A Himnusz elhangzása után Törley Katalin kifejtette, hogy a Parlamentben még mindig tart a munka.

És noha a színpadot el kell bontani, a szervezők ottmaradnak a téren virrasztani, míg tart a vita.

Ennek jegyében felkérte a tüntetőket, hogy akinek van kedve, hozzájuk hasonlóan tegyen így.

Törleyhez hasonlóan mi is zárjuk programunkat. Köszönjük tehát a figyelmet, és ha támogatni is tudjátok munkánkat, annak még külön örülünk.

Azt, hogy ezután mi történik a Kossuth téren, innentől nem közvetítjük – akit érdekel a virrasztás, nézze meg magának!

Miközben az ülésteremben a jelek szerint vígan zajlik az obstrukció, az ellenzéki pártok képviselői is megjelentek a pódiumon.

Simkó Edit szóbeli vizsgára hívta a politikusokat – miután közölte, hogy Maruzsa már az írásbeli részen megbukott. Ezután felsorolta a vizsgázókat, akik fejenként két percet kaptak.

• Szabó Tímea – Párbeszéd
• Ander Tamás – Jobbik
• Dukán András Ferenc – Momentum
• Barkóczi Balázs – DK
• Kunhalmi Ágnes – MSZP
• Sudár Orsolya – Szikra
• Kanász-Nagy Máté – LMP

Először Kunhalminak kellett válaszolnia Simkó kérdésére. Az MSZP politikusa elmondta, a legnagyobb ellenfél a kétharmad, ami visszaél hatalmával. Mint mondta, a KDNP politikusai azt vágták az arcukba, hogy a tiltakozók hazudnak – mire ők azzal vágtak vissza, hogy a kormánypártiak hazudnak.

Mindazonáltal véleménye szerint Orbán hazudott leginkább, mikor nem tartotta meg korábbi ígéretét, miszerint a minimálbérhez köti a mindenkori pedagógus bértáblát.

Kitért arra is, milyen visszás, hogy a kormány Brüsszelből várja a pedagógusbérek finanszírozását.

Barkóczi kritizálta a kormányt, ami erőszakkal tartja fenn a rendet – de véleménye szerint tovább nem hátrálhat. Véleménye szerint most azon múlik a jövő, hogy meddig tartanak ki a státusztörvény ellen tiltakozók. Orbán mint mondta, hagyta szétrohadni az oktatást az elmúlt 13 évben.

A politikus közölte, hogy tudja hogy ki fognak tartani a tiltakozók, és megígérte, ők is ki fognak tartani.

Ander Orbán Viktortól idézett, melyben az oktatást méltatta – majd közölte, hogy a miniszterelnök módszeresen leépíti az ország aranyfedezetét, az oktatást. Kitért arra, hogy a kormány kiárusítja a multiknak az országot.

Ezután Klebelsberg Kunót méltatta, aki mint mondta, felvirágoztatta a magyarországi oktatást az első világháború után, közölvén, hogy hasonló fordulatra lenne szükség napjainkban is. Ezután azt is elmondta, a pedagógusok többsége nemsokára nyugdíjba vonul, ezért nem kellene eltántorítani a fiatalokat.

Kanász-Nagy kifejtette, hogy szerencse hogy a hazugságnak van természetrajza, legfontosabb tulajdonsága pedig hogy lelepleződik.

Ezután Maruzsát idézte:

„Nagy nehézségben lennétek, ha mindig csak a színtiszta igazat kellene mondani”

– miképp az államtitkár véletlenül a Telexnek küldött levelében fogalmazott.

Ezzel párhuzamba állította, hogy a kormány szinte folyamatosan hazudik, például arról, hogy a státusztörvény többlet védelmet és szabadságot ad az oktatásban – bár mint mondta, az elmúlt 13 évben úgyis folyamatosan hazudott a kormány az oktatásról. A hazugságokat ugyanakkor véleménye szerint leleplezi az ellenük tüntető tömeg. A politikus beszélt arról is, hogy aki most itt van mindannyian a teljes társadalomért áll ki.

Sudár szerint a bosszútörvény célja, hogy egy huszárvágással minden társadalmi csoport bátorságát letörje a szerveződéshez. Mint mondta a rendszer attól fél, hogy a bérből és fizetésből élők együttesen lépnek fel az elnyomó rendszer ellen.

A kormány véleménye szerint a társadalom ellen dolgozik, azért hogy kegyeltjeik, politikusaik, haverjaik még többet kapjanak a közösből.

Ezután Novák Katalin köztársasági elnöktől idézte elhíresült társadalomfilozófiai megállapításait, miszerint

„Hálás vagyok a sorsnak, hogy nem kórházi ápolónőként vagy pedagógusként élünk röhejes jövedelemből”.

Elmondta, hogy édesanyja 30 éve dolgozik az egészségügyben és nyugdíj előtt megélhette, hogy kicsúszik az egészségügy alól a talaj.

Mint mondta, a társadalommal fizettetik meg a válság költségei – de véleménye szerint Orbán receptből főz, a jobboldali neoliberális gazdaságpolitika mindenhol erre épít. Ezzel szemben a szolidáris közösségek fontosságára hívta fel a figyelmet.

Szabó szerint a mai nap a szégyen és gyávaság napja, mert másfél év tiltakozás után szinte változtatás nélkül tárgyalja az országgyűlés a jelenlévők jövőjét tönkretevő bosszútörvény.

Ráadásul hermetikusan lezárták a parlamentet, nehogy valaki bemenjen tiltakozni az Országházba a bosszútörvény ellen. Mint mondta, Hollik István szerint az ellenzék hibája, hogy a pedagógusok nem kapnak béremelést. Ezzel szemben a héten bejelentette a kormány, hogy Tiborcz Istvántól 244 milliárd forintért vesz a kormány egy irodaépületet – vagyis mikor a miniszterelnök lányát vagy vejét kell kisegíteni, akkor nem Brüsszelből várják a pénzt.

Szabó szerint ebből a pénzből egy évre 45 százalékos fizetésemelést lehetne finanszírozni a pedagógusoknak.

Dukán pedig közölte, hogy 200 napja nem tartott egyetlen matematikaórát sem. December 1. óta engedetlenkedik, és addig is így fog tenni, míg nem szolgáltatnak igazságot az elbocsátott kollégáknak.

Pedagógus munkát ugyanakkor végez – ingyen, a szabadidejében. Marosi Beatrix tankerület-vezető és Pintér Sándor is tudják ezt, ennek ellenére hazugságokat terjesztenek a tiltakozókról és erőszakosan verik szét a diákok tüntetéseit.

Kifejtette, sajnálja hogy már nem osztályfőnök, ennek ellenére tiltakoznia kell neki is és mindenkinek – a maga módján. Vagyis minden tanár, diák és szülő tegyen úgy, ahogy a lelkiismerete diktálja. A politikus arra is felhívta a figyelmet, hogy közösen kell kiállni azokért is, akik nem tudnak magukért kiállni.

Véleménye szerint a kormány a kifárasztásukra játszik, de nem hagyhatják hogy győzedelmeskedjen.

Simkó ezután kijelentette, hogy a szóbeli vizsgán átmentek a politikusok, de most jön a gyakorlat.

Ennek keretében elmondta, összefogást várnak el a politikusoktól, akik megfogták egymás kezét és a magasba emelték, miközben a közönség is így tett.

A Grundot énekelve búcsúznak a színpadról a mai demonstráció főbb szónokai és résztvevői.

Elmúlt nyolc óra, és a kormánypárti képviselők továbbra is kénytelenek válaszolni a rájuk zúduló ellenzéki kérdésekre és kritikákra a Parlament üléstermében. A jelek szerint az ellenzék, kihasználva a házszabály réseit, megpróbálja addig nyújtani a bosszútörvény vitáját, ameddig csak tudja, hogy akadályozza a folyamatot, amelynek végén a kormánypártok minden bizonnyal átnyomják majd erőből a tanárokat fegyelmező passzusokat.

„Soha nem vetemednénk arra, hogy elhallgattassuk azokat akik nem értenek egyet velünk”

-idézte egy diákokativista Orbán Viktor korábbi kijelentését.

Ehhez képest elhallgattatták a tanárokat, és most a benti vita idejére még az Országházat is lezárták – bár a hangjuk, mint állította így is bejut az épületbe.

Véleménye szerint hamarosan a magánéletbe is bemászik a kormány azzal, hogy  a pedagógusoktól elveszik a szólásszabadságukat a státusztörvénnyel.

Úgy látja, kizsigereli, megalázza és elhallgattatja a pedagógusokat a kormány. Pedig nekik mint mondta, a diákok, és általában az egész ország is rengeteget köszönhet – majd hétköznapi hősöknek nevezte őket.

Ezzel szemben hasukat és zsebüket tömő önző senkiknek minősítette a státusztörvényt támogató politikusokat, akik zsarnokok és csak a saját érdekeiket tartják szem előtt.

Viszont mint elmondta, nem fogják tudni elhallgattatni a tiltakozókat, mert kitartanak és maradnak. Ehhez együtt kell maradniuk, erősnek és bizakodónak, feladatuk pedig hogy megállítsák a kormányt – ha pedig ez nem megy, akkor meg kell buktatniuk.

Perlaki-Boros Noel diák felszólalásának elején a Maruzsa Zoltán önleleplezéséről szóló hírt olvasta fel, majd arról beszélt, hogy Orbán Viktor regnálása mindannyiunk felelőssége, és nekünk is kell tenni ellene. Szerinte nem megoldás magunk kivonása a közügyekből.

Szerinte fel kell venni a harcot „az ostoba újgazdag arisztokrácia ellen.”

Társa arról beszélt, hogy példát kell mutatni, és kiállni azon diákok mellett, akiket kinevetnek, mert tüntetnek. Szerinte meg kell szólítaniuk azokat is, akik nem foglalkoznak az oktatás ügyével, hiszen mindenkit megillet a minőségi oktatás.

A diák szerint nem fogják feladni a követeléseiket, és nem fognak kompromisszumot kötni. Felszólította a kormányt, hogy „vegyék komolyan ezt az ügyet.”

Gosztonyi Gábor, a Pedagógusok Szakszervezete egyik alelnöke, valamint leendő alelnöktársa Tóth Tünde is felléptek.

Egy vádbeszédet hoztak a kormány ellen, melynek ismertetésébe a tüntetőket is bevonták.

Ennek keretében az oktatáspolitika számos hibáját, bűnét sorolták fel:

• a kormány megcsinálta az oktatás Trianonját;
• az oktatási dolgozókat egymás ellen hangolják;
• az oktatás helyzetének javítását nem hazai forrásokból fedeznék;
• a „nemzeti kormány” a nemzet ügyét jelentő oktatás megoldását az ellenségként beállított Brüsszelre bíznák;
• nem akarja az elit a társadalom jelentős részét felemelni;
• a kormány elvtelenül kiszolgálja a külföldi tőkét olcsó munkaerővel, így a valódi tudás egyre kevesebbek kiváltsága;
• olyan terhet akasztott a társadalom nyakába, ami nem jövőre készíti fel a diákokat;
• elfogadhatatlan az öncélú múltba révedés, a felesleges lexikális tudás erőltetése
• elvette a tanszabadságot, a pedagógusoktól a tanítás szabadságát;
• egyentankönyveket vezettek be;
• a második világháború óta nem látott a pedagógushiány;
• a felelőtlen politikája miatt több mint 16 ezer pedagógus és 14 ezer okt segítő hiányzik a rendszerből;
• mert az oktatási dolgozók szegénységben élnek;
• a hatalom 18 havi bérüktől fosztotta meg őket a 2014-es minimálbérhez igazított vetítési alap miatt;
• mert valódi béremelés helyett csak munkateher növekszik;
• a lemondási időt meghosszabbítják, rengeteg helyettesítésre, kényszerítik az átvezényelhető, szubjektívan értékelt tanárokat;
• a bosszútörvénnyel el akarja lehetetleníteni az oktatást;
• hogy a státusztörvény valódi egyeztetés nélkül került a parlament elé, hovatovább az utolsó szög az oktatás koporsójában;
• mert a pártpolitikai térbe tolta a közoktatást;
• a felsorolt hibák ellen kiállókat, a tiltakozókat megbélyegzi, megfélemlíti,elbocsátja és ellenük hangolja a közvéleményt.

Ezeket ígéretük szerint nem hagyják szó nélkül, a forró nyár után forróbb ősz elé nézünk

„összefogunk, folytatjuk, nem félünk!”

– zárta felszólalásukat Gosztonyi.

Fotós kollégánk serényen küldi nekünk a fotókat a helyszínről, ezekből válogatunk most.

Balogh Fruzsina, a Civil Kollégium Alapítvány képviseletében mondott beszédet. Beszámolt róla, hogy romaként többször érte megkülönböztetés.

„Lehetséges, hogy titkolnom kéne a szokásaimat?”

– tette fel magának a kérdést sokszor szorongva.

Balogh elmondta, hogy mára az lett a missziója, hogy minél több olyan segítő legyen, aki képes hidat képezni, és azon dolgozik, hogy minél többen férjenek hozzá az oktatáshoz.

Arról is beszélt, hogy az oktatást segítők létszáma egyre zsugorodik, miközben egyre kevesebb esély van rá, hogy a rászorulók rendes segítséget kapjanak. A mostani bosszútörvény csak még rosszabbá teszi szerinte a helyzetet.

Az Egységes Diákfront tagjai elmondták, minden fórumon kimondták, nem kérnek a bosszútörvényből.

Képviselőjük mondta, Novákkal és a kormánnyal csak akkor egyeztetnek, ha kijönnek hozzájuk. Mindazonáltal üzenetüket papírrepülőkre írták, és bedobták a Parlamenthez.

Sas „Pillepalack-dobáló” Bíborka pedig reményét fejezte ki, hogy a papírrepülőket nem tekinti fenyegetésnek a rendőrség.

„Ennek a törvénynek semmi más értelme nincs, mint a tiltakozásokat megtörni. A gerincünket megtörni.”

Simkó Edit pedagógus beszámolt róla, hogy a Parlamentben éppen a KDNP képviselői folyamatosan gyurcsányoznak a bosszútörvény vitáján, miközben már vagy 14 éve nem Gyurcsány Ferenc a miniszterelnök.

Említette, hogy bizonyos fideszes képviselők szerint egy „kicsi, de hangos csoport tiltakozik” a Kossuth téren.

Ezután a kormányzat bődületes csúsztatásait sorolta a szónok:

• „74 százaléka a pedagógusoknak egyetért ezzel a törvénnyel”
• „21-szer találkoztak egyeztetésen a pedagógusokkal”
• „Rengetegszer változtattak a törvényen”

Simkó kilátásba helyezte, hogy még „jó sokáig maradnak” a téren tüntetni.

A Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete képviseletében Nagy Erzsébet és Szűcs Tamás választmányi tagok léptek a színpadra.

Nagy elmondta, az Országgyűlésben folyamatosan hazudnak a kormánypárti képviselők, miszerint egyeztettek – miközben szerinte álegyeztetések voltak, vita nélkül.

Az ún. egyeztetések után pedig egészen más törvénnyel szembesültek, mint amit korábban bemutattak nekik.

De ezután pedig már az egyeztetésekből is ki kívánják zárni a szakszervezeteket, hogy le se kelljen ülni velük.

Elmondta, hogy még a gyakornokok illetménye is kikerült a törvényből – holott az fogja meghatározni a dolgozók pótlékait. Mint mondta, életpályát nyomokban sem tartalmaz a törvény, ellenben rengeteg szankciót sorol fel. Véleménye szerint az állami intézmények dolgozóinak szankcionálására és büntetésére épül az új rendszer.

„Egy őrült gondolat van csak (…) és az a lényege, hogy ha támadják a kisvasutat, akkor meghosszabbítjuk Bicskéig.”

A szakszervezeti vezető jelezte, hogy a Ne dolgozz ingyen oldalukon ismertetik a legfontosabb tudnivalókat arról, hogyan kerülhetik el a pedagógusok hogy kiszúrjon velük a státusztörvény.

Szűcs Tamás pedig a bizalmatlanságról beszélt.

Ennek jegyében elmondta, hogy a mai napon beadta a rendkívüli lemondását.

31 év tanítás után döntött úgy, hogy elege van. Úgy látja, hogy amit most a pedagógus-szakmával csinálnak, azzal átlépte a kormány a Rubicont.

Holnap, holnapután ki fog tanítani, és mi lesz ezzel az országgal?

Mint mondta, neki már eljátszották a bizalmát. Az ő generációja játszotta el a bizalmat a rendszerváltástól kezdve számos téren, és most a státusztörvénnyel. Emiatt nincs bizalma most már szemernyire sem az Országgyűlésben ülőkkel.

Jogi értelemben a munkáltatója 3-4 éve tudja, hogy ki kellene fizetnie egy túlmunkát. Másfél éve erről bírósági döntés is született, illetve egy éve egy másodfokú ítélet is született, majd mikor a bérét követelte, egy elfogadhatatlan levelet kapott.

Idézte a lemondásából a vonatkozó részt, miszerint a munkáltató,az igazgató folytatólagos jogszabályellenes gyakorlata megalapozza a bizalomvesztését, az igazgató nem tekinti partnernek a közalkalmazotti jogviszonyában. Döntését nem indokolja jogilag, ezért lemond a közalkalmazotti jogviszonyáról.

Szalóki Viktor, az aHang munkatársa emelkedett szóra, aki elmondta, a kormány a szakmai javaslatok figyelembevétele nélkül akarja átnyomni a bosszútörvényt.

Megemlítette, hogy az aHang felmérése szerint mintegy 5 ezer pedagógus fogja elhagyni a pályát, ha elfogadják a törvénytervezetet.

Szalóki felolvasott azon tanárok leveleiből, akik elhagyják az oktatást a törvény elfogadásakor, közülük többen több évtizede oktató pedagógusok.

Kik fognak érettségiztetni, ha felmondanak a pedagógusok?

– tette fel Szalóki a költői kérdést.

A beszédet eljuttatták lapunkhoz, változtatás nélkül közöljük.

„Az erdélyi, kolozsvári Mentés másként pedagógia csoport szolidaritását fejezi ki a magyarországi pedagógusokkal.

A Mentés másként pedagógia tevékenységének célja, hogy az oktatási rendszer demokratikus és hatékony működését aláásó bevésődéseket újrafogalmazza, és „másként mentse” el azokat. Ez a munka csakis azokkal a pedagógusokkal, segítő szakemberekkel, civilekkel, akadémiai közegben dolgozókkal, sajtósokkal együtt valósítható meg, akik nap mint nap kilépnek komfortzónájukból egy lehetetlennek tűnő helyzet ellen dolgozva, vagy ha kell, megélhetésüket, karrierjüket kockáztatva utcára vonulnak, tüntetnek, sztrájkolnak. A pedagógustársadalomnak össztársadalmi szolidaritásra és felelősségvállalásra van szüksége, ennek szeretnénk magunk is részei lenni.

Aggodalommal követjük a magyarországi pedagógusok munkáját ellehetetlenítő politikai játszmákat, amelyek nagyon jól láthatóan nem csupán az oktatásban dolgozókat érintik, hiszen a sztrájk alapjog. A pedagógusok, ahogyan Romániában, úgy Magyarországon sem csupán saját érdekeiket és munkajogaikat érvényesítve lépnek fel, hanem méltányos munkájuk, a szakmájukkal és a rájuk bízott gyerekekkel szembeni felelősségvállalás teljes ellehetetlenítése miatt. Mert ezt választják. Mert nincs más választásuk.

Nincsen jó hírünk a romániai tanársztrájkról, hiszen a román kormány ugyan felszínes és nehezen számonkérhető ígéreteket tett a pedagógusoknak, hogy a tanévet le lehessen zárni, a pedagógusokkal, s ezen keresztül az oktatással, a gyerekeknek biztosított minőségi oktatás fontosságával szembeni mélységes ignoranciájukról tettek tanúbizonyságot: a sztrájk alatt a politikusok speciális nyugdíjait emelték, hadászati befektetésékre fordítottak hatalmas összegeket, közben a pedagógusokat vádolták a gyerekek sorsának ellehetetlenítésével.

Romániában a szakszervezetek felfüggesztették a három hete tartó sztrájkot, és elfogadták a kormány sürgősségi határozatát, amely szerint a tanárok és kisegítő pedagógusok alapfizetését bruttó 1300 lejjel, azaz 98.000 forinttal növelik. Az eddig minimálbéren dolgozó kisegítő személyzet fizetését pedig bruttó 400 lejjel, körülbelül 30.155 forinttal növelik. A kezdő tanárok fizetését az állami bértábla 23 százalékára emelik. A gyors döntést befolyásolta az is, hogy Romániában épp kormányváltás zajlik, a sürgősségi határozatot a leköszönő miniszterelnök utolsó napján fogadták el.

A szakszervezetek követelései között szerepelt az infrastruktúra bővítése, a hátrányos helyzetű településen oktatók bérkiegészítése, az útiköltségek megtérítése, és a túlórák kifizetése, de ezekre a kormány nem tett javaslatokat. Számos romániai iskolánál nemhogy okostábla, de még kanalizálás sincs, és a kültéri fabudit kell használni.

Évek óta kérik a fejlesztést a pedagógus-szakszervezetek, és megalakulásunk óta tematizáljuk mi is az oktatási rendszer súlyos hiányosságait. Ezek nem pluszkiadások, nem alaptalan kérések – egy állam köteles erre adófizetői pénzeket elkülöníteni. Mind a gyerekeknek, mind a tanügyben dolgozóknak alapvető joga kell hogy legyen egy jól felszerelt, biztonságos munkakörnyezet – s amikért kiálltok és kiállunk, az csupán az ehhez szükséges minimum.

A munka sem itthon, Romániában, sem Magyarországon nem ért véget. Ez a küzdelem nem lehet csak a pedagógusoké! Közös, társadalmi kiállásra, sok erőre, szolidaritásra, kitartása, emberségre lesz szükség, hogy az elnyomó, képmutató és önérdektől vezetett hatalmi rendszerrel szembeni fellépések eredményt érjenek el.”

A múlt század nyolcvanas éveinek közepén megjelent performatív, szókimonddó stílusú szövegelőadás, azaz a néhányak által kedvelt slam poetry műfajában adott elő a színpadon Pankotai Lili, a nemrég egy tüntetés után erősen megbírságolt diákszervező.

Ilyen mondatok vannak benne:

„A közvéleményt is csak olyan méreggel lehet etetni, ami ízlik neki”

„Csessze meg a kurva, korrupt kordonkormány. Meg csessze meg, hogy káromkodok”

Boross Martin színházi rendező a független színházak képviseletében elmondta, ők évi néhány ezer előadással lehet hogy úri huncutság vagy hobbi, de élete legmeghatározóbb pillanatai közül néhányat a színházban élt meg.

Ezért számára a színház alapjog, amit szintén a bedarálás veszélye fenyeget.

Ma a cenzúra nem direkte működik, hanem a források elapasztásával, mint mondta. A források lenullázása miatt viszont pár napja több száz intézet zárhat be, ezrek várhatnak munkanélkülivé, és rendezvények is elmaradhatnak. Kitért arra, hogy a kultúra számos más területén is ugyanez a helyzet.

Véleménye szerint azért, mert a kormány igyekszik ellehetetleníteni mindent ami kritikus vele és független, mert

„leszarnak mindent ami nem hoz pénzt, vagy szavazatokat.”

De a kultúra nem anyagi profitról vagy szavazatokról szól – ezzel szemben a NER-es projektekbe öntik a milliárdokat. Boross szerint a pénzt lopás helyett tisztességesen és értelmesen kellene használni. A kormány viszont ezzel szemben az erő, a bosszú és a megalázás nyelvét beszéli.

Szolidaritásban viszont véleménye szerint ők az erősebbek.

Meglátása szerint ez tartja össze a tüntető tömeget.

Végül Lars von Trier filmrendezőtől idézett, miszerint

„a filmnek olyannak kell lennie mint egy kavicsnak a cipőben.”

Mégpedig azért, hogy a művészet ne hagyjon elkényelmesedni. Ha viszont elveszik a kultúrát, akkor Boross szerint a tiltakozóknak kell lennie a kavicsnak.

Tudósítóink szerint nagyjából ötezer tüntető tartózkodik jelenleg a Kossuth téren.

Sas Bíborka elmondta, hogy nem élhet tovább olyan országban, melyben börtönnel fenyegetik és meghurcolják a rendőrségen –

ezzel szemben még mindig itt van.

Pedig meghurcolták, mert nem fogadta el az ultimátumot, ami megfosztotta volna alapvető jogától.

De ő ott lesz minden tüntetésen, míg nem történik változás. Azt szeretné, ha olyan tanárok maradnának a pályán, akik szeretik amit csinálnak – és nem szeretné elveszíteni azokat, akiktől a legtöbbet kapták.

Társa pedig megköszönte a jelenlévőknek a részvételt, egyszersmind elmondta, nem randalírozni jöttek. Céljuk, hogy ne építse le a kormány az oktatást, és a diákok európai szintű oktatáshoz férjenek hozzá. Diákközpontú oktatási rendszerre vágynak, ahol a kritikus gondolkodás érték, és megtanítják őket az érdekképviseletre.

Mint elmondta, ez hosszú és fájdalmas küzdelem. Ezért megköszönte azoknak a rendőröknek, akik tartózkodnak a nyers erőszaktól (amennyiben ezt csinálják).

Elmondta, hogy a „kordonkormánnyal” szemben foglalnak állást, és többször is kifejtette, hogy a rendőrök mellett állnak(?).

Ezután a résztvevők elénekelték a rendőröknek a Szózatot.

A színpadról két diák szavalja Petőfi Sándor Dicsőséges Nagyurak című, Pesten, 1848. március 11-e előtt írt versét:

Dicsőséges nagyurak, hát
Hogy vagytok?
Viszket-e ugy egy kicsit a
Nyakatok?
Uj divatu nyakravaló
Készül most
Számotokra… nem cifra, de
Jó szoros.

Tudjátok-e, mennyit kértünk
Titeket,
Hogy irántunk emberiek
Legyetek,
Vegyetek be az emberek
Sorába…
Rimánkodott a szegény nép,
S hiába.

Állatoknak tartottátok
A népet;
Hát ha most mint állat fizet
Tinéktek?
Ha megrohan, mint vadállat
Bennetek,
S körmét, fogát véretekkel
Festi meg?

Ki a síkra a kunyhókból
Miljomok!
Kaszát, ásót, vasvillákat
Fogjatok!
Az alkalom maga magát
Kinálja,
Ütött a nagy bosszuállás
Órája!

Ezer évig híztak rajtunk
Az urak,
Most rajtok a mi kutyáink
Hízzanak!
Vasvillára velök, aztán
Szemétre,
Ott egyék a kutyák őket
Ebédre!…

Hanem még se!… atyafiak,
Megálljunk!
Legyünk jobbak, nemesebbek
Őnáluk;
Isten után legszentebb a
Nép neve:
Feleljünk meg becsülettel
Nékie.

Legyünk nagyok, amint illik
Mihozzánk,
Hogy az isten gyönyörködve
Nézzen ránk,
S örömében mindenható
Kezével
Fejeinkre örök áldást
Tetézzen.

Felejtsük az ezer éves
Kínokat,
Ha az úr most testvérének
Befogad;
Ha elveti kevélységét,
Címerit,
S teljes egyenlőségünk el-
Ismeri.

Nemes urak, ha akartok
Jőjetek,
Itt a kezünk, nyujtsátok ki
Kezetek.
Legyünk szemei mindnyájan
Egy láncnak,
Szüksége van mindnyájunkr’ a
Hazának.

Nem érünk rá várakozni,
Szaporán,
Ma jókor van, holnap késő
Lesz talán.
Ha bennünket még mostan is
Megvettek,
Az uristen kegyelmezzen
Tinektek!

Kanász-Nagy Máté, a Lehet Más a Politika vezérszónoka üdvözölte a Kossuth téren gyülekező tüntetőket, majd idézte Maruzsa Zoltá kiszivárgott leveléből, hogy

„Nagy nehézségben lennétek, ha mindig csak a színtiszta igazat kellene mondani”

Ezzel szemben József Attilától idézte, hogy

„az igazat mondd, ne csak a valódit.”

Kanász-Nagy szerint a magyar oktatás válságban van, mert nem tudja elérni céljait, melyek:

• a nemzeti tudáskánon átadása mindenkinek egyenlő színvonalon, egyenlő mértékben – hisz különböző iskolatípusok között különbségek vannak;
• a magyar gazdaság érdekeinek szolgálata, a munkaerőpiacnak való megfelelés – hisz az összeszerelőüzem-ország húzza magával az oktatás színvonalát;
• a szociális, igazságossági cél, a társadalmi egyenlőtlenségek csökkentése.

Véleménye szerint ha a magyar társadalom egyenlőtlen, nehéz a szegények helyzete és a többieknek is egyre nehezebb, akkor az oktatás is sokkal nehezebb helyzetbe kerül.

Az LMP-s politikus felhívta a figyelmet arra, hogy az elmúlt 13 évben gyökeresen megreformálta az oktatási rendszert a Fidesz.

• Elvették az önkormányzatoktól az iskolákat, amivel a helyi lakosok, a szülők és pedagógusok beleszólása is csökkent.
• Megváltozott a finanszírozás, GDP-arányosan romlott. A félperifériás gazdasági modellben nem lehet felzárkózásról beszélni, de pláne illúzió, ha kevesebbet költünk az oktatásra mint az az ország, amit utol akarunk érni.
• Kevésbé figyel a tanulók közötti különbségekre, mint korábban.

Ezekért a felelősség a kormány tagjait terheli az LMP-s politikus szerint, hisz ők tudnának változtatni a jelenlegi helyzeten.

Véleménye szerint szükség lenne a Belügyminisztérium alá vont ágazatok, mint az oktatás vagy az egészségügy külön minisztériumokat igényelnének a megfelelő érdekérvényesítéshez.

A politikus emlékeztetett, hogy 2008 és 2018 között jelentősen romlottak a tanulók kompetenciáit felmérő PISA-tesztek eredményei.

Ráadásul a rendszer nemhogy csökkentené, de növeli a társadalmi egyenlőtlenségeket.

A politikus társaihoz hasonlóan felhívta a figyelmet arra is, hogy a kormánynak a nemzeti költségvetésből kellene fizetnie a pedagógusok béremelését.

A státusztörvényről elmondta, bosszúból alkották meg a pedagógusok és diákok kiállása miatt. Elmondta továbbá, hogy visszalépések történtek a pedagógusok, iskolaigazgatók autonómiája terén, és nem látszik, hogy új pedagógusokat tudnának bevonzani a pályára. Ezt a problémát pedig a meglévők túlterhelésével igyekeznek kompenzálni.

Dúró Dóra a Mi Hazánk vezérszónoka közölte, nem támogatják a státusztörvényt, ami mint elmondta, nem adja vissza többek között az anyagi biztonságot, az autonómiát, a fenyítési jogot, és nem biztosítja az utánpótlást sem.

A politikus közölte, hogy a pedagógus átlagéletkor 50 év fölött van, ezért biztosítani kellene az utánpótlást azzal, hogy vonzóvá teszi a pályát a fiatalok számára.

Dúró kritizálta a 2010 előtti kormányokat a bolognai rendszer bevezetéséért, ennek jegyében méltatta a Fideszt, ami kivezette.

Kifejtette, hogy nemzetközi összehasonlításban a pedagógusok a munkaidejük jelentős részét nem a képzettségüknek megfelelő munkát végzik, mivel alacsony a kisegítőszemélyzet létszáma.

Felhívta a figyelmet, hogy 13 év alatt lett volna lehetősége a kormánynak jócskán emelni a pedagógusbéreket, és nem foghatja a problémát Brüsszelre vagy Gyurcsányra. Eközben véletlenül Brüsszellel kritikus kormánypárti képviselőként hivatkozott magára.

Emlékeztetett, hogy 2001-ben a GDP több mint 5 százaléka jutott az oktatásra, így most is ezt kellene tennie – és akkor nem kellene az Uniótól követelnie a támogatást a pedagógusbérekhez.

Arra is felhívta a figyelmet, hogy nem elegendő a diplomás átlagbér 80 százaléka sem.

A kormány pedig ezt is csak 2025-től ígérte be. Ez véleménye szerint nem teszi vonzóvá a pályát, pláne hogy nem látni, milyen kedvezményeket kapnának e mellé. Kritizálta a differenciált bérezést is – ami vagy lesz, vagy nem. A Mi Hazánk politikusa is kritikát fogalmazott meg a tankerületi vezetők pedagógusoknál magasabb bérezésével szemben.

A státusztörvény a politikus szerint rosszabb helyzetbe hozza a pedagógusokat, ennek keretében a végkielégítés kérdését döbbenetesnek, és zsarolásnak nevezte, ami bizonyítja hogy a kormány attól tart, pedagógusok fogják elhagyni a pályát. Dúró arról is beszélt, hogy a kisgyermekes édesanyák számára sem tartalmaz megfelelő biztosítékot a törvény arra, hogy milyen munkajogi körülmények között térhetnek vissza szülés után.

A szélsőjobboldali politikus felszólalt a szegregáció fontossága mellett is, említve, hogy egy iskolában problémás gyerekeket akart kitiltani az iskolaigazgató a ballagásról, amit a tankerület nem engedett neki. Kunhalmihoz hasonlóan elmondta, az egyeztetéseknek nem a száma, hanem a minősége számít.

Ezzel kapcsolatban kifejtette, hogy míg a pártok közötti egyeztetést konstruktívnak tartotta, a szakmai egyeztetést kritikán alulinak nevezte, melynek során a minisztérium munkatársai végtelen cinizmussal álltak hozzá a bérekhez és a pedagógusokhoz.

A jobbikos Ander Balázs szerint a hatalom cinikusan polgárai vérét és verejtékét árusítja ki, összeszerelő üzemek biorobotjainak nézi őket. Andor szerint sok dolgozó hal meg még nyugdíj előtt, és ez jól jelzi, hogy kormány nem hallja meg a kizsákmányolás elleni hangokat.

A jobbikos képviselő szerint a bérleszorítás kormányzati paradigmája az elmúlt 13 évben csak intenzívebben folytatódott, de azért korábban is jellemző volt.

Ander a Jobbik által javasolt utat említette, mint ami dolgozók megbecsülésére épít. Szerinte a közoktatás azért fontos, mert a jól képzett ember képes a kritikára, könnyebben veszi észre a hibákat.

Ander elmondta, hogy a közoktatásban tanítók többsége hamarosan eléri a nyugdíjkorhatárt, miközben akadozik az utánpótlás. Ha így folytatódik, hamarosan nem lesz elegendő szakember az országban. A képviselő „klebelsbergi fordulatot” sürgetett. Szerinte a vesztes első világháború után Klebelsberg Kunó sem „Párizsban kopogtatott” pénzért, ahogy azt a mostani kormány teszi Brüsszelben. A néhai kultúrpolitikus felismerte Ander szerint, hogy a kultúrába kell fektetni.

Az ország érdeke, hogy olyan pedagógusok oktassanak, akik meg vannak becsülve, mondta Andor. A jelenlegi törvényjavaslat növeli a tanárok terheit, nem teszi vonzóvá a tanári pályát, és rossza gyerekeknek is, ezért a Jobbik nem támogatja azt.

Kunhalmi Ágnes a Magyar Szocialista Párt vezérszónoka említette, hogy Hollik szerint mindenki más hazudik, majd említette a Klebelsberg Központ Telexnek véletlenül kiszivárogtatott levelét, melyben arról értekeznek a KK vezetői, hogy hogyan kellene vagy nem kellene hazudni a sajtó kérdésére.

Ezután kiabálás tört ki az ülésteremben.

Kunhalmi szerint tele van a kormányzat minden szintje hazugságokkal, és hazugságra épül a státusztörvény is.

Említette, hogy Orbán Viktor maga vonta vissza korábbi ígéretét, miszerint a minimálbérhez kötik a pedagógusbéreket.

Kunahlmi szerint fekete napja ez az oktatásnak és a társadalomnak is, mert az oktatás elsősorban arra szolgál, hogy a jövő generáció előre tudjanak lépni, és az esélyegyenlőtlenségeket csökkentsék. Továbbá azt is felemlegette, hogy Orbán az oktatásra véleménye szerint hatalomtechnikai kérdésként tekint, amit azzal is alátámasztott, hogy Pokorninak korábban úgy nyilatkozott az oktatással kapcsolatban: nem érdeklik a számok.

Az MSZP-s politikus szerint látványos, hogy a kormányt nem érdeklik a hátrányos helyzetű térségek, amit azzal támasztott alá, hogy a jövőben a jelenlegi 500 helyett 1000 gyerekre jut majd egy pszichológus.

Kunhalmi emlékeztetett arra, hogy a Kréta rendszerben reklámozta a kormány az állampapírokat.

Kritizálta továbbá a státusztörvényt, ami az egyik utolsó nagy, közalkalmazotti státuszt élvező társadalmi csoporttól veszi el a jogviszonyt.

Véleménye szerint ettől nem lesz vonzóbb a pálya, de attól sem, hogy számos területen megkötik a kezüket. Említette továbbá a központosítás hátrányait – melynek noha az volt a célja, hogy megszüntessék az iskolák közötti különbségeket, ezzel szemben minden csak rosszabb lett.

Felhívta a figyelmet, hogy ez nem megoldás a pedagógushiányra, ami egyre csak súlyosabb lesz.

A politikus szerint felháborító, hogy a kormány által kinevezett tankerületi központ-vezetők többet keresnek a pedagógusok. Említette a kötelező óraszámot is – amiből nem derül ki, hogy megmarad-e a 32 óra kötelező helyettesítés, és azt a költői kérdést is feltette, hogy vajon lehet-e majd 48 órában dolgoztatni a tanárokat.

A bérekkel kapcsolatban elmondta, hogy ha Orbán nem vonja vissza korábban az ígéretét hogy a minimálbérhez kötik a pedagógusbéreket, akkor immár 100 százalék lenne a béremelkedés. Azt is kifejtette, hogy miután az oktatás nemzeti hatáskör, nemzeti költségvetésből kellene finanszírozni a béremelés – ahelyett, hogy Brüsszelre hivatkoznak.

Kunhalmi szerint felhívta arra is a figyelmet, hogy a korábbi életpályamodellhez képest a státusztörvény is megbukik épp azért, mert külső finanszírozáshoz kötik.

Beszélt arról is, hogy

• nem összekeverendő az egyeztetések mennyisége a minőségükkel,
• a háborúra hivatkoznak, miközben máshol most is emelnek bért,
• és ennek keretében bezzegromániázott.

A politikus szerint az oktatásnak demokratikusnak kellene lennie. Ezzel szemben most azt látja, hogy a kormánynak nem az oktatás minősége és a társadalmi különbségek csökkentése a fontos, hanem hatalomtechnikai eszközként tekintenek az oktatásra.

A pedagógusokat pedig eközben abba kényszerítik a tanárokat, hogy fenntartsák az Orbán-rendszert.

A fentiek jegyében kijelentette, pártja részeiben és egészében is elutasítja a státusztörvényt.

Meglepően őszinte választ kapott a kormánytól a Telex, mikor a jövő tanévtől kezdődő honvédelmi ismeretek tárgy részleteiről érdeklődtek a Klebelsberg Központnál. Arra voltak kíváncsiak, hogy valóban elindul-e a honvédelem tantárgy oktatása 2023 szeptemberétől, ha igen, hány iskolában, miért pont azokban, és mi a célja a honvédelem tantárgy tanításának.

A KK semmitmondó válasza mellé pedig véletlenül mellékelték egy belső levelezést is, amiben Maruzsa Zoltán államtitkár, Antalffy Péter főosztályvezető és más vezetők valamint tisztviselők tárgyalták meg, hogyan maszatolhatnák el minél jobban a választ.

A levelezésből kiderült, hogy a Telex kérdésére – noha rendelkezésre álltak a megfelelő információk – igyekeztek oly módon válaszolni, hogy lehetőleg minél kevesebb derüljön ki belőle. Akár azon az áron, hogy nem mondanak igazat. Péterffy Balázs szakmai elnökhelyettes az egyeztetés egy pontján fel is vetette, hogy

„Egyetlen aggodalom van, hogy ha van infójuk arról, hogy a tk-k (a tankerületek – a szerk.) már egyeztettek, akkor a válaszban valótlant állítunk. Ha valaki kikéri utána közérdekűben, akkor ránk ragad a hazugság.”

Pedig valójában csak azt kellett volna megírnia a KK-nak, hogy hány iskolában, melyekben és miért indítják el a tantárgyat. Részletek a Telex cikkében.

Hollik István a Kereszténydemokrata Néppárt vezérszónoka úgyszintén nem tért ki a bosszútörvény kritizálására, ellenben rögtön az ellenzék savazásával kezdte felszólalását. Véleménye szerint az ellenzék csak felhasználja a pedagógusokat, miközben nem is ismerik a törvény tartalmát.

Emlékeztetett a rabszolgatörvény vitájára, mikor véleménye szerin az ellenzék hergelte az embereket. Eközben Szabó Tímea párbeszédes képviselő beszólt a KDNP-s politikusnak.

Hollik szerint nem történt meg, amitől a rabszolgatörvény kritikusai tartottak. Szakszervezetek szerint de.

Felsorolta még ezen kívül a szociális törvény elleni tiltakozást is, miszerint akkor is hangulatot keltett az ellenzék.

Fideszes kollégájához hasonlóan Hollik is kifejtette, hogy véleménye szerint az ellenzék azért dolgozik Belgium fővárosában, hogy ne kaphassanak fizetésemelést a pedagógusok, ennek keretében gyurcsányozott is.

Hovatovább Hollik azt állította, hogy a Nemzeti Együttműködés Rendszerének 13. évében az ellenzék tehet arról, hogy a pedagógusok nem keresnek havi bruttó 800 ezer forintot, majd hosszasan sorolta a 2010 előtti kormányok bűneit.

A kereszténydemokrata politikus arra is talált alkalmat, hogy a szakmai egyeztetések alátámasztására felsoroljon számos, a kormánypártokkal közeli viszonyt ápoló szervezetet, melyekkel egyeztettek a státusztörvény tervezetéről, minek folytán változtattak is rajta.

Barkóczi Balázs, a Demokratikus Koalíció képviselője felszólalásában propagandabeszédnek titulálta a Fidesz-KDNP képviselőinek expozéit. Barkóczi szerint Pintér Sándor belügyminiszter nem volt elég bátor ahhoz, hogy személyesen is jelen legyen a bosszútörvény vitáján.

A képviselő szerint a törvényjavaslat nyílt beismerése annak, hogy a Fidesz az elmúlt 13 évben semmit sem tudott tenni a közoktatás leromlásának megállításáért.

Barkóczi felemlegette a tavaly őszi tanárelbocsátásokat, a tüntetéseken használt könnygázt és rendőri erőszakot.

A képviselő ezután arról beszélt, hogy szerinte min kellene változtatni a közoktatásban. Megemlítette a pedagógusok túlterheltségét, az azonnali bérkiegészítés elmaradását és a túlórapénzek visszatartását is. Megemlítette az esélyegyenlőtlenségeket mélyítő körülményeket, így a digitalizáció elmaradását, de a kormányzat fejére olvasta a tanszabadság és a pedagógusok sztrájkszabadságának megvonását is.

Barkóczi kilátásba helyezve egy majdani Dobrev Klára-vezette kormányt, arról beszélt, hogy a DK fel óhajtja számolni az esélyegyenlőtlenségeket, visszaállítja a tanszabadságot, és eltörli a státusztörvényt.

Dunai Mónika a Fidesz vezérszónoka nem sokban kritizálta a bosszútörvényt, egyszersmind felhívta a figyelmet a valódi párbeszéd fontosságára. Maruzsa Zoltán államtitkár eddig nem nagyon gyakorolta az ilyen jellegű viselkedést, de legalábbis a pedagógus szakszervezetek szerint nem sok értelmük volt a találkozóiknak.

Ennek ellenére Dunai méltatta a bosszútörvény bevezetését megelőző társadalmi egyeztetést, amit a legtöbb érintett nem tekintett valódi egyeztetésnek.

A Fidesz vezérszónoka beszólt a tiltakozó pedagógusoknak és diákoknak, kiemelve a kormánypárti sajtó slágertémáját, miszerint a tüntetések erőszakosak, de nem felejtett el baloldalazni sem, miközben bőszen szidta azokat, akik nem értenek egyet a bosszútörvénnyel és bevezetése módjával.

A képviselő leteremtette azon tanárokat is, akik diákjaikkal megosztják a kormány oktatáspolitikájával és jövőbeni terveivel kapcsolatos kételyeiket is.

Dunai brüsszelezett is kiemelve, hogy véleménye szerint az ellenzék a pedagógusok béremelése ellen küzd a belga fővárosban, valamint a gyerekek érdekeinek elsőségét hangsúlyozta. Beszélt még a jó tanárok és megbecsülésük fontosságáról, ami szerinte javulni fog a státusztörvénytől. Ez utóbbiról nincsenek meggyőződve a pedagógusszervezetek.

Dunai elmondta, jelenleg 22 és 26 óra közötti tanórát ír elő a törvény. A képviselő kifejtette, hogy a pedagógusok ezzel szemben fix óraszámot szeretnének, ezért módosító javaslatot nyújtott be, miszerint hetente fix 24 óra tanítást szabjanak meg a pedagógusoknak.