Könnyű amellett érvelni, hogy – legalábbis az eurázsiai és amerikai kontinens nagyrészén – a szexuális szabadság korában élünk. Nem csak azért, mert soha nem volt ilyen magas a házasságon kívül született gyermekek aránya, hanem a nyilvánosságban is láthatóan az élvezetracionalitás érvényesül a normatív (morális, szakrális) szabályozottság ellenében.

Sokak által olvasott és általános témákkal foglalkozó magazinok és hírportálok írnak arról, hogy „Ez kell a fantasztikus női orgazmushoz valójában”, vagy hogy vannak „Vadító orális szexpraktikák, melyektől a pasid tuti padlót fog”, vagy „4 pasiőrjítő szexpraktika, ami minden helyzetben beválik”, vagy „4 meglepő dolog, amitől nagyobbat szól az orgazmus”, vagy akár „14 észveszejtően élvezetes szexpóz, amit ki kell próbálnod”.

Mindenkinek megvan rá tehát a lehetősége, hogy a saját szexuális kapcsolatában kikísérletezze, hogy mi elégíti ki a saját és partnerének vágyait, milyen gyakorlatokkal tudják elérni a maximális örömöt. Ebbe a szabad kísérletezésbe nem szól bele se az egyház, se az állam – sőt segítséget nyújt hozzá a tanácsadó könyvek, a cikkek és a szexológusok hada.

Ugyan Magyarországon az utóbbi időben a homoszexuálisok örökbefogadási, Lengyelországban pedig a nők reproduktív jogainak példátlan csorbítását látjuk, a szexualitás az a szféra, ahová az állam régóta nem teszi be a lábát – legalábbis közvetlenül. A fogamzásgátlási módszerek elterjedésével, a 1960-as és ’70-es évek feminista, reproduktív és melegjogi mozgalmak eredményeivel, valamint az olyan nagyszabású gondolkodók nyomán, mint Sigmund Freud vagy Alfred Kinsey, a szex és a reprodukció relatíve függetlenek lettek egymástól.

Az állami beavatkozások ezért is az örökbefogadásra és abortuszra irányulnak, nem közvetlenül a (felnőttek közötti) szexualitásra.

Mindezekből az következik, hogy a baloldal és a kritikai elmélet feladata egyrészről a jog és a kriminológia területére korlátozódik – fellépni a kényszerprostitúció, a gyermekek kihasználása és a szexuális erőszak különböző formái (nemi erőszak, bosszúpornó, zsarolás, szexuális zaklatás, stalking stb.) ellen – másrészről a kisebbségi szexuális orientációjú emberek és a nők reproduktív jogainak védelmében. Ennyi lenne? Győztünk?

Mi a szexualitás?

Induljunk ki abból, hogy a szexualitás az emberi test szexuális potenciáljának kihasználására vonatkozó diszpozíciók összessége. Mit jelent ez? Azt, hogy az emberi test lehetőséget ad arra, hogy szexuális örömöt szerezzünk magunknak és a másiknak, illetve, hogy a másik örömöt okozzon nekünk, de hogy pontosan mire vágyunk és mire nem, hogyan mozgunk szex közben, vagy a másik mozgását mikor tartjuk „szexinek”, mi okoz örömöt a másiktól, mit szégyellünk, azt biológiai adottságainkon kívül a társas-társadalmi környezetbe ágyazott élettörténetünk határozza meg.

Tehát „természetes” szexualitás nincs, illetve az emberi szexualitás két szempontból is társas-társadalmi, illetve történetileg kialakult.

Egyrészről az ember – potenciálisan – képes arra, hogy a szexuális partnerét szubjektumnak (érző, gondolkodó, saját vágyakkal bíró alanynak) tekintse, ne csak a saját vágyai kielégítésére szolgáló eszköznek. Másrészről az ember saját magához és a másikhoz való (szexuális) viszonya mindig szociokulturális környezetbe ágyazott, normák, szokások és társadalmi minták által meghatározott.

Továbbá, mivel a szexuális aktus alapvető feltétel a társadalmak következő generációjának létrehozásához, és mert a szexuális öröm a társadalmakban, hasonlóan más javakhoz, alapvetően egyenlőtlenül oszlott és oszlik el mai napig, így minden társadalom rendelkezett normákkal és szabályokkal, melyek mentén az emberek szexualitása létrejött.

Ezek legtöbbje tiltotta az incesztust, tehát a vérrokonok (vagy azonos totembe tartozók) szexuális kapcsolatát, reproduktív keretek között tartotta a szexualitást és fenntartotta a hatalmi mechanizmusokat, melyekkel a privilegizált csoportok rendelkezhettek a szexuális öröm felett, legjellemzőbben a női szexualitásnak a férfi anatómiának való alávetettségét.

A kapitalizmus története során is számos esetben az államok, az egyház vagy egyes osztályok képviselői formálták a szexuális aktust szabályozó normákat, törvényeket, diskurzusokat és társadalmi intézményeket.

A születést szabályozó bábák üldözése a boszorkányperek alatt éppúgy, mint a perverziókkal foglalkozó modern orvostudomány, szorosan összefügg a nem a gyermeknemzésre irányuló szexuális gyakorlatok szabályozásával. Számos példát lehetne hozni arra, mikor bizonyos csoportokat a népességszabályozás miatt szexuális önmegtartóztatásra próbáltak kényszeríteni (rabszolgák, etnikai kisebbségek, városi szegények), de kiemelhető a viktoriánus szexualitás is, mely a polgárság azon törekvését fejezte ki, hogy a polgárság nőtagjait elválassza a szexuális örömtől.

Továbbra is fennáll viszont a kérdés, ha a kortárs kapitalizmusban a szex és gyereknemzés relatíve függetlenedtek egymástól, a női szexualitás olyannyira előtérbe került, hogy a világ nagyrésze látta a Szex és New Yorkot (legalább részben), a női szexuális segédeszközök piaca hatalmas és könnyen hozzáférhető, Luxemburgnak pedig meleg miniszterelnöke van, akkor mi dolgunk még? 

A vágyam az én vágyam?

Mivel természetes szexualitás nem létezik, szexuális felszabadulásról sem beszélhetünk abban az értelemben, hogy a természetes szexualitás felszabadul az elnyomó (tradicionális) normák alól.

Akkor minek vagyunk tanúi most? Az 1960-as és ’70-es évek után a kapitalizmus szextörténelmében egy többé-kevésbé új tendenciát azonosíthatunk, melyet a szex piacosításával írhatunk le. A szexnek és a gyereknemzésnek az egymástól való viszonylagos függetlenségével a szex olyan terület lett, mely közvetlenül a tőkés piaci logikába illeszthető.

A női szexuális öröm széleskörű elismerése szorosan összekapcsolódott azzal a ténnyel, hogy a világ jelentős részén a nők önálló fogyasztókká váltak. A szexuális gyakorlatok nyilvánosságban való elterjedése pedig az erotikus és pornómagazin-, illetve pornófilmipar kiépülésével. De nem elhanyagolható annak hatása sem például, ahogy az egyre kiterjedtebb reklámipar elkezdte felhasználni a szexet és főleg a szexualizált női testet az eladásnövelés érdekében.

Mindezek ugyanakkor nem törölték el a női szexualitás alávetettségét a férfi anatómiának és vágyaknak, csak piacosították a női vágyakat is – szexuális példájaként annak, ahogy a kapitalizmus folyamatosan újratermeli az egyenlőtlenségeket.

Ugyanakkor mindez a szex és az egyes egyéni szexualitásoknak a folyamatos újrakonstruálásával jár. Annak hatására, hogy a pornófilm-gyártók az agresszív piaci versenyben újabb és újabb extrémitásokat használnak fel a filmjeikben, a pornófogyasztáson keresztül ezek az extremitások elterjednek és normalizálódnak. Az egyre extrémebb és sokszor erőszakos gyakorlatok megszokottá válnak, az addig megszokottak pedig uncsivá. A fogyasztók szexualitása agresszívvá válik, az erőszak normalizálódik, és mivel a pornó a férfiak anatómiája mentén narrálódik, így a női anatómia szempontjai (újra) eltűnnek.

A reklámokban azokat a termékeket is szexualizálják, amelyeknek alapvetően semmi közük a szexhez, ezért a fogyasztás serkentése érdekében folyamatosan szexuális ingereknek teszik ki a fogyasztókat, ami egyfajta hiperszexualizált állapotot eredményez, melyben minden hétköznapi jelenség szexuális töltetet kap. Az erotikus magazinok, a divat- és szépségipar, a közösségi médiára szánt applikációk, a plasztikai sebészeti üzletág olyan női testeket hoznak létre és szexualizálnak, melyek legalábbis jelentősen eltérnek a statisztikai átlagtól és ezáltal a vágy tárgyának elérhetetlen alakokat tesznek meg.

Tehát akik amellett érvelnek, hogy a baloldalnak csak a kényszerítéssel és a gyerekek védelmével van dolga és a lényeg, hogy a felnőttek szabadon, konszenzuálisan kiélhessék a vágyaikat, azoknak fel kell tenni a kérdést: a vágyam az én vágyam?

Az a lány, akinek eszébe sem jut szólni, hogy nem szereti, ha szex közben fojtogatják, hiszen ez „normális”, a saját vágyait éli ki? A fiú, akinek csak a Pamela Anderson megjelenésű lányokra van merevedése, a saját vágyait éli meg? A testképzavaros tinédzserek a saját vágyaik miatt képtelenek elfogadni a testüket és látják magukat csúnyának? Aki szex- vagy maszturbációfüggővé válik, a saját vágyait éli meg? Igen is, meg nem is. A kérdés nem egyszerű, de ebből látható, miért politikai ügy a szex, akkor is, ha konszenzuális.

Merre tart a szextörténelem?

Semerre. Fekete Győr András elhíresült „becauseits2017” beszéde alapján, melyben úgy érvel, hogy azért kell kimenni a Pride-ra, mert 2017 van, tetten érhető az a liberális elképzelés, hogy a történelem tart valamerre, és a szextörténelem jelesül arra, hogy az emberek szabadon élhessék meg a szexualitásukat.

Ez az elképzelés két szempontból is téves. Egyrészről, ahogy fentebb írtam, az, hogy konkrétan nem avatkozik be az állam vagy az egyház a szexbe, nem jelent egyértelműen szabadságot, emancipált szexualitást pedig még annyira sem.

Másrészről, a szexualitás különböző ideológiáinak ellentéte nem a premodern maradványok és a modernitás ellentétei. Ahogy azt más sokan sokféleképpen leírták (például itt), az Orbán-rezsim nem egy prekapitalista maradvány, hanem homofóbiástul, anti-gender retorikástul, Bayer Zsoltostul a kapitalizmus szerves része, például a német autóipar kiszolgálója olcsó munkaerővel.

Nem igaz, hogy az úgynevezett modernitás alatt egyre emancipáltabb szexualitások jönnek létre, vagy hogy a történelem a szexuális felszabadulás felé tartana.

Kapitalista körülmények között a konzervatív és homofób retorikát hirdető, az olcsó munkaerőre építő rezsimnek ugyanúgy funkciója lehet, mint a homoszexuális praxist saját reklámjában felhasználó üdítőmárkának és a sokmillió dolláros pornóiparnak. A történelemnek nincs iránya. A kapitalizmus törvénye pedig a végtelen tőkefelhalmozás, és semmi más.

Tehát?

Hogy milyen az emancipatorikus szex? Ez csak annyiban képzelhető el, mint bármi más emancipatorikus gyakorlat kapitalista körülmények között. A trükk pont az, hogy a fantáziánk is a kapitalista körülmények terméke. Emancipált szexualitás csak az általános emberi emancipáció részeként képzelhető el, viszont az általános emberi emancipáció programjának a szexualitást is magába kell foglalnia. Tehát a szexnek a baloldal politikai programjának részét kell képeznie, és közel sem csak a kriminológia, a jog és a gyerekvédelem tekintetében.