Felfedezésekre áhítozol, elképzelhetetlen csúcsokra kívánkozol, olyan dolgok kipróbálása iránt epedsz, amiket még nem láttál a filmekben? Csináld más emberekkel, s ne engedd, hogy a pornóipar megvegye a libidódat. Tippjeink a szerelmesek napja alkalmából.
Mi, értelmi fogyatékossággal élő nők is vágyunk arra, hogy megismerjük magunkat. Mi is el akarjuk mondani, hogy mire vágyunk például egy párkapcsolatban.
„Nem része a tananyagnak a korszerű párkapcsolati vagy a szexuális nevelés, de a legtöbb lány nem csak az iskolákban, sehol nem hall ezekről a dolgokról”.
„Szex és gazdaság kéz a kézben jár, de ez veszedelmes viszony”. A Replika 117-118. számában többek között arról is olvashatunk, hogy a szexualitás hogyan fonódik össze a kapitalista patriarchátus működésével.
A szexualitás kérdését általában az egyénre fókuszálva közelítjük meg, ugyanakkor a szexualitás nem elszigetelten, hanem a társadalmi-gazdasági rendszerbe integráltan létezik.
Hazánkban a szexuális felvilágosítás igencsak gyerekcipőben jár, ha egyáltalán beszélnek róla otthon vagy az iskolában. A tanárok és szülők egymásnak adogatják a stafétát, senki nem hajlandó a szexről beszélni, pedig a felnőtté válás elkerülhetetlenül fontos részéről van szó.
A #MeToo mozgalom óta egyre több olyan alkotás születik, amely a szexuális bántalmazás áldozatait mutatja be közelről, de erőszakról és traumáról úgy még senki nem mesélt el történetet, mint a Tönkretehetlek című sorozat alkotója és főszereplője, Michaela Coel.
A francia gyarmatosítók azt gondolták, „szexuális jogokkal” is rendelkeznek a gyarmatosítottak felett. De azt is tudták, hogy nem férhetnek hozzá minden nőhöz, hiszen az felrobbantaná a társadalmat.
Akkor mitől is védjük a gyermekeket? Mi ellen is harcolnak ezek a gyerekvédők, min megy a felháborodás?
A kommunistákat ért orgiavádak meglehetősen konvencionálisak. A hatalom képviselői – mint általában – az antikvitásból merítettek példát a társadalmi rendet veszélyeztető csoportok diszkreditálására.