Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

Kire marad a szexuális nevelés Magyarországon?

Hazánkban a szexuális felvilágosítás igencsak gyerekcipőben jár, ha egyáltalán beszélnek róla otthon vagy az iskolában. A szülők és pedagógusok egymástól várják a társadalom számára a mai napig kényes kérdések megvitatását. A kormány által bevezetett családi életre nevelés (CSÉN) kerettanterve pedig meg sem kísérel segítséget nyújtani a felnőtté válás derekán lévő fiataloknak, inkább csak tovább erősíti az egészségtelen nemi sztereotípiákat.

A hiperszexualizált internet és a pornó erőszakkultúrája pedig rendkívül káros mintákat közvetít a kiszolgáltatott kamaszoknak. Az egészséges szexuális szocializáció érdekében azonban elengedhetetlen egy biztonságos környezet, ahol körültekintően lehet beszélni a témáról.

Az UNICEF nemzetközi gyermek jogvédő szervezet nemrégiben felmérést készített arról, hogy a magyar társadalom hogyan vélekedik a szexuális nevelésről. A reprezentatív kutatásból kiderült, hogy az emberek többsége a tanároktól és a szülőktől várja a megfelelő felvilágosítást, míg a fiatalok valójában saját korcsoportjukban tájékozódnak a témáról. A nem megfelelő felvilágosítás azonban komoly következményeket vonhat maga után.

A szervezet kutatásiból is látszik, hogy helyzet jelenleg rendkívül ellentmondásos.

Az oktatási rendszer nem hajlandó elégséges információt nyújtani sem a fiataloknak, sem pedig a pedagógusoknak a szexuális edukációval kapcsolatban, pedig a nemi úton terjedő betegségek, valamint a párkapcsolati és nemi erőszakot elszenvedett áldozatok növekvő esetszáma azonnali beavatkozást igényelne.

Közben a dezinformáció kockázata is magas, hiszen a nem megfelelő forrásból tájékozódó fiatalok könnyen találkozhatnak erőszakos tartalmakkal, amelyek emberi kapcsolataikra is kihathatnak.

Az UNICEF megbízásából a Publicus Intézet által készített felmérés reprezentatív képet ad a társadalom szexuális neveléssel kapcsolatos attitűdjeiről. A kitöltőket többek között arról kérdezték, honnan kaptak szexuális felvilágosítást, és mennyire tartják elégségesnek a jelenlegi szexuális edukációt az iskolákban.

A válaszadók közül a legtöbben (35%) azt nyilatkozták, saját korcsoportjuktól hallottak először a szexualitásról, 20 százalékuk emlékezett úgy, hogy a szüleitől, családtagjaitól kapott szexuális felvilágosítást, és csak 14 százalék válaszolta azt, hogy először a tanáraitól hallott a témáról. A válaszadók 94 százaléka szerint a szülőnek feladata gyermeke szexuális nevelése, azonban 82 százalék szerint a pedagógusoknak is részt kell venniük a szexuális felvilágosításban.

Az oktatási rendszer jelenleg azonban egyáltalán nem vállalja fel ezt a feladatot, ahogy azt a felmérés is igazolta. A válaszadók 55 százaléka szerint a gyerekek sem a nemi betegségekről, sem a biztonságos szexről nem tudnak meg eleget az iskolában.

A 18 éven aluli gyermeket nevelő válaszadóknak még rosszabb a véleménye ebben a kérdésben: 69 százalékuk felelt úgy, hogy a biztonságos szexről nem szereznek elég tudást a gyerekek az órákon, 74 százalékuk szerint pedig a nemi betegségekről sem hallanak eleget a diákok.

A kutatás alapján tehát a magyar társadalom úgy vélekedik, hogy az iskola a mai napig nem biztosít elegendő tudást a gyerekek részére a szexuális neveléssel kapcsolatban.

Az UNICEF ugyanakkor kiemeli a párbeszéd fontosságát is, hiszen a tizenévesek az internetről és egymástól tájékozódva sokszor téves, akár kifejezetten ártalmas információkat kapnak, a szülőket pedig sok esetben valósággal megbénítja, hogy a családban gyakran tabuként kezelt szexualitásról beszéljenek.

Az interneten elérhető erőszakos tartalmak maradandóan károkat okozhatnak a fiatalok szexuális szocializációja során. A pornóipar negatív hatásainak nemcsak a tapasztalatlan tinédzserek vannak kitéve, de aki először az online térben találkozik szexuális tartalmakkal, annak a jövőbeli társas kapcsolatait is meghatározhatja a pornóból ismert erőszakkultúra. A dezinformáció veszélyeire Mészáros Antónia, az UNICEF Magyarország ügyvezető igazgatója is felhívta a figyelmet. „Sok esetben ezek az információk torzítják a valóságot, hamis képet sugároznak és kifejezetten veszélyesek is lehetnek. A betegségek terjedése mellett a fiatal korosztály tagjai között megjelenő párkapcsolati erőszak is egyértelműen a világhálón fellelhető „felnőtt” tartalmak káros mintáinak rovására írható.”

A párbeszéd hiánya és a tabusítás csak tovább fokozza a problémát. A tanárok és szülők egymásnak adogatják a stafétát, senki nem hajlandó a szexről beszélni, pedig a felnőtté válás elkerülhetetlenül fontos részéről van szó. Ez a hozzáállás nem meglepő, hiszen ahogy arra az UNICEF eredményei is rámutattak, az előző generáció is nélkülözte a megfelelő felvilágosítást, és inkább a kortársaiktól informálódtak.

Van azonban egy lényeges különbség: napjaink online térben nevelkedett generációja ugyanis sokkal jobban ki van téve az interneten elérhető szexuális tartalmaknak. A rohamosan növekvő pornóipar jelentősen torzítja a fiatalok szexuális önképét. A videókban megjelenő alá-fölé rendelt hatalmi hierarchia, a megszégyenítés, valamint az erőszak mind olyan káros minták, amelyekről mindenképpen beszélni kell egy felvilágosítás alkalmával. A legtöbb szülő kevésbé van tisztában az internetes tartalmak káros hatásaival, és pont ezért lenne lényeges, hogy az oktatási rendszer mint biztonságos környezet visszavegye a szexuális edukációt, és ennek keretében felhívja a figyelmet a pornó veszélyeire is.

Az UNICEF kísérletet tesz egy kollektív tanulási folyamat megvalósítására is.  A szervezet új programja keretében online elérhető anyagokkal segíti elő a fiatalok szexuális nevelését a nemi úton terjedő betegségek megakadályozása érdekében. Az erre létrehozott oldalon a témával kapcsolatos cikkek, videók és egy erőszakmegelőző applikáció is található.

Külön oktatóvideók állnak rendelkezésre a fiatalok, szüleik és a pedagógusok részére is, ugyanis a jelenlegi tapasztalatok azt mutatják, hogy mindhárom rétegnek szüksége van felvilágosításra.

A négy, kamaszok számára készült videó azokkal a problémákkal foglalkozik, amelyekkel a szexedukációs szakemberek a leggyakrabban találkoznak: a szexualitásról alkotott téves elképzelések helyreállításával, a pornófogyasztás káros hatásaival, valamint az egészséges szexualitással, érintve a nemi betegségek kérdéskörét is.

További négy videó készült a szülőknek is, melyekben többek között arról is szó esik, hogy mi a különbség a szexuális edukáció és a felvilágosítás között; hogyan lehet megtanítani a gyerekeknek a saját testük határait és a nemet mondás lehetőségét; valamint arról, hogy a gyerekekhez miért jutnak el könnyen téves információk  az internetről vagy a kortársaktól.

AZ UNICEF azt is kiemeli, hogy

ha egy gyerek már kiskorában megtanulja, hogy a teste felett ő maga rendelkezik, és vannak szabályok, amelyeket a felnőttek sem sérthetnek meg, akkor egy esetleges kéretlen közeledés esetén nagyobb eséllyel ismeri fel a rossz szándékot, és kér segítséget egy felelős felnőttől.

A pedagógusok számára készült videók segítséget nyújtanak többek között abban, hogy melyek azok a témák, amelyekről szakembernek érdemes beszélnie. Ilyen például a biztonságos szex vagy a fogamzásgátlás mellett a párkapcsolati erőszak figyelmeztető jeleinek témaköre is. Szó esik a tanárok és szülők közös munkájáról, a tanárok és diákok közötti határok megtartásának fontosságáról és a jelzőrendszer működéséről is.

Az UNICEF szexuális edukáció programjában a POME kreatív ügynökség és a Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány is részt vett. Utóbbiak letölthető segédanyagként elképzelt párbeszédeket mutattak be három különböző életkorú gyermek kitalált, de a valóságban gyakran előforduló szituációin keresztül, amelyekkel a szülők, tanárok is szembesülhetnek a szexuális edukációval kapcsolatban. A fiktív helyzeteket saját szakmai tapasztalataikra építették, a felelős felnőttek ugyanis ilyen típusú problémákkal keresik meg őket a leggyakrabban. A segédanyagok az adott helyzetekre kidolgozott megoldási javaslatokat is tartalmaztak, valamint hogy a pedagógusoknak és a szülőknek miket kell végiggondolniuk a szituációkban.

A CSÉN kritikája kapcsán már írtunk olyan civil szervezetekről, melyek komoly szerepet vállalnak a szexualitás tabusításának leküzdésében. A Mérce most Ignácz Juditot, a Társadalomklinika Egyesület trénerét kérdezte meg a szexoktatás helyzetéről Magyarországon. A civil szervezet programjai keretében 6. 7. és 8. osztályos tanulóknak tart felvilágosító órákat különböző vidéki iskolákban. Ignácz Judit szerint a tanárok örömmel fogadják az ilyen jellegű kezdeményezéseket, azonban ő is kiemelte, a szexualitás Magyarországon még mindig „ciki” témának számít: „Pedig a szexualitás és a testünket övező természetes folyamatok (pl. menstruáció) az életünk természetes és szerves részét képezik.”.

Ignácz Judit tapasztalatai szerint a szülők általában maximum csak a biztonságos szexre hívják fel a figyelmet, biológiaórán pedig néha szó esik a reprodukcióról és az azt övező folyamatokról, mint például a menstruációról. Azonban a szexről mint kölcsönös örömszerzés lehetőségéről egyáltalán nem beszélnek egy iskolában sem. A tréner arról is beszámolt, hogy azok a 12-13 éves gyerekek, akikkel találkozik, már rendszeresen néznek pornográf tartalmakat az interneten, melyeket kellő felvilágosítás híján úgy értelmeznek, ahogy ebben a korban lehet.

A probléma része, hogy ezeket a tartalmakat megmagyarázó, és érzelmileg segítő szexuális edukáció jelenleg nincs. A pornót magyarázni azonban nagyon is szükséges, hiszen az ott látható szexuális tevékenységek egyáltalán nem tükrözik a valóságot. A gyerekek pedig ezekből a videókból nem szereznek tudomást a beleegyezésen alapuló szexről, vagy akár a másik tiszteletéről. Erőszak pedig nem csak fizikailag történhet, kellő felvilágosítás nélkül a fiatalok a szexuális aktusra való zsarolásnak és manipulációnak is ki vannak téve.

A Társadalomklinika programja keretében tartott órákon helyet kap a gyerekek családban és társadalomban betöltött szerepe, valamint a nemi identitás is. A felvilágosításon a szex és a petting mellett mesélnek az önkielégítésről, a beleegyezésen alapuló szexről, a családalapításról és a nemi erőszakról is.

A családi életre nevelés kerettanterve kapcsán Ignácz Judit úgy véli, a rendszer az alkotmánymódosításban rögzített apa-férfi, anya-nő elvét kívánja átvinni az oktatásba. Ez a családfelfogás azért is problémás, mert egyáltalán nem ejt szót az azonos nemű, vagy egyedülálló szülőkről, akik pedig nagyon is léteznek Magyarországon. Véleménye szerint a szexuális nevelés kerettantervének meghatározásához a kormánynak először is több szereplőt kellene bevonni a tervezésbe, majd az utólagos véleményezési folyamat során iskolák és egyéb szervezetek meglátásait is be kéne építeni a rendszerbe.

A tanárok sokszor el vannak havazva a tanrend által elvárt kötelezettségekkel, viszont nagyon hálásak, ha egy civil kezdeményezés keretében felvilágosításban részesítik a diákokat. Ignácz szerint minden ilyen törekvés fontos, ugyanis a szexoktatás még mindig gyerekcipőben jár Magyarországon.

Ahogy az ő tapasztalatai is igazolják, a gyerekek nyitottak és érdeklődők e kérdésekkel kapcsolatban – lenne tehát bőven tere a felvilágosító munkának. Csak az a kérdés, mikor lesz hajlandó arra a társadalmunk, hogy egymásra mutogatás helyett, megteremtsük egy olyan nevelés lehetőségét a legfiatalabbak számára, amely hozzájárul szexualitásuk biztonságos és szabad kiteljesedéséhez. És végre közügyként, közös felelősségként kezeljük az e téren is pusztító elnyomás, erőszak és kizsákmányolás visszaszorításának feladatát.

Kiemelt kép: Denkrahm / Flickr.