A gyógyszerfelírás orvosi monopóliuma a kormány új rendelettervezete szerint megszűnne. A változást, amivel a gyógyszerészek hatásköre bővülne, az orvoskamara ellenzi. Az orvosok szerepének újragondolására ugyanakkor biztosan szükség van, akkor is, ha az orvosszakmának sikerül elérnie, hogy a választásokig ne menjen át a reform.

„Feldühítette a gyógyszerészeket a Magyar Orvosi Kamara”, olvastuk a Népszava gyógyszerészek vényírási jogáról szóló cikkében. Gyógyszert mindezidáig csak orvosok írhattak fel, a kormány február közepén közzétett rendelettervezete ezen változtatna. Az orvoskamara által kritizált tervek szerint ezen túl gyógyszerészek, illetve alapellátásban dolgozó, egyetemi végzettségű ápolók is megtehetnék ezt. A kormány szerint ezzel a krónikus betegségben szenvedő, folyamatos gyógyszeres terápiában részesülő betegek jutnának könnyebben hozzá gyógyszeradagjukhoz.

Az orvosi testület korábban úgy fogalmazott, hogy „a gyógyszerrendelés nem adminisztratív aktus, hanem orvosi döntés”, a tervezet elfogadhatatlan, az orvosok kihagyásával született, emiatt a kialakításra szánt rendszer a betegbiztonságot veszélyezteti.

A gyógyszerészkamara viszont arra hívja fel a figyelmet, hogy a „rendelettervezet szerint a gyógyszerészi vényírásra első alkalommal akkor kerülhetne sor” – fogalmaz a Népszava -, „ha az adott termékkel a beteget az orvosa már legalább fél éve kezelte. Ebben az esetben egy doboznyit írhatna a gyógyszerész, és ezt ki is adhatná. Ezt követően a betegnek lenne 30 napja, hogy a következő adag felírásáért elmenjen az orvosához és azt nála felírassa. Továbbá szakorvos által rendelt gyógyszerekre, kábító- illetve pszichiátria szerek körébe sorolt orvosságokat nem írhatna fel a gyógyszerész.”

A Magángyógyszerészek Országos Szövetsége alapító elnöke „övön alulinak tartja a[z orvos]kamarai közleményt, amely a nagy nyilvánosság előtt megalázza és megalapozatlanul minősíti a gyógyszerész társadalmat. Szerinte a kamarai álláspont arra jó, hogy belső ellentéteket szítson az egészségügyi ellátórendszeren belül” – összegzi a szövetség álláspontját a Népszava.

Annak érdekében, hogy a közvélemény pontosan értse a gyógyszerfelírással kapcsolatban kialakult vitát, és hogy világosan látható legyen a vita társadalmi jelentősége is, érdemes néhány ponton tisztázni, pontosítani a vitában elhangzottakat, valamint egy tágabb nézőpontot is behozni. Az alábbiakban erre a fogalmi tisztázásra és értelmezésre teszek röviden kísérletet.

Kompetenciának azt nevezzük, amire valaki képes – a magyar nyelv szépen tükrözi is ezeket az összefüggéseket, hiszen az lesz képes valamire, aki megkapja a szükséges képzést. Az iskolai országos kompetenciamérés kifejezés miatt ismerik sokan ezt a szót, így hívjuk azt a tesztet, amelyet az iskolákban időről időre kitöltenek a gyerekeink. Az iskolai kompetenciamérés egy standardizált értékelési eljárás, amely azt méri, hogy hogyan tudják a diákok használni képességeiket, készségeiket, tudásukat. Ezek közül a képesség részben hozott, részben szerzett, a készség döntően szerzett, a tudás pedig döntően az előző kettőre épülő szerzett tulajdonság. A kompetenciamérés éppen ezek együttes mérésére hivatott, ezért alkalmas a gyerekek hozott erőforrásai és az iskolai tevékenység eredményessége eredőjének mérésére.

A fentiek alapján talán jobban érthető, hogy a képesség-készség-tudás hármasa, vagyis a kompetencia a gyógyszerfelírás szükséges alapfeltétele. Szükséges, de nem elégséges feltétele. A kompetencia megléte önmagában nem teszi a gyógyszerészeket jogosulttá a felírásra, a jogosultság elnyeréséhez hatáskört is kell kapjanak. Ténylegesen tehát hatáskörbővítésről szólnak a hírek, vagyis arról, hogy a korábbihoz képest, szabályozott keretek között új hatásköröket kapna a gyógyszerész szakma. (De olvasunk arról is, hogy egy ideje zajlik az ápoló szakma jogosultságának előkészítése is.)

A jogosultság kiterjesztése a gyógyszerész és ápoló szakmák felől nézve hatáskör-bővítést jelent, amelynek szükséges alapfeltétele a kompetenciabővítés. Az orvosszakma hatásköre ezzel párhuzamosan nem változik, nem szűkül.

Valami azonban mégis szűkül, mégpedig az orvosi monopólium. Társadalmi szinten a gyógyszerfelírás nem egyszerűen technikai és jogi aktus, ennél tágabb szimbolikus jelentősége van, az orvosi szerep változását hozná magával, mivel a receptfelírás eddig kizárólag orvosi hatáskörben történt meg, vagyis orvosi monopólium volt.

A Magyar Orvosi Kamara reakciója professzió-elméleti szempontból jellemző reakció akkor, amikor a döntési monopólium megosztására tesz kísérletet az állam. Az is megszokott, hogy a testület a betegek érdekére való hivatkozást állítja előtérbe, az orvosok önkéntes tagságára épülő MOK szakmai, és a betegek érdekeit képviselő szervezetként hivatkozik magára a közleményben. (Emlékezzünk, hogy míg 2020-ban a Karmelita teraszán készült fotóval jelentette be a testület elnöksége az Orbán Viktorral kötött történelmi megállapodást az orvosi bérrendezésről, 2023-ban odáig jutott a szervezet és a kormány viszonya, hogy megszűnt a kötelező kamarai tagság Magyarországon a praktizáló orvosok számára, márpedig ezzel a kamara legerősebb köztestületi szerepét vonta meg az Országgyűlés.)

Nézzünk rá arra is, hogy az ellátás terheinek az elosztása hogyan valósul meg a hazai közfinanszírozott egészségügyi ellátórendszerben. Olvasunk az elégtelen orvos-ápoló arányról, az ápolókra eső magas betegszámokról, és arról is, hogy az egészségügy azért működik még ma is, mert az ápolók sok helyettesítéssel tudják a bevételeiket maximalizálni az elmaradt ápolói bérrendezés miatt, ezért ha nem is megfelelő számban, de mindig van ápoló az intézményekben. Talán nem túlzás ezek alapján azt állítani, hogy

ma Magyarországon a betegellátás, a betegekről való gondoskodás terhei szét vannak osztva, nagyon nagy arányban viselik ezeket terheket az ápolók, eközben azonban a döntési jogok, a szakmai autonómia, az érdekérvényesítő képesség az orvosoknál koncentrálódik.

Mi a baj ezzel? Az európai egészségügyi és szociális ellátórendszerek jó része ténylegesen sokszakmás és szakmák közötti együttműködésben látja el feladatát. Az orvos nem feje az ellátásnak, hanem egy szereplője, és a nálunk megszokottól nagyon eltérően vannak elosztva a kompetenciák és hatáskörök a szereplők között. Ennek megfelelően az egészségügyi ellátórendszer szereplői közül több végzettséghez és pozícióhoz is rendelnek a nemzetállamok rendszerei gyógyszerfelírási jogosultságot is – ahogy arra egyébként a MOK eredeti közleménye is utal. Ennek a gyakorlatnak külön neve (nem-orvosi gyógyszerfelírás), több évtizedre visszavezethető szakirodalma és szabályozási gyakorlata is van.

Magyarország ebben az értelemben nagyon komoly lemaradásban van, amiről kevés szó esik a közéletben.

A kérdés ezért átfogalmazható általános értelemben is, és érdemes is átfogalmazni. Nem az a kérdés, hogy a gyógyszerészek és az ápolók felkészültek-e erre a hatáskör-bővítésre, hanem az, hogy az orvosok felkészültek-e a monopólium ezen elemének megosztására, valamint hogy az egészségügyi rendszer felkészült-e a szakmai hatalom megosztására, és képes-e azt levezényelni.

Az orvoskamara és a választások

Nem szűken vett szakmai, vagy egészségpolitikai kérdésről van szó: a kérdés társadalompolitikai tétjei a választási küzdelemben is megjelennek. Hegedűs Zsolt, a TISZA egészségügyi miniszter jelöltje a Kontroll portálon megjelent szerdai program-ismertetőjében is kitért a gyógyszerfelírás ügyére, amikor a MOK értelmezésével egyetértően hivatkozott a rendelettervezet előkészítésére: „Ha megnézzük, hogy az orvosok mit mondanak erről, vagy az Orvosi Kamara most mit mond erről, felmerül a kérdés, hogy őket miért hagyták ki.”

A hét közepén a MOK egy egészen másik ügyben is fontos szerepet vállalt, a Nyírő Gyula Országos Pszichiátriai és Addiktológiai Intézetben történt tömeges felmondások kapcsán a pszichiáterek egységes fellépéséről szóló közleményt tett közzé, a budapesti pszichiáter szakorvosok egységesen mondják fel az önként vállalt többletmunkát az ügyeleti ellátásban. Ez a szakértők szerint a budapesti ügyeleti ellátás megszűnését jelenti.

Régen volt olyan hét, amikor két jelentős közfigyelem mellett zajló ügyben is megszólalt az orvoskamara, nem nehéz észrevenni tehát, hogy a testület pozíciójának újradefiniálásán dolgozik a változó politikai környezetben.

A TISZA Párt eddigi működéséből egyértelműen előrejelezhető, hogy kormányváltás esetén a Magyar Orvosi Kamara pozíciói erősen változni fognak, a TISZA egészségügyi munkacsoportjának megnevezett tagjai közül többen a Kincses Gyula elnökségével fémjelzett éra egykori vagy jelenlegi tisztségviselői.

A szabályozás elodázása már csak ezért is elemi érdeke lehet a szervezetnek. Áprilisban kiderül, hogy ezek a szakmai határharcok a régi, vagy egy új rendszerben fognak-e lezajlani.

Egy azonban biztos: az egészségügyi rendszerünk állapotához vezető okok alapos megértése nélkül nem fogunk tudni alapjaiban új, jól működő rendszert építeni. Ennek részeként az orvosok szerepének újragondolása, a kompetenciák és hatáskörök újraelosztása sem lesz megkerülhető.