Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

Hiába voltam beoltva, karantén várt rám kontaktszemélyként Nagy-Britanniában

A koronavírus-járvány kapcsán bevezetett korlátozó intézkedések közül talán egyik sem bonyolította meg annyira a mindennapjainkat, mint a különböző beutazási korlátozások. Ezek még egy olyan nemzetközi szervezet esetében is éreztették a hatásukat, mint az Európai Unió, amelynek saját bevallása szerint az egyik legfontosabb célkitűzése, hogy akadálytalanná tegye a tőke, a szolgáltatások, az árucikkek és az emberek szabad mozgását. Ennek ellenére ahogy felütötte a fejét a vírus Európában, az EU tagállamai úgy vezették be a bonyolultabbnál bonyolultabb tesztelési és karanténkötelezettségeket a beutazáshoz, súlyosan aláásva ezzel a schengeni egyezmény legfontosabb kitételeit.

Egyes országok még ennél is tovább mentek. Dánia például a második hullám csúcsán nemes egyszerűséggel megtiltotta a belépést minden olyan nem dán állampolgárnak, aki nem rendelkezett a dán kormány által meghatározott „valid indokkal” a beutazáshoz.

Ennek következtében fordulhatott elő, hogy azok az európai uniós állampolgársággal rendelkező nemzetközi diákok, akik a korlátozás bevezetése előtt az Erasmus+ program keretében egy másik EU-s országban hallgattak egy egyetemi félévet, a csereprogramjuk végén nem térhettek vissza Dániába (így járt a jelen sorok szerzője is, akinek hiába volt érvényes dán társadalombiztosítása, és írt alá bérleti szerződését egy kollégiumi szobára).

Azonban ahogy beindult a nagyszabású oltási program, úgy vált egyre könnyebbé az utazás az Unió területén. Június 30. óta az uniós digitális Covid-igazolvány tulajdonképpen zavartalan határátlépést tesz lehetővé az Európai Gazdasági Térség (amelynek a 27 EU-tagállam mellett tagja még Izland, Norvégia és Liechtenstein, Svájc pedig a személyek szabad mozgásában azonos jogállású) teljes területén mindazoknak, akik beoltatták magukat, vagy más módokon (teszt, betegségből való felgyógyulás) tudják igazolni a védettségüket a vírussal szemben. Ráadásul egyre több EGT-n kívüli ország is elfogadja az uniós Covid-igazolványt, jelentősen megkönnyítve ezzel a nemzetközi utazást az uniós állampolgárok számára.

Bár néhány hete a járvány alatt szigorú beutazási korlátokat bevezető Egyesült Királyság is csatlakozott ezeknek az államoknak a sorába, ennek ellenére az országban bizonyos, az oltottakat is érintő korábbi korlátozások továbbra is életben maradtak. A határátlépéshez minden nemzetközi utasnak ki kell töltenie egy Passenger Locator Form nevű, alapvető személyes információkat, elérhetőségeket tartalmazó dokumentumot.

Emellett a tesztelési kötelezettség sem szűnt meg teljesen: a Nagy-Britanniába utazni szándékozók az utazásuk előtt kötelesek saját pénzen foglalni egy időpontot a brit kormány által jóváhagyott több mint négyszáz magán tesztcentrum valamelyikében. A foglalás igazolási számát pedig fel kell tüntetni az említett Passenger Locator Formon. (A tesztet a Nagy-Britanniába érkezéstől számított két napon belül kell elvégezni, és egészen az omikron variáns néhány nappal ezelőtti megjelenéséig egy antigén teszttel is igazolható volt a védettség, múlt hét vasárnap óta azonban újra egy PCR teszt elvégzésére van szükség az országba való belépéshez.)

A szabadságomhoz közeledve úgy láttam, eljött az alkalom, hogy meglátogassam egy Londonban élő, rég nem látott barátomat – ekkor még szó sem esett az omikron variánsról. Le is foglaltam egy repjegyet, és rendeltem egy otthon elvégezhető gyorstesztet a brit kormány által jóváhagyott tesztcentrumok egyikéből. A beutazás alapvetően zökkenőmentesen ment, a budapesti repülőtéren a felszállás előtt bemutattam az EU-s Covid-igazolványomat, Londonban pedig válaszoltam a határőrök kissé tolakodó keresztkérdéseire, és az előírtaknak megfelelően az ott-tartózkodásom második napján elvégeztem a Covid-tesztet, amely negatív eredményt mutatott.

Azonban nem tartott sokáig az öröm, mivel alig két órával a teszteredményeim feltöltése után kaptam egy emailt az angol egészségügyi szolgáltatótól, az NHS-től (National Health Service), amelyben arról tájékoztattak, hogy kontaktszemélyként azonosítottak, és közölték, hogy 10 napos otthoni karanténba kell vonulnom.

Igencsak meglepődtem, mivel azt gondoltam, hogy két dózisnyi Pfizer-oltással én is azok körébe tartozom, akik mentesülnek a kontaktszeméllyé válás esetén szükséges karantén alól. Mint kiderült, majdnem igazam volt: a beoltottak valóban mentesülnek a karantén alól, ha és amennyiben az Egyesült Királyságban, az NHS személyzete oltotta be őket.

Azok, akiket bár azon oltóanyagok valamelyikével oltottak be egy másik országban, amelyeket a brit kormány is elismer (Pfizer, Moderna, Janssen, AstraZeneca, Sinopharm, Covvaxin) továbbra is ki vannak téve a karanténkötelezettségnek, amelyet ráadásul negatív PCR teszttel sem lehet kiváltani vagy lerövidíteni. A szabályozás valódi abszurditását az adja, hogy az EU-s vakcinaigazolvánnyal lehetséges a karantén nélküli belépés az Egyesült Királyságba, így igencsak nehezen érthető, hogy ugyanez a dokumentum miért nem alkalmas arra, hogy birtokosának a Nagy-Britanniában beoltottakéval azonos lehetőségeket biztosítson.

Mint kiderült, a brit kormány nagyon is tisztában van ezzel az anomáliával, amelynek meglétét azzal indokolja, hogy félő, „más országok oltási rendszerei nem annyira megbízhatók és szigorúak, mint az Egyesült Királyságé”.

Ez az érvelés igencsak bicskanyitogatónak tűnik akkor, amikor évek óta arról szólnak a hírek, hogy az országot 2010 óta vezető konzervatívok hogyan vonnak el folyamatosan forrásokat az egészségügytől. Sokan egyenesen azzal vádolják a torykat, hogy a 2012-es londoni olimpia nyitórendezvényén nemzeti büszkeségként mutogatott, egyes felmérések szerint az elmúlt két évtizedben botrányról botrányra vergődő királyi családnál is népszerűbb NHS privatizációját tervezik.

Én még viszonylag könnyen meg tudtam oldani a felmerülő problémát: egy NHS-es telefonos ügyintéző javaslatára vettem egy aznapra szóló repülőjegyet Budapestre, kihasználván ezzel azt a jogi szürkezónát, amelynek értelmében el lehet hagyni az Egyesült Királyságot, ha van érvényes jegyünk kontaktszeméllyé válásunk napjára. Ennek hála ugyan hazaérkezésem után kénytelen voltam hosszú telefonbeszélgetéseket folytatni az NHS-szel, de nem kellett karanténba vonulnom, és azt az alsó hangon ezer fontos bírságot sem kellett kifizetnem, amely a nagy-britanniai karanténszabályok megszegésért járhat.

Azonban sokan nem ilyen szerencsések. Az Independent írta meg a Lengyelországban élő brit állampolgár, Chris Watts történetét, aki október elején repült az Egyesült Királyságba, hogy meglátogassa az idősek otthonában élő édesanyját, de a látogatási időpont előtt kevesebb mint egy órával értesült róla, hogy hiába rendelkezik az EU-s Covid-igazolvánnyal, tíz napnyi karantén vár rá, mivel feltehetőleg az egyik utastársa tesztje pozitív lett.

A Franciaországban élő külföldiek lapja, a The Connexion számolt utána, hogy az október eleji járványadatokat – amikor is a Nagy-Britanniába utazók 0,8 százalékánál mutatott pozitív eredményt az érkezés után elvégzett teszt – illetve az Egyesült Királyság és a közelebbi EU-s országok között működtetett járatokon leggyakrabban használt repülőgépek kapacitását figyelembe véve tulajdonképpen minden járaton találni egy vagy két utast, akinek pozitív lesz a tesztje. Mivel a brit kormány arra kéri a légitársaságokat, hogy adják át a vírusos utasoktól vagy utas-csoportoktól két széknyire ülők adatait, a Connexion becslése szerint járatonként legalább 15 utast fog értesíteni a kontakszeméllyé válásáról az NHS, akiknek karanténba kell vonulniuk, ha nem az NHS dolgozói által beadott vakcinával rendelkeznek.

Ráadásul ez a probléma nem csak az Egyesült Királyságba utazókat érinti (akik közül egyesek éppen azért döntenek úgy, hogy lemondják vagy elhalasztják az utazásukat, mert el akarják kerülni a másfél hétnyi bezártságot), hanem az országban tanuló vagy dolgozó külföldieket, akik máshol kapták meg a koronavírus elleni oltást. Egy Mércének nyilatkozó, Cambridge-ben tanuló magyar diák számolt be arról, hogy egy Kanadában beoltott évfolyamtársának is karanténba kellett vonulnia kontaktszemélyként, annak ellenére, hogy a beutazáshoz a Brit Nemzetközösséghez tartozó országban beadott vakcinák is megfelelőek, és a külföldi utazással foglalkozó hivatalos brit kormányzati weboldal kifejezetten arra buzdítja a Kanadában élő brit állampolgárokat, hogy ott oltassák be magukat.

A Nagy-Britanniában élő külföldi állampolgároknak a mindennapokban egyedül az jelenthet könnyebbséget, hogy a Passenger Locator Form hiányában őket csak akkor tudják beazonosítani a brit egészségügyi hatóságok, ha letöltik az NHS Track and Trace nevű alkalmazását (ami nem kötelező). A sorozatos karanténkötelezettségtől tartva azonban még a felhasználók is egyre többen törlik le a telefonjukról a 13 milliárd fontból fejlesztett programot. Ez viszont a brit járványkezelést teszi egyre nehezebbé, amely a meredeken növekvő esetszámokat figyelembe véve már így is egyre komolyabb kihívásoknak néz elébe.

A brit egészségügyi miniszter, a Boris Johnson kormányra kerülése után egy ideig látványosan parkolópályára tett brexitellenes Sajid Javid néhány nappal ezelőtt csupa nagybetűvel számolt be Twitterén arról a FANTASZTIKUS HÍRRŐL, hogy december elsejétől véget ér ez az igen abszurd helyzet, és a WHO által elfogadott vakcinákkal beoltottaknak nem kell ezentúl karanténba vonulniuk, ha egy utastársuknak pozitív lesz a tesztje.

Azóta persze az élet és a járványhelyzet részben keresztül húzta a brit kormány számításait, mivel az omikron variáns kapcsán elfogadott szigorítások értelmében egyrészt ismét szükség van PCR tesztre a Nagy-Britanniába való belépésre, másrészt pedig az omikron variánssal fertőzöttek kontaktszemélyeinek akkor is karanténba kell vonulniuk, ha be vannak oltva. Ez utóbbiért persze kár lenne kritizálni a brit kormányt, hiszen egyelőre nem tudjuk biztosan, mekkora védettséget biztosítanak a vakcinák az új variánssal szemben.

Sajnálatos, hiszen ahogy arra az ellenzéki Munkáspárt képviselői is felhívták a figyelmet, a beoltottak karanténba küldése és a beutazáshoz kötelező költséges tesztelés eddig is igencsak megnehezítette a brit turizmus – és ezzel a benne dolgozók – talpraállását, ami szemben az európai országok nagy részében tapasztalt helyzettel, továbbra is csak árnyéka a járvány előtti önmagának.