Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

Nem, a gyermek szexuális nevelése nem kizárólag a szülőre tartozik

Orbán Viktor pénteken a pedofil bűnelkövetőkkel szembeni szigorúbb fellépésről szóló törvény homofób módosítójáról beszélt a Kossuth rádióban, ahol kifejtette, hogy szerinte a gyermekek szexuális nevelése kizárólag a szülőkre tartozik, valamint azt is, hogy a törvény azért nem homofób, mert csak a 18 éven aluliakra vonatkozik. A miniszterelnök szavai ismét megerősítették: a Fidesz világában a gyerekek nem teljes értékű emberek, csupán a demográfiai politika kellékei, akik a szüleik tulajdonát képezik.

„Ha elolvassák [a melegek], akkor az első dolog, ami feltűnik majd nekik, hogy a 18 év fölöttiekre nem vonatkozik”  – idézi a 444 Orbán arra vonatkozó magyarázatát, hogy a kormány miért nem gondolja a kedden elfogadott törvénymódosítást homofóbnak. „Tehát ez a törvény a gyermekeink védelméről szóló törvény. Aki 18 év fölötti, arra ez a törvény nem vonatkozik, és nem is akarunk olyan törvényt elfogadni, ami rájuk vonatkozik. Vannak hatályos jogszabályok, amelyeket mindenkinek be kell tartani, de egyébként ez egy szabad ország. Úgy élnek, ahogy akarnak. Hogy milyen orientációjuk, életvezetésük és felfogásuk van, az kizárólag rájuk tartozik. Felnőtt emberek.”

Ezek után pedig kijelentette, hogy a gyerekek szexuális nevelése kizárólag a szülőkre tartozik, ezt „semmilyen intézmény nem veheti el és át.” Orbán szerint „nem fordulhat elő Magyarországon, hogy egy szülő egyszer csak azzal szembesül, hogy van egy elgondolása a saját gyermeke helyes szexuális neveléséről, és egyszer csak azt tapasztalja, hogy az iskolában valami mást mondanak a gyereknek vagy más történik. A gyerek a szülőé! Nem az iskoláé, nem az államé és így tovább” – állítja a miniszterelnök.

Jó, ha rögtön leszögezzük: a gyerek nem a szülőé. A gyerek önálló, teljes értékű ember, aki senkinek a tulajdonát nem képezi.

Az ENSZ Gyermekjogi egyezménye, amelyhez Magyarország 1990-ben csatlakozott, leszögezi a gyermek részvételhez való jogát, ami az aktív cselekvésen (hogy például részt vegyenek az őket érintő döntések meghozatalában) túl azt is jelenti, hogy a gyerekek megnyilvánulhatnak, egyénenként és csoportban is, elmondhatják véleményüket, kifejezhetik érzéseiket. A gyerekek ellátása, táplálása, tanítása, testi-lelki védelme pedig nem csak a szülők dolga az egyezmény szerint, hanem a teljes társadalomé: a családé, a közvetlen közösségé, az intézményeké és szakembereké, valamint a törvényeket alkotóké és az államé is.

Az egyezmény értelmében a gyerek legfőbb érdeke az, hogy minden őt érintő helyzetben az érte felelős felnőtteknek olyan döntést kell hozniuk, ami neki a legjobb. Tehát ha például, tegyük fel, egy gyerek bizonytalan a szexualitásában, akkor a szüleinek és a vele kapcsolatba kerülő intézményeknek biztonságos teret kellene teremteniük számára ahhoz, hogy kérdéseket tehessen fel és ezekre lehetőség szerint válaszokat is kapjon – függetlenül attól, hogy a szüleinek amúgy mi az értékrendje.

Mert nem az az elsődleges, hogy mi volt a szülő elgondolása a gyermeke „helyes szexuális neveléséről”, hanem a rá bízott kiskorú fizikai és mentális jólléte.

A magyar társadalom többsége egyébként abban biztosan nem ért egyet Orbánnal, hogy a szexuális nevelés kizárólag a szülőre tartozna: az UNICEF nemzetközi gyermekjogvédő szervezet megbízásából a Publicus Intézet 2020 májusában készített reprezentatív felmérést a témában, amelyből kiderült, hogy a magyarok többsége a tanároktól és a szülőktől együtt várja a megfelelő felvilágosítást. A válaszadók 94 százaléka szerint a szülőnek feladata gyermeke szexuális nevelése, azonban 82 százalék szerint a pedagógusoknak is részt kell venniük a szexuális felvilágosításban.

A jelenlegi oktatási rendszer azonban ezt az igényt nem elégítette ki eddig sem, a felmérésben a válaszadók 55 százaléka úgy nyilatkozott, hogy a gyerekek sem a nemi betegségekről, sem a biztonságos szexről nem tudnak meg eleget az iskolában. A legtöbben (35%) azt nyilatkozták, saját korcsoportjuktól hallottak először a szexualitásról, 20 százalékuk emlékezett úgy, hogy a szüleitől, családtagjaitól kapott szexuális felvilágosítást, és csak 14 százalék válaszolta azt, hogy először a tanáraitól hallott a témáról.

Az UNICEF kiemelte a párbeszéd fontosságát, hiszen a tizenévesek az internetről és egymástól tájékozódva sokszor téves, akár kifejezetten ártalmas információkat kapnak, a szülőket pedig sok esetben valósággal megbénítja, hogy a családban gyakran tabuként kezelt szexualitásról beszéljenek.

A tanárok és szülők egymásnak adogatják a stafétát, senki nem hajlandó a szexről beszélni, pedig a felnőtté válás elkerülhetetlenül fontos részéről van szó.

Tehát a mostani, az iskolai szexuális felvilágosítást csak a nem „megkérdőjelezhető szakmai hitelességű” (azaz minden bizonnyal csak kormányközeli) szervezetek hatáskörébe utaló törvénymódosítás egy eleve rossz helyzetet ront tovább. A döntés a gyerekeket – és nem csak az LMBTQI gyerekeket – károsítja meg a leginkább, egy olyan társadalmat épít tovább, amelyben a kiskorúaknak nincs szava, ahol teljesen ki vannak szolgáltatva a szüleiknek. Ez a kormány, ahogy azt Kocsis Árpád csütörtöki publicisztikájában a Mércén megfogalmazta, „a gyermekről csak a reprodukciós ráta alapján képes gondolkodni, és paternalista szemmel élettelen tárgyat lát benne, amely önálló döntést és ítéletet hozni képtelen.”

Ez a felfogás pokollá teheti és veszélybe sodorhatja gyerekek életét, ráadásul még a Magyarországon hatályos gyermekjogi egyezménynek is ellentmond. Tudtuk ezt eddig is, de ismétlésre érdemes: ez nem egy családbarát kormány.

Címlapkép: MTI/Koszticsák Szilárd