„Tompos Márton, a Momentum elnöke több száz visszaválthatatlan üveget és műanyag flakont szállított ma a MOL székháza elé, hogy így hívja fel a figyelmet az országszerte létező problémára: a sok hibával működő visszaváltó rendszerre. A hibás rendszernek egyetlen nyertese van: a MOL, akinek így nem kell visszafizetnie a vásárlóknak az 50 forintot, amivel tovább gazdagodik. A Momentum megtalálta a megoldást, Tompos Márton a helyszínen bejelentette, hogy a párt elindította a visszavaltjuk.hu oldalt! Itt azok tudnak találkozni, akiknek van egy rakás üvege, de nincs ideje éppen működő automatát keresgélni, aztán egyesével pakolgatni, illetve azok, akik ezt megcsinálják helyettük”

– szerepelt egy szerkesztőségünknek is megküldött momentumos sajtóközleményben néhány nappal ezelőtt.

Most Tompos pártelnök vagy jelentkezett pártjával együtt a MOL egyik alacsonyabb szintű projektmenedzsment irodájának vezetésére, vagy a politizálás szimulálásának olyan szintjeiig ért el ezzel a lépéssel, hogy már nagyítóval se találni különbséget egy ilyen akció  és mondjuk Schmuck Andor megmozdulásai között.

Kezdjük az elején.

Az Európai Unió irányelvei szerint Magyarországnak (is) jelentősen javítania kell a települési hulladék újrafeldolgozásának arányán és hatékonyságán. Ez azt jelenti, hogy 2030-ig az ilyen hulladékok 60 százalékát kell újra feldolgozni, anyagtípusonként eltérő arányban, a műanyagok esetében pl. 50 százalék a kvóta. Ennek a feladatnak az elvégzésére jött létre a Mol-MOHU projekt, ami piaci alapú „megoldást” kínál a problémára. A NER működésében már megszokott, hogy állami feladatok koncessziós alapon magáncégekhez, egyházakhoz-vallási csoportokhoz, magánalapítványokhoz stb. kerülnek, jó módja is ez a korrupció fenntartásának és az adott állami feladatért vállalt felelősség elkenésének. Ettől függetlenül persze még működhetne jól is például a MOL MOHU szolgáltatásainak jelentős része, hogy mást ne mondjunk, az üvegvisszaváltás rendszere,

csak éppen nem működik jól.

Mindenki ismeri az elmúlt hónapok rémséges fejleményeit a területen: végeláthatatlan sorok az áruházakban túlterhelt és szupersebességgel lerongyolódó visszaváltó-automaták előtt, ideges pénztárosok, ideges biztonsági őrök, ideges üvegvisszaváltó állampolgárok, (vélhetően) rengeteg, inkább kihajított vagy vegyespálinka-tárolásra visszatartott műanyagflakon.

Színtiszta zűrzavar.

Rengeteg helyen lehetne javítani ezen a helyzeten, kezdve ott, hogy nem azokat (pl. nemzetközi olajvállalatok) bízzuk meg egy probléma (pl. műanyagszennyezés) elhárításával, akik eleve a probléma létezésének is első számú felelősei között vannak. De folytathatnánk a sort: miért gyártunk műanyag flakonokat eleve, és miért nem kísérletezünk inkább alternatív, környezetre semleges hatású anyagokkal, ha már ezt sem csináljuk, miért nem szervezünk olyan rendszereket a probléma elhárítására, amik tényleg hatékonyak? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekből van még szakajtónyi, nem is feszegetném velük az olvasó kapacitásainak határait.

Ezek közül a Momentum elnöke éppenséggel egyik megközelítéssel sem próbálkozik, hanem mit tesz helyette? Egy általa is hibásnak tartott rendszert próbál kívülről támogatva életben tartani. Országos politika helyett mikromenedzsment, környezetpolitika helyett egy darab weboldal (a már létező mellé).

De persze az is lehet, ha jóhiszeműek vagyunk, hogy mindez csak gag, egy abszurd módon működő rendszer abszurd mivoltára való figyelemfelhívás. Ebben az esetben is ugyanaz a probléma, mint amikor még azt hittük, hogy Tompos Márton tulajdonképpen nyilvánosan elküldte a CV-jét a MOL egyik kisebb vállalkozásának HR-osztályára: tökéletesen rosszul méri fel a szerepét, mint országos politikus. Ha országos/regionális szintű problémák megoldására kérte a választók felhatalmazását, akkor a fent említettekkel foglalkozzék, és ne Monty Python-epigon klipek gyártásával.

Nem azért hívtuk fel a figyelmet a Momentum elnökének szerintünk hibás szerepfelfogására, mert annak önmagában különös jelentősége van. Az efféle nem kellőképpen átgondolt politikai kommunikációs termékek, mint például az ilyen figyelemfelhívó akciók igen szokványosak az elmúlt egy-két évtizedben. Ami lényegesebb, az az, aminek az efféle „politizálás” a tünete: a rendszeren kívüli gondolkodásra, a mélyebb struktúrák értelmezésére való teljes képtelensége a hazai politikának. Ellenzéki és kormánypártok iszonyatos energiát, pénzt és időt ölnek abba, hogy hogyan hangzik az, amit mondunk, ahelyett, hogy ugyanez az energia megjelenne abban, hogy mi az értelme annak, amit mondunk, ne adj’ isten milyen strukturális átalakításokat javaslunk a problémákra.

Még csak nem is kellene Tompos Mártonnak messzire mennie: párttársa, Soproni Tamás éppen nemrég vitt végig egy folyamatot (igaz, polgármesterként), aminek a vége az lehet, hogy 2026-tól megszűnik Terézvárosban egy végtelenül káros gyakorlat, vagyis a rövidtávú lakáskiadás. Itt a momentumos polgármester erre kitalált egy megoldást, amiről kikérte a lakosok véleményét, majd azt programra tűzte. Nem egy weboldalt csinált arra, hogy itt lehet bejelenteni a rossz airbnb-seket, és ettől várta a rendszer megjavulását.

Nehéz döntés, de helyes. Erős ellenszélben, de igazi eredményt hoz.

Úgynevezett politika.