Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

„Nem a lezárás a lényeg, hanem hogy a kormány nem adott megfelelő segítséget” – vendéglátás karantén idején

Kisebb-nagyobb megszakításokkal lassan már egy éve határozza meg a koronavírus mindennapjainkat – tavaly márciusban éppen annyira volt elképzelhetetlen az, hogy nyáron kisebb összejöveteleken végül részt vehetünk, mint amennyire most annak tűnik.

A vendéglátóipari egységek pedig vajmi kevés kormányzati segítséget kaptak, az elmúlt 12 hónapban többféle taktikát is alkalmazniuk kellett a túlélés érdekében. Például az is elkezdett házhoz szállítani, akinek eddig eszébe sem jutott (ezzel párhuzamosan a járvány legnépszerűbb munkájává nőtte ki magát a futárkodás). Késő tavasszal a bértámogatás és fogyasztói adományok, valamint a közterület-bérleti díjak elengedése miatt túlélő helyek egy rövid időre megnyithatták ugyan teraszaikat, a fesztiválok viszont elmaradtak, bár moziba járhattunk egy ideig.

Ősszel, – többek közt – az iskolaév indulásával ismét emelkedni kezdtek az esetszámok. Október végére a második hullám tagadhatatlanul a nyakunkra telepedett és újabb, minden eddiginél szigorúbb korlátozások léptek életbe. Ugyan a vakcinákat már elkezdték szállítani az országba, de kérdéses, mikor térhetünk vissza „megszokott életünkhöz”– már ha visszatérünk egyáltalán.

A vendéglátóipari egységekkel teletömött Erzsébetvárosnak, Budapest hetedik kerületének polgármestere nemrég azt nyilatkozta az ATV-ben:

a helyek 40 százaléka biztosan tönkrement a kerületben, a többiek is bajosan tudnak csak majd újranyitni.

De mi van azokkal, akik megpróbálnak túlélni, esetleg reménykedve várják a tavaszt és a nyarat? Mi történik akkor, ha végleg be kell zárniuk? Egy kocsma és egy kávézó-kocsma üzletvezetőivel, tulajdonosaival beszélgettünk a járvány hatásairól.

Hivatalosan zárva

A Madách téri Hivatal napközben kávézóként, éjjel pedig kocsmaként üzemel. Jelenleg a két tulajdonos, Kőműves Zsófia és Kárpáti Miklós a hely hivatalos alkalmazottai, a pandémiás helyzet miatt zárva tartanak. Járványmentes időszakban reggel kilenctől tartottak nyitva, éjfélig vagy hajnal egy óráig. Napközben a közelben lévő irodaház, illetve a környéken dolgozók igényeit szolgálták ki, esténként pedig a főként magyarokból álló törzsvendégkört – ám ahogyan Zsófi fogalmaz, a Hivatalban inni leginkább olyan, mintha egy házibuliba érkeznél meg, „ahol akkor sincsen probléma, ha csak úgy beesel, mert ez egy nyitott, elfogadó közösség, ahol megtalálod a helyed.” Leginkább a pultban aznap álló kolléga hangulatától függött az atmoszféra és a zenei stílus is.

A Hivatal az utcafrontról. (Mérce / NB)

Zsófi beszámolója alapján az iparág dolgozói közül ők még szerencsés helyzetben vannak, ugyanis az első hullám után tartalékolni kezdtek, ráadásul mivel kis helyről van szó, nincs annyi kiadásuk, mint a nagyobb helyeknek, nagyobb személyzettel. A költségeiket minimalizálták: áramtalanítottak, az üzlethelyiség tulajdonosa pedig nyitott volt arra, hogy az elkövetkezendő időszakban kevesebb bérleti díjat fizessenek.

De olyan szempontból is szerencsések, hogy a csapat összes tagja talált másik munkát: Zsófi és Miki például, mint sok másik vendéglátós is, elkezdtek futárkodni. „Hála Istennek elég pozitív életszemléletű emberek vagyunk, így a mostani helyzetből is kihoztuk a maximumot, ezért szerencsére nem visel meg minket annyira lelkileg ez a lehetetlen helyzet. Sokat segít mondjuk, hogy minimum hetente beszélgetünk egymással” – teszi hozzá Zsófi.

Az újranyitást imádták: „a mi létünk, értelmünk pont a közösség”, így nem volt probléma a rövidített nyitvatartás sem. A közösség erejéből, a vendégkör és a barátok társaságából rengeteget meríthettek. Előbbiekkel egyébként egy közös messenger csoportban tartják a kapcsolatot, frissítik a Facebook oldalukat is, hogy némi életjelet adjanak magukról, illetve napi szinten összefutnak vagy beszélnek egy-egy vendéggel.

Pénzügyi segítségként a kormány bértámogatás nyújtott számukra, illetve bizonyos adónemek befizetését februárig elengedte. Zsófiék abban bíznak, hogy ez idén így is marad. A hetedik kerületi önkormányzat felől pedig a 2021-es évben számítanak a közterület-használati díjak elengedésére.

„Mi tényleg szerencsés helyzetben vagyunk: kis hely, kisebb költségek, találtunk munkát, hogy ne a helyünk pénzét költsük… De sokan nincsenek ilyen jó helyzetben. Sok vendéglátós ismerős a pálya elhagyására kényszerült már most, és tudunk helyekről, amik soha többet nem nyitnak ki vagy legalábbis nem a megszokott formában, mert az utolsó tartalékaikat is felélték.”

„A kormánynak felelősséget kell vállalnia a döntéseiért”

Mások kevésbé látják ennyire pozitívan a jövőt. Egy szintén hetedik kerületi kocsma, a Kertész utca 4. alatt üzemelő Klub Vittula üzletvezetője (aki önmagára jelenleg csak „egy ott dolgozó emberként gondol, bármiféle titulus nélkül – mivel nincs mit vezetni”) és a tulajdonos, Timothy Green válaszoltak kérdéseimre. A hely járványmentes időszakban főképp zeneközpontú programok széles palettáját kínálja – ami „sokszor két asztal között megszületett buli, koncertek, DJ-zés vagy csak közös zenehallgatás” is lehet.

Dani beszámolója szerint, mind a költségvetés helyzete, mind az ottani dolgozók lelkiállapota sokkal rosszabb, mint az első hullám idején. Akkor ugyanis még azt gondolták, hogy mindössze egy rövid, átmeneti időszakról van szó – és valamilyen módon mindenképpen meg tudják majd oldani a nyitvatartást.

„Most már egyre kevesebb a tartalék, egyre kevesebb a motiváció, egyre nehezebb víz felett tartani a fejünket” – foglalja össze Dani.

Abból a szempontból szerencsések, hogy a tulajdonos, Tim mindannyiukat segíti pénzügyileg. Emellett igyekeznek kreatív módon pótolni a kieső bevétel legalább egy részét több mellékprojekttel is, ami segít, hogy kiegészítsék a tartalékaikat, illetve az összes dolgozó lakhatási és életviteli költségeit is fedezi. A tulajnak sem kell aggódnia a bérleti díj miatt, ami eleve könnyebb helyzetbe hozza őket, mint más vendéglátós társaikat.

Az átmeneti, tavaszi-nyári időszakban érdekes módon nagyobb forgalmuk volt, mint általában ebben az évszakban – lévén, hogy egy meleg pincehelyiségről van szó. Valószínűleg mindenki érezte, hogy akkor „levegővételhez jutottunk” és kicsit lehetett lazítani, készülni az igazán rosszra.

„A rövidített nyitva tartás sokkal rosszabb volt. Rohadt nehéz volt minden este megpróbálni megnyugtató választ adni hajnali 3-kor arra a kérdésre, hogy »Te tudod mi lesz holnap?« miközben bújtam a Közlönyt, hogy tudjam, mit kell változtatni. Rohadt nevetséges volt az egész helyzet, mindenkiben csak a bizonytalanságot és szorongásokat erősítette.”

Dani munkája kezdete óta azon gondolkodott, hogyan tudnák magukat kinőni a „csak egy kocsma” kategóriájából. Míg a rendes nyitvatartás mellett nem volt ideje ezekkel a tervekkel foglalkozni, az első hullám alatt lehetőség nyílt néhány projekt megvalósítására. A második hullámban már folyamatosan lejátszási listákkal jelentkeztek, amelyeket egy-egy pultos vagy egy visszatérő DJ állított össze. Amire viszont igazán rákapott a közönségük, azok a kézzel készített pólóik és táskáik voltak. Az év végére elkészült a legnépszerűbb dobás is: egy naptár, amelyen egy jó félévet dolgoztak.

A hely születésnapjára pedig egy nagyszabású, online eseménnyel készültek: nyolc órán keresztül közvetítették az adománygyűjtő bulijukat, amelyhez rengeteg segítséget kaptak. „Kipróbálunk egy csomó új dolgot, próbáljuk megreformálni magunkat, ha már mást nem tudunk csinálni. Ahogy én látom elég sikeresek vagyunk az érdeklődés fenntartásában” – teszi hozzá Dani. A hely egyébként is rendelkezik egy erős törzsközönséggel, amelynek támogatására vélhetően egyszerűbben tudtak építeni, mint a többiek.

A Vittula tulaja, Timothy a vendéglátószektor összeomlásának kapcsán az önkormányzati segítség szükségességét és kormányzati segítségnyújtás hiányát emeli ki: minél több helynek szüksége lenne teraszra, az építményadó teljes elengedésére, illetve a bértámogatások sürgetésére.

„Nem a lockdown a lényeg, hanem az, hogy a kormány nem adta meg a megfelelő segítséget, hiába ajánlott az EU közvetlen pénzügyi támogatást. A kormánynak felelősséget kell vállalnia a döntéseiért. Nem utolsó pillanatban kell eltörölni a járulékok fizetését, amikor már a munkavállalók nagyrészét elbocsátották.

Ez a különbség az aktív és a passzív segítség között. A kormánynak kezdeményezőnek kell lennie egy ilyen szituációban, nem megkésve reagálónak. Sok ország kormányát tudnám kritizálni, de nem más országban élek, hanem ebben, ezért a problémám ezzel a kormánnyal van. Elvárják tőlem, hogy hitelt vegyek fel, ahelyett hogy segítséget kapnék. Rengeteg országban fizetnek a munkájukat elvesztő embereknek fizetett szabadságot.

Persze ezt a nyugati országok szintjén nem várhatjuk el itthon, de minimum elvárnám, hogy az olyan cégek adóit és járulékait töröljék el, amelyek nem tudnak működni a lockdown alatt. Ha csődbe mennek a helyek, csökken a kormány adóbevétele, ami évekre ronthatja az ország működését, és valószínűleg ezt a szegények fogják megszenvedni. Racionális kompromisszumokat kell kötniük” – foglalja össze a kialakult helyzetet

A legtöbb vendéglátós tehát még úgy is próbálja a legjobbat kihozni a lezárásokból, hogy láthatóan teljesen magukra hagyta őket a kormány. A legtöbben a helyi önkormányzatok segítségnyújtásában reménykedhetnek. Bár egyelőre az is kérdés, hogy a márciusi, még extrémebb lezárások, a kallódó vakcinatervek mellett melyik lesz az a következő szektor, amely ilyen mértékű kárt szenved majd el.

Címlapkép: MTI/Kovács Tamás