A karanténban, amikor nem elsősorban emberként, hanem egészségügyi kockázatként tekintenek ránk és elhatárolódnak tőlünk, talán az a legfontosabb, hogy az ember tudja, mire számíthat.
Egyikük ellen már megszületett a kiutasítási határozat, de úgy tűnik, az nem is volt jogszerű.
A közbeszédben és a sajtóban rendkívüli túlsúlyban vannak azok a narratívák, amelyek azt sugallják, hogy a karantén okozta nehéz helyzetből is lehetőséget kell kovácsolni, a pozitív hozzáállás mindent megold. De a kötelező bezártság rengeteg embernek csak még jobban megnehezítette az egyébként sem könnyű napjait.
A járvány feszegetni kezdte a “kapitalista realizmus” által elképzelni engedett valóságok kereteit: nemcsak lehetségessé, de szükségszerűvé is váltak olyan dolgok, amelyekről korábban autoritást sugalmazó hanghordozással hangoztatta a neoliberalizmus papi kasztja, hogy lehetetlenség.
A kijárási korlátozás bevezetése óta a magyarországi statisztikákban is megugrottat az esetszámok.
Biztos mindenkinek az életében akadnak olyan szövegek, amelyekről évek óta tudja, hogy “el kellene” olvasnia, de eddig nem vitte rá a lélek. Velünk is így van, de a karantén idején most csak azért is megpróbálkozunk vele együtt!
A „Gridlock hadművelet” nevű tüntetéssorozatot amerikai milliárdosok szervezték több demokrata államban is a kijárási korlátozások ellen, az elnök tweetjei után magyarázkodásra kényszerült az üggyel kapcsolatban.
A biohatalom mester-narratívája az, hogy az ésszerűség felülírhat és legitimálhat bármit, ami a közösséget szolgálja. Sajnos az időkorlát nélküli biohatalmat maguk az engedelmes és kormányozható testek is akarják.
Áder János előkerült, Karácsony Gergely és Müller Cecília megütköztek, közben New Yorkban először csökkent az intenzíven ápolt betegek száma.
A német kancellár fertőzött orvossal találkozott, Olaszországban valamelyest csökkent a halálozási ráta, Magyarországon folyamatosan kérik az időseket, hogy maradjanak otthonukban, de kijárási tilalmat nem terveznek.