kutatási parancsot nem mutatták meg, ennek ellenére bementek a lakásba. Nem engedték, hogy M. videófelvételt készítsen, telefonáljon vagy ügyvédet hívjon – s bár ezekhez joga lett volna, kifejezetten akadályozták, amikor próbálkozott ezekkel.

„Egyik pillanatról a másikra eszméletlenül felemelték a hangjukat, hogy zengett az egész lépcsőház. Azzal [fenyegettek – J.B.K.], hogy ők akkor fizikailag fognak eltávolítani engem, bilincsben, merthogy én nem működök együtt velük. Hogy le fogják rúgni az ajtómat. Egy ponton kijött a szomszéd, akire rászóltak, hogy menjen vissza.”

Többszöri kérdésre sem közölték vele, mi a gyanúsítás alapja. „Azt hajtogatták, hogy ezt majd bent, a kapitányságon fogom megtudni.” – mondta el M. A rendőrök lefoglalták a tüntetésen viselt ruháit, valamint több adathordozóját is, utóbbi a garázdaság gyanúsításának ismeretében az ő esetében is teljesen érthetetlen. Tiltakozása ellenére nem kapott időt a kutatás során megírt dokumentumok átolvasására, és másolatot sem adtak át neki; panaszára azt a választ kapta, hogy nem okoztak kárt a lakásban, az ingóságaiban vagy a kutyájában.

M.-et végül a Teve utcai rendőr-főkapitányságra vitték, ahol – állítása szerint – azzal beszélték le arról, hogy ügyvédre várjon, hogy sem az általa hívott, sem a kirendelt védő nem fog időben megérkezni. Így ügyvéd jelenléte nélkül hallgatták ki, és cikkünk megjelenéséig nem kapott másolatot az eljárás során keletkezett iratokról. Az esettel kapcsolatban a TASZ munkatársa, Hegyi Szabolcs hangsúlyozta: ha az érintett kéri, a hatóságok kötelesek megvárni az ügyvédet, akár kirendelt, akár meghatalmazott védőről van szó.

Megkérdeztük M.-et, hogy mit gondol a tüntetésről, és a demonstratív akcióról – erre a következőket válaszolta:

„Nem szeretnék húsz év múlva a történelem rossz oldalán állni, szeretném, ha tennénk is valamit. A tüntetés, az azt megelőző piknik, vagy egy ilyen akció csak a legalapvetőbb eszközeink, de ha már ezért is támadnak minket, az ijesztő – miközben szerintem kötelességünk felemelni a hangunkat az ellen, hogy több tízezer gyereket és civilt mészárolnak le egy háborúnak nevezett népirtásban.”

A rendőrség aránytalan fellépése – az M. által tapasztalt agresszió, az eszközlefoglalás, a sürgetett, kapkodva lefolytatott eljárás azért is aggasztó, mert amint azt már többször megírtuk a Mércén, Magyarországon eleve nehéz az izraeli népirtás ellen tiltakozó demonstrációkat szervezni. Az aktivisták ellen célzottan indított eljárások pedig tovább szűkíthetik a nyilvánosság terét.

Most már jó ideje nyilvánvaló, hogy azok a civilek elleni támadások, amelyeket Izrael a Gázai övezetben visz véghez,

a segélyosztó pontokon elkövetett mészárlások, a kórházak, a civilek és menekültek számára kijelölt „biztonságos zónák” bombázásának aktusai egytől egyig népirtásként értelmezhetők.

Ezen háborús bűnök miatt körözi Benjamin Netanjahut az a Nemzetközi Büntetőbíróság, amelyből Magyarország ugyan kilépett, de ezév júniusáig még tagja, s mint olyan, köteles lenne Netanjahut letartóztatni, amint Magyarországra érkezik. Ezt a kötelességét Magyarország már egyszer megszegte, Netanjahu 2025-ös látogatásakor.

A TASZ jogásza, Hegyi Szabolcs, telefonon beszélt az érintettekkel, jogi tanácsadást nyújtott nekik, és időközben a TASZ ügyvédet is biztosított a számukra.

Hegyi hangsúlyozta, hogy az ügy középpontjában egy bejelentett, békés tüntetés és egy véleménynyilvánításként értelmezhető aktus áll. A gyanúsítás garázdaság vétségére vonatkozik, ugyanakkor álláspontja szerint kérdéses, hogy a garázdaság megáll-e ebben az esetben, mivel a garázdaság vétségének egyik kulcseleme az erőszakosság. Bár ez lehet dolog elleni erőszak is, vitatható, hogy ez egyáltalán megvalósult-e. A cselekmény súlya tehát nem indokolja a hatósági fellépés ilyen mértékét.

A jogász szerint az eljárás módja is szokatlan. Nem világos, miért volt szükség házkutatásra, adathordozók lefoglalására és az érintettek személyes előállítására, miközben hasonló ügyekben – például a közelmúlt diáktüntetései esetében – idézéssel indult az eljárás. Az elektronikai eszközök lefoglalása ellen szól továbbá, hogy a cselekmény nyilvános rendezvényen történt, amelyet a rendőrség biztosított, minden bizonnyal kép- és hangfelvételt is készített, a résztvevőket igazoltatták, így a szükséges bizonyítékok rendelkezésre állnak.

Hegyi egy 2013-as ügyet is felidézett, amikor Pityinger László rappert (ismertebb nevén Dopeman) azért tartóztatták le, mert egy tüntetés során egy, a miniszterelnököt ábrázoló hungarocell bábu fejét rugdosta. Ebben az esetben a bíróság végül felmentette az előadót.

Hegyi Szabolcs hangsúlyozta, hogy fontos, hogy senki ne ijedjen meg, senki ne gondolja azt, hogy nem lehet sarkos módon megfogalmazni egy álláspontot:

„hiszen a tüntetések pont arra valók, hogy olyan véleményeket is megfogalmazzanak az emberek, amelyek a többség véleményétől eltérnek, amennyiben azok konkrét személyek jogait nem sértik – márpedig a kecsapos akció nem sértette. Ezt jelenti a véleménynyilvánítás szabadsága.” – tette hozzá a jogász.