Nyugodt szívvel ajánlottam segítséget Nagy-Britanniából érkező ismerősömnek, hogy mentesüljön a karanténkötelezettség alól az országba való belépéskor. Csúfos kudarc lett a vége.
Mióta a Lumière testvérek először Budapestre látogattak bemutatni a találmányukat, azóta nem volt olyan, hogy három hónapon keresztül ne lett volna mozi.
Bimbóznak-e balbeci lányok járvány idején? Könyvajánló.
Egyelőre június 30-ig állítják vissza a járvány eddigi legsúlyosabb szakaszában, a március-áprilisi időszakban alkalmazott korlátozásokat a 360 ezres lakosságú németországi Gütersloh járásban, miután egy itt működő húsüzem dolgozói között eddig 1550 fertőzöttet találtak.
A karanténban, amikor nem elsősorban emberként, hanem egészségügyi kockázatként tekintenek ránk és elhatárolódnak tőlünk, talán az a legfontosabb, hogy az ember tudja, mire számíthat.
Egyikük ellen már megszületett a kiutasítási határozat, de úgy tűnik, az nem is volt jogszerű.
A közbeszédben és a sajtóban rendkívüli túlsúlyban vannak azok a narratívák, amelyek azt sugallják, hogy a karantén okozta nehéz helyzetből is lehetőséget kell kovácsolni, a pozitív hozzáállás mindent megold. De a kötelező bezártság rengeteg embernek csak még jobban megnehezítette az egyébként sem könnyű napjait.
A járvány feszegetni kezdte a “kapitalista realizmus” által elképzelni engedett valóságok kereteit: nemcsak lehetségessé, de szükségszerűvé is váltak olyan dolgok, amelyekről korábban autoritást sugalmazó hanghordozással hangoztatta a neoliberalizmus papi kasztja, hogy lehetetlenség.
A kijárási korlátozás bevezetése óta a magyarországi statisztikákban is megugrottat az esetszámok.
Biztos mindenkinek az életében akadnak olyan szövegek, amelyekről évek óta tudja, hogy “el kellene” olvasnia, de eddig nem vitte rá a lélek. Velünk is így van, de a karantén idején most csak azért is megpróbálkozunk vele együtt!
