Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

A csekély táppénz és a munkahely elvesztésének réme miatt fertőzötten is munkába jár a magyarországi dolgozó

A magyarországi munkások akkor is elmentek dolgozni, ha tudták vagy sejtették, hogy megfertőzte őket a koronavírus – ezt a következtetést vonta le a rendelkezésre álló (nem túl bőséges) járványügyi adatokból és kimutatásokból a G7 híroldal.

A dolgozók nem jószántukból tettek így: az az oka, hogy sok gyárban olyan rendszert üzemeltetnek, amely miatt kevesebb bónusz jut annak, aki betegség miatt hiányzik.

Sok háztartásnak pedig égető szüksége van az év végi bónuszokra.

Ugyanakkor sokakat eltántoríthatott az is, hogy a táppénz összege – legalább kétéves szolgálati idő után – csupán a fizetés 60 százalékát teszi ki (amúgy csak ötven százalékát), de az idei évben nem haladhatja meg a napi 10 733 forintot.

A táppénzt folyósító Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (NEAK) adatai alapján a G7 arra jutott, hogy a táppénzen töltött napok száma alig 8 százalékkal növekedhetett tavaly. Ez pedig arra utal, hogy az őszi koronavírus-hullám során kevesebben jelentkeztek táppénzre, mint az a járványstatisztikák alapján várható lett volna.

Hiszen a karanténkötelezettség – tehát amikor a pozitív koronavírus-tesztje miatt nem tud valaki dolgozni 10-14 napig – teljes egészében táppénznek minősül, ahogyan az is, ha valaki ugyan nem fertőződött meg, de kapcsolatba került egy igazoltan fertőzöttel.

A G7 számításai szerint – amely figyelembe vette azt is, hogy sokan otthonról dolgoztak – 1,8 millió táppénzes nap lehetett 2020-ban. Ez pedig jóval kevesebb, mint ami a Központi Statisztikai Hivatal adataiból kitűnik.

A híroldal arra jut, hogy: „a KSH által közzétett havi táppénzes napok számával összehasonlítva az látható, hogy novemberben és decemberben csak a karaténban töltött napok miatt jóval több táppénznapot kellett volna kivenni a munkavállalóknak, mint amennyi a valóságban megtörtént”.

Abból, hogy az emberek nem mentek táppénzre, következhetett az, hogy gyorsan terjedt a vírus, hiszen a fertőzések jelentős része, harmada-negyede köthető a munkahelyekhez.

Emellett az elbocsátástól való félelem is szerepet játszhatott a döntésben, amikor valaki azt mérlegelte, hogy enyhe tünetekkel elmenjen-e dolgozni vagy sem.

S inkább elment.

Ha ugyanis elveszíti a munkáját, akkor csak a mindössze három hónapig járó, példa nélkülien szűkmarkú munkanélküli-ellátásra számíthat.

(G7, Mérce)

 

 

Címlapkép: MTI/Balogh Zoltán