A prostitúció a nők elleni erőszak legszélsőségesebb, nőket és lányokat tömegesen érintő formája, azonban a nemzetközi szabályozás eddig nem foglalkozott kellően ezzel a globális problémával. A nők kizsákmányolását a koronavírus-járvány csak tovább növelte. A reproduktív munkaterhek, mint például az otthonápolás, gyermekgondozás, vagy a házimunka tovább fokozódtak, a kényszerű izoláció következtében pedig a bántalmazás is egyre gyakoribbá vált. Az olyan kiszolgáltatott helyzetben lévő csoportok tagjai, akik prostitúcióra kényszerültek, szintén speciális nehézségekkel néznek szembe. A prostitúció elleni harc egy összetett folyamat, melynek a kriminalizációtól kezdve az áldozatsegítésen át egészen a komplett társadalmi nevelés is részét képezi.
A Magyar Női Érdekérvényesítő Szövetségének keddi konferenciáján Anna Ekstedt az emberkereskedelem elleni küzdelemért felelős, különleges megbízatású nagykövet beszélt arról, hogy a svéd, majd később az Egyenlőség-modell néven elhíresült szabályozás hogy volt képes nemzetközi szinten felvenni a harcot a prostitúcióval.
Svédország volt az első olyan ország, amely nem a prostituáltakat, hanem a szexuális szolgáltatást használókat, így a keresletet büntette. A nagykövet kiemelte: a svéd jogszabályok szerint a prostitúció és az embercsempészet a férfiak által nők ellen elkövetett erőszak problémakörébe tartozik. Emellett a prostitúció kizsákmányolásnak minősül a gyengébb és kiszolgáltatottabb rétegekkel szemben, ebből kifolyólag a jogszabályok a keresletet célozzák meg, nem pedig az áldozatokat. A nagykövet elmondása szerint a járvány alatt a lezárások következtében csak tovább növekedett a nők, a gyerekek és valamennyi sérülékeny csoport szexuális kizsákmányolása, azonban az Európai Bizottság által nemrég készített emberkereskedelemről szóló jelentés alapján nem teszünk eleget a szexuális kizsákmányolásra irányuló emberkereskedelem felszámolása érdekében.
„A prostitúció nemcsak az áldozatnak okoz sérülést, hanem a társadalom egészének”. A prostitúció legtöbb áldozata pedig nő. A profit tehát nemi alapú, a vevőkör férfiakból áll, a nők és az LMBTQ közösség tagjai pedig az áru.
Európában a prostituáltak 90%-a nő és lány, a szexuális szolgáltatások vásárlói pedig 97%-ban férfiak. A nagykövet hangsúlyozta, a szabályozással a nők és férfiak közötti erőviszonyokat és a nemi egyenlőséget akarják helyreállítani. A prostitúció ugyanis a nők elnyomásán alapul, a patriarchális társadalom struktúráin belül. Kihasználja a nők férfiakkal szembeni társadalmi és gazdasági kiszolgáltatottságát, ebből kifolyólag az Egyenlőség-modell a prostitúciót a patriarchátus egyik szélsőséges termékének tekinti. .
A stratégia több évtizedes munkán alapul, amit először a svéd, aztán északi, majd a Egyenlőség-modellnek hívtak, ahogy egyre több ország implementálta a jogszabályai közé. Anna Ekstedt kijelentette, egy közös diplomáciai stratégiát is terveznek megvalósítani az ügyben. A statisztikák azt mutatják, hogy a szabályozás sikeres, Svédországban például az utcai prostitúció jelentősen redukálódott a jogszabályok hatására. A törvénykezés normatív hatással is van a társadalomra, így nevelő célzatú. A nagykövet azonban arra is felhívta a figyelmet, hogy mindig lesznek új formái a kizsákmányolásnak, mint például a nemrég igen sokat reklámozott, úgynevezett „sugar”-kapcsolatok. Ebben a modellben szintén tehetős idős férfiak keresnek fiatal lányokat pénzbeli ellenszolgáltatásért cserébe. „Sokan próbálják más csomagolásban normalizálni a prostitúciót” – nyilatkozott a jelenségről. Ez megnehezíti a rendőrség és a szociális munkások dolgát is, nehéz elérni az áldozatokat, mivel az újfajta kizsákmányolások nagy része az online térben történik.
A nagykövet szerint a kriminalizálás nem elégséges eszköz arra, hogy véget vessünk a prostitúciónak. A probléma egy közös társadalmi összefogást igényel, melynek része a prevenció és az áldozatsegítés is. Elsősorban azt kell megakadályozni, hogy a kiszolgáltatott nők bekerüljenek ebbe a rendszerbe, valamint segíteni kell a kilépésüket, és azt követően továbbra is megvédeni őket. Svédországban mellesleg a prostitúciót igénybe vevők is, amennyiben fel akarnak hagyni vele, támogatásban részesülhetnek: a szociális intézmények tanácsadást nyújtanak számukra.
A prevenció részeként a normákat és attitűdöket is meg kell változtatni a társadalomban – mondta a nagykövet. Svédországban az iskolai tantervekben különösen nagy hangsúlyt kap a szexoktatás, hogy csökkentsék a nemek közötti erőszakot és erősítsék a beleegyezésen alapuló szex gondolatát. 2018-ban a svéd Parlament egy új törvényt hozott a beleegyezésen alapuló szexről. Ennek lényege, hogy ha egy illető emberkereskedelem áldozatától vásárol szexuális szolgáltatást, akkor elítélhető szexuális erőszakért. Az abolicionista álláspont szerint ugyanis az, hogy a prostituált nem akar szexelni, máskülönben nem fizetne érte a partnere. A vágyat ez a fizetség pótolja, fogalmaz Kajsa Ekis Ekman svéd újságíró, író és aktivista.
A Datalyze és az IDEA Intézet elemzéséből kiderül, hogy a magyar emberek többsége megbüntetné azokat, akik prostitúciót vesznek igénybe, ám a szexuális szolgáltatásokra való igény még mindig jelen van a társadalomban.
Az ezerfős mintából készült közvélemény-kutatás a prostitúcióval és pornófogyasztással kapcsolatos attitűdöket vizsgálta hazánkban. Az eredmények alapján a válaszadók egyharmada tart attól, hogy a pornó irreális elvárásokat támaszt a szexben, míg a legtöbben úgy gondolják, hogy az magánügy. Az előbbi választ több nő jelölte meg, míg az utóbbinál a férfiak voltak többségben. A magyar társadalom többsége tisztában van a szexfilmek kockázataival, ám a kutatásból az is kiderül, hogy minél magasabb végzettséggel rendelkezik valaki, annál kritikusabb a pornóval szemben.
A magyar társadalom legjobban a 18 év alattiak szexuális kizsákmányolását ítéli el, de többségében minden prostitúcióval összefüggő tevékenységet illegálisnak gondol. A válaszadók döntő többsége szerint a prostitúció szexuális erőszakkal, fizikai sérüléssel és érzelmi traumával jár. A többség egyetértett azzal, hogy a kormánynak támogatnia kell a prostitúció áldozatait.
A kitöltőket arról is megkérdezték, hogy mit tennének, ha a szomszédjukban futtató, azaz emberkereskedő lakna: 41 százalékuk a rendőrséghez fordulna, 13 százalékuk válaszolta azt, hogy egyéb hatóságot, civil szervezetet keresne meg az ügyben, valamint 22 százalékuk nem venne tudomást a jelenségről.
A kutatásból az is kiderül, hogy a férfiak 25 százalékának volt már vagy jelenleg is van kapcsolata prostituálttal. A női válaszadók mindössze egy százaléka nyilatkozott hasonlóan. Az is kiderült, hogy jellemzően 40 és 60 éves férfiak veszik igénybe a prostitúció nyújtotta szexuális szolgáltatást – iskolázottság szintjén azonban nincs különbség.
A magyar férfiak mintegy fele gondolja azt, hogy a prostitúció nem rosszabb más kockázatos munkáknál, ezzel szemben a nők kétharmada szerint a prostitúció szexuális erőszak, aminek véget kell vetni.
A nők 80 és a férfiak 64 százaléka szerint a prostitúció olyan negatív társadalmi hatásokkal jár, amelyeket nem lehet figyelmen kívül hagyni.
A konferencián De Coll Ágnes a Baptista Szeretetszolgálat munkatársa felhívta a figyelmet arra, hogy a prostitúció és emberkereskedelem áldozatainak rendkívül differenciált ellátásra van szükségük. Úgy véli, a ház körüli rabszolgaság és a prostitúció szorosan összefonódik. Az áldozatok pedig többfajta problémával is szembe kell nézzenek, például mentálisan sérültek, traumatizáltak, pszichiátriai kórképpel rendelkeznek, vagy alkohol függőséggel küzdenek. Szerinte a pszichiátriai ellátásra szorulókat be kéne csatornázni az ellátórendszerbe, ugyanis a szeretetszolgálat menedékházaiban nincs erőforrás szakszerűen kezelni őket. A gyerekek különösen sérülékeny csoportjára, akik a prostitúció és az emberkereskedelem áldozataivá válnak, jellemző, hogy már kisgyermekkorban érte őket szexuális zaklatás, illetve abúzus. A lelki traumákhoz társulhatnak a szerhasználattal összefüggő problémák, a szuicid hajlam, illetve evési zavarok. Éppen ezért szerinte rendkívül fontos lenne differenciálni az ellátást, hogy minél több áldozat kaphasson számára megfelelő segítséget.
A prostitúció legfőképp a mélyszegénységben élő nőket és lányokat érinti, akiknek anyagi kényszerből kell idegen férfiakkal kell szexelniük. De Coll Ágnes azonban azt is kiemelte, a Szeretetszolgálatba becsatornázódnak felsőközéposztálybeli fiatal lányok is, akik szexuális kizsákmányolásnak estek áldozatul.
Juhász Borbála a magyar helyzet jogi vonatkozásait ismertette, és az Egyenlőség-modellről is hosszabban beszélt. Szerinte komoly probléma, hogy nincs olyan törvénykezés, amely a felnőtt nők szexuális kizsákmányolását szabályozná. Viszont kiemelte, hogy a legtöbb nő már kiskorában kerül be a prostitúcióba, így „lenne kit megbüntetni a már létező törvények szerint is”. A Magyar Női Érdekérvényesítő Szövetség szeretné, ha az Egyenlőség-modell Magyarországon is életbe lépne, és átfogó törvénykezés születne az ügyben. A modell szerintük az egyéni szabadságról, a változás és a választás szabadságáról, valamint a rabszolgaság és a kizsákmányolás alól való felszabadulásról szól.
