Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

Két világ között: Hogyan egyensúlyoz egy hongkongi bank London és Peking közt?

A világ egyik legnagyobb bankja, a HSBC egykoron a brit gyarmatbirodalom dél-ázsiai tartóoszlopa volt. A XXI. századra azonban úgy tűnik, fordult a kocka. A bank, ami a Kínában a „megaláztatás évszázadának” is nevezett időszakban jött létre, napjainkban folyamatosan geopolitikai konfliktusok között találja magát, és bár székhelye Londonban van, anyagi érdekei miatt már mintha inkább Kína felé húzna.

1865-ban, öt évvel a második ópiumháború után alakult a Hong Kong and Shanghai Banking Corporation, röviden HSBC.

A HSBC volt az egyik, ha nem a legnagyobb nyertese az ópiumháborúknak: a HSBC brit alapítói közül sokan maguk is ópiumkereskedők voltak, sőt, korai éveiben a bank legfőbb finanszírozója és haszonélvezője volt az illegális ópiumkereskedelemnek.

1949-ben, a Kínai Népköztársaság megalakulásakor a HSBC a brit fennhatóság alatt maradó Hongkongba kényszerült összpontosítani működését, a 80-as, 90-es évekre viszont nyugaton is terjeszkedni kezdett. 1993-ban, négy évvel azelőtt, hogy az Egyesült Királyság kivonult volna Hongkongból, a HSBC Londonba helyezte át székhelyét

De a székhely áthelyezése sem orientálta végleg nyugatra a céget. A HSBC jelenleg is Ázsiában termeli a legtöbb nyereségét, annak is egyre nagyobb részét a szárazföldi, Hongkongon kívüli Kínában. Eközben a cég Európában jelenleg veszteséges, amerikai ágazatai pedig eladásra várnak.

Minden bizonnyal a Kínában megszerzett profitnak is nagy szerepe volt abban, hogy tavaly nyáron a HSBC egy közösségi platformon megosztott egy képet a cég ázsiai igazgatójáról, amint petíciót ír alá a kiadatási törvény mellett. Ez az a törvény, amely lehetővé tenné, hogy Hongkong politikai alapon üldözött embereket kiadhasson Kínának, és hogy Peking élethosszig tartó börtönnel büntethesse a központi kormánnyal való szembeszegülést. A törvény miatt 2019 nyarán hatalmas tüntetések zajlottak a szigetországban, a HSBC pedig jó katonaként teljesítette Peking igényeit: néhány kiadatási törvény ellen tiltakozó aktivista bankfiókját is felfüggesztette.

Mindennek ellenére sem tudta a HSBC elnyerni a kínai kormány teljes bizalmát. Egy angol nyelvű, kínai állam által működtetett lap, a Global Times szerint a HSBC felkerülhet Kína „nem megbízható szervezetek” listájára, amiért belekeveredett az ún. Huawei-ügybe, mégpedig a kínai cég érdekeivel szembekerülve.

Amint az bejárta a világsajtót, 2018-ban Kanadában letartóztatták Meng Van-csou-t, a Huawei pénzügyi igazgatóját, egyúttal a Huawei alapítójának lányát. A vád szerint Van-csou szándékosan megtévesztette a HSBC-t, amikor eltitkolta a bank elől a Huawei iráni üzletelését – a HSBC ezáltal tudtán kívül sértette meg az USA Irán-ellenes szankcióit, állítja a vád. A vádat megalapozó dokumentumokat a HSBC adta át Amerikának, és ez felbőszítette Pekinget.

Habár a Huawei-ügyben a HSBC Kína ellenében cselekedett, az ügyről sokat elmond, hogy ebben az esetben is sikerült a kínai érdeknek felülkerekednie: a Huawei végül kiperelte a HSBC-től azokat a dokumentumokat, amelyeket átadott az USA-nak, és amelyek a Huawei szerint bizonyítják a vádak alaptalanságát.

A HSBC tehát egyelőre két világ, nyugat és kelet között próbál egyensúlyozni, de egyre sikertelenebbül. A bank igazgatója, Noel Quinn nemrég úgy nyilatkozott, hogy a bank nem hajlandó annyiszor átalakítania üzleti stratégiáját, ahányszor geopolitikai konfliktusok lángolnak fel – és mégis, az olyan a politikai gesztusok, mint a kiadatási törvény támogatása, vagy a bank belekeveredése a Huawei-ügybe azt mutatják, hogy egy bank nem tud „államközi” és „kozmopolita” maradni, főleg nem egy hidegháború közepén.

Nem tud „államközi” maradni azért sem, mert amint arra a 2008-as válság is rámutatott, „az állam és piac szétválasztása” puszta absztrakció, a piacgazdaságban működő bankoknak igenis szüksége van az állami bábáskodásra, amint bajba jutnak.

A közelmúltban az Egyesült Királyság központi bankjának javaslatára a brit hitelezők ideiglenesen felfüggesztették osztalékaikat a koronavírus-járvány miatt. A javaslat célja az volt, hogy megelőzzék a bankrendszer esetleges összeomlását a válság alatt. A HSBC nem fogadta szívesen ezt a javaslatot, mert az Nagy-Britannia érdekeit tartotta szem előtt, nem pedig a cég londoni és hongkongi részvényeseit, és mégis végrehajtotta, mert tudta: ha összeomlik a bankrendszer, a HSBC számíthat a brit állam segítő kezére.

Ahogy viszont Kína előrenyomul a világgazdaságban és Hongkongban, úgy kell a HSBC-nek a kínai állam kegyeit is keresni. Ezért létezik olyan vélemény is, amely szerint a cégnek valójában nincs is szüksége a brit központi bank paternalizmusára, és a banknak Ázsiára kéne koncentrálnia üzleti tevékenységét.

Ezt a stratégiát igazolja, hogy a HSBC legnagyobb részvényese tavaly óta immáron egy kínai biztosító cég, aminek hírére tovább növekedtek a bank részvényei a tőzsdén: minél nagyobb a kínai bizalom a bankban, annál értékesebbek a HSBC részvényei.

Hogy hol köt majd pontosan ki a világok közé szorult bank, még nem világos, de egy biztos: a HSBC működése Kínában már sosem lehet olyan, mint a XIX. században. A brit birodalom, amely egykoron kivívta azokat a háborúkat, amelyek egyáltalán lehetővé tették a HSBC létrejöttét, már közel sem olyan erős, mint korábban. A HSBC közeledése Pekinghez Kína erősödésének egy sokadik tünete.

Mindebben mégsem az a legérdekesebb, hogy Kína a XXI. századra felülkerekedett egykori ellenségén, bár az sem érdektelen.

1997-ben, amikor Nagy-Britannia kivonult Hongkongból, Margaret Thatcher és Teng Hsziao-ping az „egy ország, két rendszer” elvében állapodott meg. A jelenben Kína arra törekszik, hogy „egy ország, egy rendszer” legyen Pekingben és Hongkongban. ‘97-ben az a tévhit is közkeletű volt még, hogy a „gazdasági nyitás”, a kapitalizmus valamiféleképpen „demokratizáló” és „civilizatórikus”, tehát Kínát is demokratizálni fogja. 2021-ben azonban nem csak azt látjuk, hogy a Párt erősebb, mint valaha, de azt is, hogy a kapitalizmus egyik alapintézménye, a HSBC bank nem egy „demokratikus bástya”, hanem egy volt gyarmatbirodalom bástyája, amely – még ez is előfordulhat – előbb eshet el, mint a könnygázzal bombázott hongkongi polgárok.

Kiemelt kép: Wikimedia Commons