Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

Az Iparkamara VR szemüvegeket vásárol, miközben a csődközeli vállalkozások tagdíjait behajtja

Tegnap hozta nyilvánosságra a HVG a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara összesen 2 millió forint feletti szerződését, 2012-től kezdve. A listában, ahogy azt már sokan megírták, csak úgy hemzsegnek a furcsábbnál furcsább, drágábbnál drágább, a vállalkozók és vállalkozások érdekképviseletével elég nehezen összeegyeztethető tételek.

Csak néhányat említsünk ezek közül, a teljesség igénye nélkül.

Különböző, a WorldSkills versenyre („Szakmák Olimpiája”) való felkészüléshez és az azon való részvételhez kapcsolódó költségek, amik közül csak a legérdekesebbek: a versenyen való fotózásért 3,6 millió, a „mentális felkészítésért” összesen (csak tavaly) közel tízmillió.

Ezeken kívül 18,6 millió forint VR szettek beszerzésére a Media Marktnak (és további közel 18 millió VR fejlesztésekre), és 32,68 millió forint a Bakony Balaton Média Kft-nek infografikákra.

A fent említettek csak azok a furcsa tételek közül, amikre az MKIK a koronavírus járvány alatt költött.

Tehát, amíg az Iparkamrának regisztrációs díjat fizető vállalkozások tömege került szorult helyzetbe, amíg az egyéni vállalkozók sorra váltak fizetésképtelenné, amíg a kamara elnöke, Parragh László inkább a járvány kezelésében valóban első vonalban álló önkormányzatok felé fizetendő iparűzési adó összegét csökkenttette a miniszterelnökkel a felére, addig az általa vezetett szervezet VR felszerelésre, drága fotózásra és soha nem látott infografikákra költötte a hozzá befolyó pénzeket.

Az, hogy ezek helyett inkább a vállalkozásokat segítse, mondjuk azzal, hogy elengedi a kamarai tagságot (legalább a legszorultabb helyzetben lévő egyéni, kis- és középvállalkozások számára), fel sem merült.

Sőt, amikor két hete ezzel kapcsolatban kérdezték Parragh Lászlót, ő az ATV-nek azt mondta, szerinte ez annyira kis összeg, hogy az, aki ezt nem tudja kifizetni, az inkább ne is vállalkozzon.

Ezzel a kijelentéssel az adott helyzetben két probléma is van. Egyrészt, lehet, hogy annak, aki Jaguárral jár, és a város egyik legimpozánsabb irodaépületében bérel évente egy luxuslakás árából irodát, annak ez kis összeg, de olyankor, amikor a vállalkozások és emberek tömegeinek bevétele szűnik meg, ez több napi megélhetést is jelenthet, vagy egy fűtés-, telefon-, villanyszámlát.

Lehet, hogy Parragh Lászlónak ez kevés pénz, de ahogy azt a „pesti flaszteren” mondani szokás: sokan azért lehajolnánk érte.

Másrészt, amikor „valaki vállalkozik”, akkor nem azzal számol, hogy egy világjárvány miatt ideiglenesen le kell húznia a redőnyt. Főleg nem azzal számol, hogy azt sem tudja majd, meddig kell zárva tartania. Ahogy most sem tudja megmondani biztosra senki, hogy mikor nyithatnak újra szolgáltató- és vendéglátó egységek, mikor lesznek újra rendezvények stb. Lehet hogy nyáron, lehet hogy egy év múlva, sőt.

Ráadásul a vállalkozások jelentős része nem azért vállalkozik, mert ebben a formában szeretne mindenáron jövedelemhez jutni a munkája után, hiszen rengetegen belekényszerülnek ebbe a működési formába, alkalmazottként nem kapnának állást, így különböző vállalkozási formákon keresztül kénytelenek számlázni munkájuk után.

Az, akinek már most nulla forint a bevétele és igyekszik kivárni a járvány végét teljes bizonytalanságban, vakon fizeti be a kamarának a tagdíját, hiszen lehet, hogy a vállalkozása meg sem fogja élni az újranyitást.

A koronavírus járvány előtt az MKIK-nak jutott 7,2 millió forint a Rogán Antal-féle elektronikus aláírás rendszer bevezetésére, a megelőző években (ugyanazon vállalkozóknak) további közel 50 millió forint a „mentális felkészítés” nevű tételre, és 18 millió forint Sao Paolo-i utazásokra (szintén a WorldSkills versenyeken való részvételre). Eközben a kamarának sikerült 1,4 milliárd forintot összespórolnia egy régóta vágyott saját székházra.

Tehát Parragh László, miközben aprópénznek nevezi a nekik befizetendő 5000 forintot, aközben milliárdokon ül. Milliárdokon, amiket jelen helyzetben, mint megannyi más, adófizetői forintokból működő szerv (lásd: önkormányzatok) átcsatornázhatna a járvány nyomán húzódó gazdasági válság miatt nehéz helyzetbe került vállalkozások megsegítésébe, akiknek elvileg az érdekeit képviseli.

Ha az 5000 forint valóban annyira kevés, akkor itt lenne az ideje, hogy az Iparkamara is le tudjon mondani róla, legalább ideiglenesen, ahogy olyan sokan mondunk le a normális élet alapjairól, bevételeinkről, szabadságunkról, azért, hogy életeket mentsünk és egymásnak segítsünk.

Címlapkép: MTI / Koszticsák Szilárd