Dúró Dóra a Mi Hazánk vezérszónoka közölte, nem támogatják a státusztörvényt, ami mint elmondta, nem adja vissza többek között az anyagi biztonságot, az autonómiát, a fenyítési jogot, és nem biztosítja az utánpótlást sem.

A politikus közölte, hogy a pedagógus átlagéletkor 50 év fölött van, ezért biztosítani kellene az utánpótlást azzal, hogy vonzóvá teszi a pályát a fiatalok számára.

Dúró kritizálta a 2010 előtti kormányokat a bolognai rendszer bevezetéséért, ennek jegyében méltatta a Fideszt, ami kivezette.

Kifejtette, hogy nemzetközi összehasonlításban a pedagógusok a munkaidejük jelentős részét nem a képzettségüknek megfelelő munkát végzik, mivel alacsony a kisegítőszemélyzet létszáma.

Felhívta a figyelmet, hogy 13 év alatt lett volna lehetősége a kormánynak jócskán emelni a pedagógusbéreket, és nem foghatja a problémát Brüsszelre vagy Gyurcsányra. Eközben véletlenül Brüsszellel kritikus kormánypárti képviselőként hivatkozott magára.

Emlékeztetett, hogy 2001-ben a GDP több mint 5 százaléka jutott az oktatásra, így most is ezt kellene tennie – és akkor nem kellene az Uniótól követelnie a támogatást a pedagógusbérekhez.

Arra is felhívta a figyelmet, hogy nem elegendő a diplomás átlagbér 80 százaléka sem.

A kormány pedig ezt is csak 2025-től ígérte be. Ez véleménye szerint nem teszi vonzóvá a pályát, pláne hogy nem látni, milyen kedvezményeket kapnának e mellé. Kritizálta a differenciált bérezést is – ami vagy lesz, vagy nem. A Mi Hazánk politikusa is kritikát fogalmazott meg a tankerületi vezetők pedagógusoknál magasabb bérezésével szemben.

A státusztörvény a politikus szerint rosszabb helyzetbe hozza a pedagógusokat, ennek keretében a végkielégítés kérdését döbbenetesnek, és zsarolásnak nevezte, ami bizonyítja hogy a kormány attól tart, pedagógusok fogják elhagyni a pályát. Dúró arról is beszélt, hogy a kisgyermekes édesanyák számára sem tartalmaz megfelelő biztosítékot a törvény arra, hogy milyen munkajogi körülmények között térhetnek vissza szülés után.

A szélsőjobboldali politikus felszólalt a szegregáció fontossága mellett is, említve, hogy egy iskolában problémás gyerekeket akart kitiltani az iskolaigazgató a ballagásról, amit a tankerület nem engedett neki. Kunhalmihoz hasonlóan elmondta, az egyeztetéseknek nem a száma, hanem a minősége számít.

Ezzel kapcsolatban kifejtette, hogy míg a pártok közötti egyeztetést konstruktívnak tartotta, a szakmai egyeztetést kritikán alulinak nevezte, melynek során a minisztérium munkatársai végtelen cinizmussal álltak hozzá a bérekhez és a pedagógusokhoz.