Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

Egyszerre munka, erőforrás, termék, piac – szexualitás a gazdaság lencséjén keresztül

A szexről / szexualitásról sokféleképpen szoktunk beszélni: személyes szinten meghatározó része legtöbbünk életének, mindig is kedvelt témája volt a művészeteknek, utóbb egyre látványosabban van jelen a popkultúrában, emellett tudományos elemzéseknek is gyakran a tárgya. A szexualitás kérdését általában az egyénre fókuszálva közelítjük meg – ez persze nem meglepő, hiszen az életünk egyik legszemélyesebb, legintimebb szférájáról van szó.

Ugyanakkor a szexualitás, ahogy minden más, nem elszigetelten, hanem a társadalmi-gazdasági rendszerbe integráltan létezik.

Nem igazán kapott még teret a megközelítés, amely a szexualitást a gazdaság lencséjén keresztül próbálja vizsgálni, holott a két fogalom között számos összefüggés húzódik.

A Replika folyóirat 117-118. számában megjelenő, A szex politikai gazdaságtana címet viselő tematikus blokk, melyet a Helyzet Műhely két tagja, Csányi Gergely és Dés Fanni szerkesztettek, ilyen értelemben hiánypótló szövegeket tartalmaz. Az öt tanulmányból álló blokk elméleti írásokon és esettanulmányokon keresztül a szexualitás és a gazdaság közötti összefüggés több aspektusára is rávilágít: többek között arra, hogyan használja fel a kapitalista gazdasági rendszer a test (és főként a női test) szexuális potenciálját mint erőforrást, miként válik a szexualitás termékké és piaccá, illetve hogyan hatnak a globális kapitalizmus országok közötti gazdasági erőviszonyai a szexualitásra.

A szexualitás mint reproduktív munka és olcsó erőforrás

Claudia von Werlhof a tematikus blokk első, programadó tanulmányában felvázolja a szexualitás és a gazdaság közötti viszony vizsgálatának elméleti kereteit. E kettőt nem egymástól különálló tartományokként kezeli, hanem a szexualitást a társadalmi újratermelés részeként, így a termelés és a gazdaság egyik előfeltételeként értelmezi.

Ehhez mindenekelőtt szükséges e két fogalom újradefiniálása, ugyanis az általános felfogást követve – mely a gazdaság fogalma alatt csak a bérmunkát és a gazdaság nyilvános szféráját érti, a szexualitást pedig szintén túl szűken, főként az egyénre fókuszálva vizsgálja – a két dolgot nem lehet összekapcsolni. A gazdaság mint a munka és a kizsákmányolás, a szexualitás ennek ellentétjeként pedig az öröm szférájaként van értelmezve. Werlhof szerint szükséges, hogy ezt a fogalmi szétválasztás eltöröljük, mivel így

nem ismerjük fel, hogy a munka, amennyiben nem kizsákmányoló körülmények között zajlik, magában foglalhatja az örömöt; ahogyan azt sem, hogy a szexualitás a mai társadalmunkban mennyire nem azonos az örömmel.

Werlhof a gazdaságot az élet termelésének és újratermelésének, tehát a profit céljából történő termelés helyett az emberi szükségletekre optimalizált termelés folyamataként értelmezi, a szexualitást pedig mint individuális és társas munka, termelőerő. A szexualitás a társadalmi újratermelés része, a termelés és a gazdaság szükséges előfeltétele. Ily módon láthatóvá válik, miként épül bele a nők kizsákmányolása a gazdasági rendszerbe. Werlhof elemzése szerint a nőkre, mint kétszeresen kizsákmányolt csoportra kell tekintenünk: munkaerejüket mint emberi erőforrás, testüket pedig mint természeti erőforrás használják fel.

A szexualitás társadalmi reprodukciós funkciója egyrészt a szó „szoros” értelmében értendő: a munkaerő-felhalmozás fontos előfeltétele., hogy szülessen elég gyerek. Ahogyan Csányi Gergely tanulmányában leszögezi, a kapitalista átmenet egyik fontos eleme volt ezért a nők reproduktív képességének állami és egyházi felügyelet alá kerülése, mely megmutatkozik olyan politikákban, mint az abortusz- és fogamzásgátlás-ellenesség, illetve a nem reproduktív vagy házasságon kívüli szex valamennyi formájának kriminalizálása.

Ehhez a folyamathoz hozzátartozik továbbá a reproduktív és termelőmunkák szétválasztása, és a fizetetlen munkaformák leértékelése; utóbbi esetben fontos kiemelni, hogy ezeket főként (és egyre inkább) nők végezték, végzik.

Ide kapcsolható a szexualitás másik értelemben vett reproduktív funkciója: mint olcsó örömforrás.

A munkaképesség megőrzése érdekében szükségesek az emberi kapcsolatok, társas ingerek, amelyek közül a szexualitás nagy jelentőséggel bír. A patriarchális háztartáson belül tehát a szexualitás a reproduktív munka részévé válik, és beágyazódva a hierarchizált viszonyokba főként a férfiszexualitás igényeihez adaptálódik; mindezt jól példázza a tény, hogy a házasságon belüli szexuális erőszak a legtöbb európai országban egészen a 90-es évekig nem volt kriminalizálva.

A szexualitás mint termék és piac

A szexualitás nem csupán mint olcsó erőforrás hozható összefüggésbe a gazdasággal, de mint termék és mint piac is megjelenik. A 20. században indulnak változásnak a fentebb vázolt „tradicionális” tendenciák, tetőzve a 60-as években lezajló szexuális forradalommal. Csányi Gergely tanulmányában rámutat, hogy ez, szemben az általános felfogással korántsem egyfajta egyirányba fejlődő, modernizációs folyamat kiteljesedéseként értendő: az, hogy a szexuális forradalom létrejött, és az új szexuális rend meg tudott szilárdulni, elsősorban gazdasági folyamatoknak, jelesül a fordista tömegtermelésnek és az erre épülő piacnak köszönhető (természetesen sok más tényező közrejátszása mellett).

A szexuális forradalom inkább a piac, mintsem a demográfia forradalma volt.

A szexualitás ilyen módon történő kommodifikációja alatt többféle folyamat értendő, például az 1920-as évektől kezdődően megfigyelhető a reklámok átszexualizálódása, vagyis, hogy az ipar, alkalmazkodva az új szexuális normákhoz egyre inkább kezdi használni a szexualitás eszközét a profit érdekében. De más módon is összefüggésbe került a piac és a szexualitás: egyre inkább jellemző lett, hogy a társas kapcsolatok, a jelenlegi vagy jövőbeli partnerrel való ismerkedés is egybefonódott a fogyasztással, a moziba és egyéb szórakozóhelyekre járás, vásárlás köré kezdtek épülni.

Az egyik legjelentősebb, a szexuális forradalom hatásait leginkább megszilárdító folyamat maga a szexualitás árucikké válása volt. Az ötvenes évek végével az Egyesült Államok legfelsőbb bírósága lehetővé tette a pornográf tartalmak tömeggyártását, elsősorban a férfiak szexuális igényeire fókuszálva, ily módon vált globális iparággá a tömeggyártásban forgalmazott női test és a szexuális aktus ábrázolása. Az első amerikai hardcore pornófilm, mely a Deep Throat címet viselte, 1972-ben jelent meg, mely mindmáig pontosan illusztrálja a pornóipar esztétikáját és piaci stratégiáját. A női anatómia és öröm alárendelődik a férfiszexualitásnak: a korábban patologizált és kivágott csikló bár újra megjelent a nagy nyilvánosság előtt egy felnőtt nőn, de a férfi fantázia mentén, annak torkában.

Kétségtelen, hogy a szexuális forradalomnak nevezett folyamat részeként valamilyen szinten lezajlott a női szexualitás felszabadítása, ám ez nem egyfajta modernizációs folyamat következményeként értelmezendő, sokféle különböző hatás befolyásolta, ideértve többek között a 20. századi feminista mozgalmak eredményeit, és a nők munkaerőpiaci emancipációját (ami főként a centrumországokban tudott végbe menni). Ez utóbbi következtében a nők is fokozatosan termelőkké és fogyasztókká váltak, valamint az alkuerejük is megnőtt – ennek eredményeképpen például a válás nők tömegei számára vált ténylegesen elérhetővé. Egyre inkább jelentek meg kifejezetten nőket célzó termékek a nagyipar szintjén, például szexuális segédeszközök, tanácsadó könyvek, illetve fogamzásgátló eszközök.

A fogamzásgátlási eszközök elterjedésének kétségtelenül nagy hatása volt a szexualitásra, sokan látták ebben a lehetőséget, hogy a nők végre kontrollt gyakorolhassanak a saját testük felett.

E pozitív hatás mellett azonban komoly mértékben profitáltak belőle a férfiak, valamint a nagytőke is. Egyrészt, mert így a szex következmények nélkülivé vált a férfiak számára, másrészt a pornó- és prostitúciós ipar előtt kinyílt a lehetőség, hogy igazán kiterjedtté váljanak.

Ezt a jelenséget jól illusztrálja a Playboy magazin kampánya a fogamzásgátlás és a nők reproduktív jogai mellett, ami aligha értelmezhető a nők függetlenségi küzdelme melletti kiállásnak. A cél sokkal inkább az volt, hogy a Playboy-klubokban magukat szexszel jutalmazó férfiak kockázatmentesen szórakozhassanak.

Szexualitás a tőkés világrendszerben

A tematikus blokk több szövegében is hangsúlyosan megjelenik a tőkés világrendszerben fennálló, országok közötti gazdasági erőviszonyok szexualitásra gyakorolt hatása. Főként a magyarországi, félperifériás szempontot figyelembe véve, jól látható az esettanulmányokban, a pornófilmgyártás, a szexkamera-ipar és a prostitúciós ipar esetében is, mennyire meghatározó tényező az adott ország pozíciója a nemzetközi munkamegosztásban.

Gregor Anikó, Csányi Gergely és Dés Fanni tanulmánya a magyarországi pornóipar kialakulását és térnyerését vizsgálja a hosszú kilencvenes évek alatt, mely kiemelkedő szerepet töltött be az ország világgazdaságba való reintegrációja során. E folyamat előzményei már a 70-es, 80-as években láthatóak voltak: egyrészt Magyarországon is végbement a szexuális normák fokozatos fellazulása, aminek nyomai a nyomtatott sajtóban, a szórakoztatóiparban és a filmekben is észrevehetőek voltak. Másrészt az ez idő tájt zajló túltermelési válság és az emiatt bekövetkezett globális munkamegosztás átrendeződése okán Magyarország és a régióbeli országok kezdtek visszaintegrálódni a világgazdaságba. Az országon belül fokozódó gazdasági nehézségek miatt kulcsfontosságú volt minél több külföldi tőke bevonása, ezzel párhuzamosan a nyugati befektetők egyre inkább meglátták a lehetőséget a régióban erotikus tartalmak gyártása és forgalmazása céljából.

A végeredmény nem meglepő: a rendszerváltást követően, mikor a reintegrálódás fordulóponthoz érkezett, gyakorlatilag berobbant itthon a pornográfia. Ennek több oka volt: könnyebbé vált a külföldi tőke beáramlása, lényegesen enyhültek a korábbi, pornográfia gyártására vonatkozó törvények, olcsónak számítottak a gyártási költségek – mindez vonzó helyszínné tette Magyarországot az olasz, amerikai, skandináv és német pornófilmipari tőke szemében.

Mindemellett az egyik legfontosabb tényező a rendszerváltás következtében munkanélkülivé váló és elszegényedő női lakosság volt. Leginkább kiszolgáltatottnak a korábban ipari munkát végző, alacsony végzettséggel rendelkező nők számítottak, akiknek igen szűkösen álltak rendelkezésre lehetőségek, hogy a rendszerváltás veszteségeit tompítani tudják.

Az ekkoriban megjelenő pornómagazinok és pornófilmek számára közvetítő ügynökségek hamar kaptak az alkalmon, hogy ezt kihasználják: jó kereset és kivételes utazási lehetőségek ígéretével igyekeztek főként női szereplőket beszervezni a pornózásba.

A pornóipar rendszerváltás követő térnyerése komoly vitákat szült a magyar közéletben. Mind konzervatív, mind liberális oldalról érte kritika a jelenséget, viszont megjelent az a narratíva is, mely a pornót a „Nyugathoz” való felzárkózás eszközeként állította be, nemcsak gazdasági, de társadalmi fejlődést is értve ezalatt. Ilyen értelemben a pornó mint a szexuális felszabadulás záloga jelent meg, szemben a szocialista prüdériával. Az efféle diskurzusok szintén hozzájárultak a pornó társadalmi legitimációjához.

A magyarországi pornóipar alkonyát a globális pornóipar 2000-es évek második felében bekövetkezett átrendeződése hozta el. Egyre nagyobb hangsúly helyeződött az internetes pornóoldalakra (mint például a PornHub, a Redtube vagy a YouPorn), ami a tartalmak jellegét is erősen befolyásolta. Filmek helyett sokkal inkább fragmentált jelenetek kerültek a pornófogyasztási szokások középpontjába, ezzel párhuzamosan pedig általánossá vált az extremitásra és brutalitásra való igény.

A digitális technológia fejlődése nemcsak az internetes pornóoldalak fellendülését okozta, de a szexkamera-iparág térnyerése is nagyrészt ehhez a folyamathoz köthető. Barna Emília és Katona Noémi tanulmányukban ezt a jelenséget vizsgálják, a magyar alapítású LiveJasmin platform példáján keresztül. A technológia fejlődése a globális szexipar átrendeződéséhez vezetett, viszont az országok közötti gazdasági erőviszonyok, és az ezekből következő egyenlőtlenségek terén nem hozott változást, sőt, bizonyos értelemben tovább mélyítette azokat.

A szexkamerázással kapcsolatos általános vélekedés leginkább úgy írja le az iparágat, melyben a dolgozók – modellek vagy performerek – önállóan, közvetítő nélkül, akár saját otthonukból végzik munkájukat, tehát egyfajta egyéni vállalkozói létet feltételez. Ez azonban nem fedi le a teljes képet; az előbb vázolt körülmények ugyanis elsősorban a centrumországokra jellemzőek, a félperiférián és a periférián egészen más helyzet áll fenn. A kelet-európai régió, vagy a globális iparágban szintén jelentős szereppel bíró Fülöp-szigetek példáin keresztül jól látszik, mekkorák a különbségek.

Az említett területeken sokkal kevésbé jellemző az egyéni munkavégzés, a modellek leggyakrabban stúdiók alkalmazásában dolgoznak, nem ritkán kifejezetten rossz és kizsákmányoló körülmények között.

Az egyenlőtlenségeket ezen kívül több tényező is erősíti: a szexkamera-iparág és a hozzá köthető streaming-platformok elterjedésével egyre inkább kiélesedett a verseny a tartalomgyártók között, így nőtt a jelentősége a minőségbeli különbségeknek. Ezalatt egyrészt technikai szempontok értendőek, vagyis a jó minőségű közvetítéshez szükséges, fejlett infrastruktúrához való hozzáférés, de ugyanígy idetartoznak a modell kinézetére, viselkedésére és környezetének minőségére vonatkozó elvárások. Ezek az egyenlőtlen hozzáférhetőség miatt mind a centrumországokban dolgozóknak kedveznek. Emellett a platformok működése is ráerősít az egyenlőtlenségek kiszélesítésére: a felhasználói értékelések, algoritmus alapú rangsorolás, illetve az erre épülő „a győztes mindent visz” dinamika fokozza versenyhelyzetet és a munkavállalókra helyezett nyomást.

A prostitúciós ipar működését szintén jelentősen befolyásolják a világrendszerben fennálló gazdasági egyenlőtlenségek. A szegénység feminizálódása a pornóipar kapcsán is felmerülő jelenség, aminek hatása érezhető a prostitúció területén is.

A rendszerváltást követően tömeges szinten vált jellemzővé a posztszovjet régióból származó nők főként gazdasági kényszerből történő prostituálódása, különösen az olyan centrumországokban, ahol a szexipart dekriminalizálták – nem mellékes tényező, hogy ezeknek az országoknak gazdasági növekedést is hozott a szexipar és a szexturizmus.

Az idegen országokba kiszervezett nők különösen kiszolgáltatott helyzetbe kerülnek: általában nem beszélik a nyelvet, nem rendelkeznek kapcsolatokkal, és nem ismerik a helyi jogszabályok, illetve a szociális ellátórendszer működését.

Dés Fanni a blokk utolsó tanulmányában a prostitúcióban használt és a prostitúciós ipart már elhagyott nőkkel készített interjúkat elemzi, összevetve a megjelenő traumanarratívákat. Rámutat arra, mennyire eltérő tendenciák fedezhetőek fel a két csoport esetén: azok a nők, akik jelenleg is aktívan kötődnek a prostitúciós iparhoz, kevésbé tudják verbalizálni a velük folyamatosan történő eseményeket, főként az elszenvedett erőszakkal kapcsolatban, míg a prostitúcióból már kikerült nők, az idő- és térbeli távolság okán koherensebb narratívába tudják illeszteni az átélt eseményeket. Esetükben az erőszakélmények elbeszélése során sokkal inkább jellemző egy strukturális, társadalmi keretezés; a megélt erőszakot a prostitúciós iparral járó jelenségként értelmezik. Az ipar által jelenleg is érintett nőknél ellenben gyakran jelenik meg egy individualista narratíva: az erőszakot elszenvedett többi nőt, és gyakran saját magukat is hibáztatják az iparba kerülés, és az abban történő események miatt.

A trauma elbeszélhetetlensége a prostitúciós iparban nem független a patriarchális társadalom elvárásaitól, attól a benyomástól, hogy a nők elleni erőszakhoz kapcsolódó traumákról nem lehet és nem is szabad beszélni.

A nők erőszakról és traumáról szerzett tapasztalatai a prostitúciós iparban láthatatlanok maradnak, ahogyan a nők élményei általánosan láthatatlanok a tőkés világrendszerben.

A tematikus blokk öt tanulmánya átfogóan mutatja be a szexualitás és a gazdaság szférái közötti összefüggéseket. Több szempontból is hiánypótló szövegekről beszélhetünk: bár a szexualitás kritikai perspektívából való vizsgálata önmagában nem mondható újdonságnak, az elemzések gyakran szűkülnek főként kulturális szempontokra, figyelmen kívül hagyva a tényt, hogy a szexualitás, ahogy minden más, a gazdasági rendszerbe ágyazottan létezik, és létezett mindig is.

Ez az értelmezési keret feltétlenül szükséges ahhoz, hogy átfogó képet kapjunk a kérdéskörről. A blokkban szereplő tanulmányok erre tesznek kísérletet: egyszerre nyújtanak elméleti keretrendszert a két fogalom közti összefüggések megértéséhez, és járják körül a problémát gyakorlati példákon keresztül az esettanulmányokban, kiemelve a félperifériás, magyarországi perspektíva jelentőségét. Mindenképp érdemes tehát kezünkbe venni a szóban forgó Replika számot, és megismerkedni az eredeti szövegekkel is.