„Velem szemben például sokkolót vettetek be! Higgyétek el nem volt jó érzés. De ez sem tántorít el attól, hogy egy olyan országért küzdjek, ahol a kormány a szegénység ellen küzd, és nem a szegénységben élő embereket bünteti, ahol a névleg baloldali pártok sem a Fidesz szegényellenes politikáját folytatják kicsiben.”

A fenti idézet Kiszely Tibor szeptemberi lakásmeneten elhangzott beszédéből származik, melyet az aktivista egy hónappal azután mondott el, hogy a DK-s Cserdiné Németh Angéla vezette kerületben egy kilakoltatás elleni tiltakozásnál sokkolóval kényszerítették ki őt az élőláncból a rendőrök. A nyár elején, a járvány miatt két éves kihagyás után feloldották a kilakoltatási moratóriumot, a XV. kerület vezetése élt is a lehetőséggel: A Város Mindenkié csoport utolsó pillanatig tartó tárgyalásai és tiltakozása ellenére utcára raktak egy gyermekét egyedül nevelő asszonyt, aki éppen a Covid időszakban veszítette el az állását.

Ráadásul a kerületi polgármester egy magyarázkodó sajtótájékoztatón még azt is állította, hogy ők mindent megtettek a családért. Mindent, kivéve a hajléktalanná válásuk megakadályozását. Sőt, a kilakoltatás során rendszeresítése óta második alkalommal sokkolót is bevetettek a rendőrök (először a kata módosítása ellen tüntető, Margit hidat elfoglalókkal szemben használták alig néhány nappal korábban).

Nem gondoltam volna, hogy helyszíni tudósítóként egy elvileg szociálisan érzékeny önkormányzati bérlakás előtt látom bevetni ezt az iszonyatos fájdalmat okozó fegyvert – békésen ellenálló, testi erőben az eljáró rendőrökkel szemben bőven alulmaradó aktivistákkal szemben. Ennél azért jóval egyszerűbb lett volna Cserdiné Németh Angélának elfogadnia a civilek által felajánlott teljes tartozási összeget. Egyben.

Megrázó volt szembesülni azzal, hogy amikor a mindenkinek egyszerűbb út a kilakoltatástól való elállás lett volna – nem kellett volna sokkolózni, magyarázkodni, és senki sem vált volna hajléktalanná –, akkor a polgármester mégis a nehezebb utat, a nyilvánvalóan rossz utat választja, és védi meg utólag is.

A nagy port kavart ügyben többször kerestük a legnagyobb ellenzéki pártot, azonban válaszokat nem kaptunk. Majd egy, ironikus módon éppen a kilakoltatásokról szóló összellenzéki sajtótájékoztatón tudtuk kérdőre vonni a DK képviselőit. Kálmán Olga először szó szerint hátat fordított a kérdésnek, hogy aztán megvédjék a városvezetőt. Gy. Németh Erzsébet (azóta szociális ügyekért felelős árnyékminiszter) egyetértését (sőt, megértését!) fejezte ki párttársa, Cserdiné Németh Angéla döntésével kapcsolatban, miközben a helyszínen elvileg éppen a hasonló esetek megakadályozását követelte.

Gulyás Márton a Partizánon megjelent Gyurcsány Ferenc interjújában a párt elnökét is kérdőre vonta a XV. kerületi kilakoltatással kapcsolatban. Gyurcsány akkor elmondta, az üggyel kapcsolatban felhívta párttagjai figyelmét, hogy „tessék szépen viselkedni az emberekkel!”. A polgármesterrel telefonon beszélt is az esetről, és felhívta a figyelmét arra, hogy „nagyon kell vigyázni a tisztességre és a törvényességre”. De, amint az árnyékminiszter sajtótájékoztatóján kiderült, nem indult a párton belül vizsgálat az ügyben, hogy mennyire összeegyeztethető a kilakoltatás a DK értékrendjével.

A polgármesterek hozzállása a kilakoltatásokhoz, a polikrízis által mélyen sújtott rászoruló családok utcára rakása többet mutat meg egy párt szociális politikájáról és válságkezelési elképzeléseiről, mint egy lámpaoltásnál eltűnő árnyékminiszter sajtótájékoztató-követelései vagy egy pártelnöki interjú.

Bár később a főváros kezdeményezésére a teljes fővárosi közgyűlés igennel szavazott a november közepén kezdődő moratórium előrehozásáról (4 tartózkodás mellett), az eljárások mégsem álltak le.

Alig pár nappal a szavazás után Szentgyörgyvölgyi Péter, az V. kerület fideszes polgármestere rakatta ki lakásából a mentálisan és fizikailag is rossz állapotban lévő Zsuzsát, az AVM utolsó pillanatig tartó tárgyalási kísérletei és a volt professzorasszony tartozásának rendezésére tett ígéretek ellenére – éppen mint a XV. kerületben. Az aktivisták és a hozzájuk csatlakozó Jámbor András, Tordai Bence és Csárdi Antal képviselőket ugyanúgy hurcolták el, ahogy Rákospalotán. Itt sokkolózás nem volt, „csak” a párbeszédes Tordai ujját törték el a karhatalom emberei.

Ebben az ügyben már csak hab volt a tortán, hogy a kormánypárt propaganda TV-je tíz évvel korábbi szomszédok megszólaltatásával próbálta meg bemocskolni a legyengült egyetemi oktatót, hogy legitimálja a kísérő nélkül közlekedni képtelen asszony kisemmizését. Ez az eljárásmód azért még megmutatja, hogy mi a különbség a két párt között: a Fidesz a szegény embereket kezeli ellenfélként, akiknek akkor is utána rúg, ha a saját célját amúgy is elérte.

Egy héttel később Szentgyörgyvölgyi már krumplit osztott a rászorulóknak. Kegyesen.

Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy a pártok állításaival ellentétben Rákospalotán és a Belvárosban egyaránt lett volna lehetőségük a polgármestereknek arra, hogy ne rakjanak utcára rászoruló embereket – akár az utolsó pillanatban is leállítva az eljárásokat. Ahogy az AVM közbenjárásának köszönhetően (a Momentumtól a DK-hoz igazoló) Déri Tibor tette Újpesten, aki segített elhelyezést találni egy kilakoltatásra ítélt, különösen sérülékeny hátterű férfinak.

A fenti ügyek különösen annak tükrében visszásak, hogy a nyáron már lehetett látni, milyen komoly válság gomolyog az ország felé. Az elszálló rezsi- és élelmiszerárak a jobb módú családok számára is komoly gondokat okozhatnak, nemhogy a nehezebb sorsú, hátrányos helyzetű lakosoknak.

Ugyan a kilakoltatási moratóriumot novemberben ismét bevezették, de már akkor egyértelmű volt, hogy annak ismételt áprilisi lejárta után több tízezer ember lakhatása kerül majd veszélybe, olyanoké is, „akik erről eddig nem is álmodtak”.

Egy ilyen helyzetben a kormány szociális politikáját gyakran embertelennek és alkalmatlannak tituláló ellenzéki párt, bár lejáratókampányt nem indított a kilakoltatott ellen, ugyanúgy járt el, mint Fidesz: a szakértők és a civilek kérései, tárgyalásai és tiltakozása ellenére, a tartozások rendezésének ígérete mellett tett hajléktalanná a válság küszöbén embereket. A megfélemlítéssel és példastatuálással azt üzente a családoknak, hogy jöhet válság, az elszálló rezsi- és élelmiszerárak, senki nem teheti majd meg, hogy ne fizessen.

A fokozódó válságban tettekben megjelenő szociálisan érzékeny alternatívára van szükség,

nem elegendőek az árnyékkövetelések. Az árnyékkormány egyelőre inkább a Fidesz mozgását követi, pedig lenne lehetőség (ajjaj, és mekkora szükség), hogy tanulva Pán Péter árnyékától, leváljanak róla.