Kedden tartották Varga Mihály évente esedékes meghallgatását az Országgyűlés gazdasági bizottságában, melynek során a pénzügyminiszter beszámolt az ellenzéki pártok bizottsági delegáltjainak a 2020-as év eredményeiről, majd utóbbiak kérdéseket is feltehettek neki, amikre jobbára kitérő válaszokat adott.

Az MTI beszámolója szerint Varga miniszter a meghallgatás során főképp az adóügyi szabályok előnyös változásairól beszélt, azonban az elhangzottak is alátámasztják, hogy a kormány adópolitikája elsősorban a gazdagokat és a tőkeerős vállalkozásokat szolgálja.

A miniszter szerint az idei év során 50-60 adóügyi módosítást hajtottak végre, melyek az ország adóelőnyének megtartását szolgálták, és így a kormány álláspontja szerint a gazdasági növekedés érdekében. A beszámoló szerint a fejlett országokat tömörítő OECD 37 országa közül Magyarországon volt a legnagyobb mértékű az adótehercsökkentés tavaly.

Az MTI szerint

„Magyarországon az adóék mértéke 2015-höz képest a vizsgált országok között a legnagyobb mértékben, több mint 4 százalékponttal csökkent. Ezzel segítették a gazdasági növekedést – emelte ki a miniszter. Az adórendszerben bevezetett változtatásokkal 2010-óta sikerült a munkavállalók és a vállalkozások felől fokozatosan a fogyasztási adók felé tolni az adóztatás súlyát. Ezt jóval kedvezőbbnek nevezte a gazdasági növekedés szempontjából. Felidézte: a szocho mértéke a 2016-os megállapodás értelmében 27 százalékról az idén júliusban újabb 2 százalékponttal, 15,5 százalékra csökken. A kormány eltökélt szándéka, hogy »ha a gazdaság lehetőségei ezt megadják«, akkor a következő 2 évben is tovább csökkentik.”

Ebben az a hangsúlyos elem, hogy a cégeket és a munkát terhelő adók helyett a kormány egyre inkább a fogyasztást adóztatja. Ezzel alapvetően az a probléma, hogy a fogyasztási adókat mindenki fizeti akkor, mikor valamilyen terméket megvásárol – és a 27 százalékos ÁFA-val Magyarország világelső, az ilyen jellegű terhek között.

Ezzel szemben a vállalkozásokat terhelő adókat a különböző profittermelő tevékenységek után szedi be az állam ez viszont rekordalacsony – ahogy a miniszteri beszámolóból is kiderül, „2017-től az egykulcsos, 9 százalékos társasági adó – ami Európában a legalacsonyabbnak számít – jelentősen ösztönzi a beruházásokat az adórendszeren keresztül.”

Magyarán szólva a társadalom valamennyi tagja a napi fogyasztásán keresztül finanszírozza, hogy a cégeknek kevesebb adót kelljen befizetniük magyarországi működésük után. Ami miatt még visszásabb a rendszer, az épp a többféle adó egykulcsosítása. E tekintetben különösen érdekes a miniszter azon gondolatmenete, miszerint

„Míg a szocialista kormányok mindig kivetettek adókat, de azokat nem szedték be, mi ettől eltérően azt csináljuk, hogy csökkentjük az adókat. A kivetett adókat pedig beszedjük”

– amit azzal illusztrált, hogy az ÁFA-t például igen nagy hatékonysággal szedik be. Ami egyébként annak köszönhető elsősorban, hogy noha emelték a forgalmi adó mértékét (tehát rossz példa az adócsökkentésre), a kereskedelmi egységeket on-line kasszákkal bekötötték a NAV-hoz, így pedig jóval nehezebb trükközni vele.

A miniszter is említi az egykulcsos társasági adót: míg korában a nagyobb forgalmú cégek 19 százalék társasági adót fizettek, és csak a kis cégek adókulcsa volt kilenc százalék, immár az utóbbi adókulcs vonatkozik valamennyi cégre. Sőt, a nagy, multinacionális cégek – ahogy azt vasárnapi cikkünkben is írtuk – Magyarországon az OECD jelentése szerint mindössze 3,6 százalékos társasági adót fizetnek a gyakorlatban, tehát a kormány e téren jobban adóztatja az állítólag különösképp megbecsült és a gazdaság fontos pillérének tartott kis- és középvállalkozásokat, és a kivetett adók korábban hivatkozott beszedését is megkérdőjelezi.

Az egykulcsos személyi jövedelemadó pedig szintén a társadalom felsőbb rétegeinek érdekét szolgálja: míg a korábbi, többkulcsos jövedelemadó idején a magasabb keresetűek arányaiban többet adózta, ma a minimálbért és a csúcsmenedzseri béreket egyaránt 15 százalékos adókulcs terheli.

Ez meglehetősen szokatlan a gazdaságilag fejlett országok között, az adórendszer ugyanis a jövedelmi egyenlőtlenségek kompenzálásának is az eszköze, és a magasabb keresetűek mindennapi megélhetését kevésbé befolyásolják a jövedelmeikre terhelt adók. Ráadásul az alacsonyabb keresetűek a bevételeik nagyobb részét fordítják mindennapi megélhetéshez szükséges kiadásokra, így félretenni is kevesebbet tudnak – így az egyre romló állami szolgáltatások mellett jóval kisebb eséllyel tudnak például magánegészségügyi szolgáltatást igénybe venni.

A miniszter beszélt emellett az új lakások ÁFA-jának jövő évtől esedékes öt százalékra csökkentéséről, valamint a 2010-es szinthez képest huszonhatszorosára emelt családi kedvezményekről, melyekkel Varga értelmezésében a háztartásokat támogatja a kormány.

Előbbivel az a probléma, hogy noha valóban ösztönözheti új lakások építését, a haszon nem széles társadalmi szinten fog lecsapódni, de egy szűk elit, a befektetők, valamint azok érdekeit fogja szolgálni, akiknek van pénzük új lakás vásárlására. A kormány lakhatási támogatási rendszerének visszásságairól bővebben írtunk ebben a cikkben.

Az adókedvezményekkel is ugyanez a probléma: minél több adót fizet be valaki, annál nagyobb mértékű kedvezményeket tud igénybe venni, így elsősorban a tehetősek tudnak profitálni belőlük, miközben a rászorulók nem tudnak élni a kedvezményekkel, ahogy az olyan támogatásokkal sem, amik igénybe vételéhez jelentősebb önerőre van szükség.

A kormány mindeközben a jelenlegi gazdasági válság kezelése címén elsősorban a vállalatokat, azok közül is nagy arányban a tőkeerős multinacionális cégeket támogatja, és rendre lesöpri az asztalról a dolgozók, vagy a munkájukat elvesztettek védelmét szolgáló javaslatokat.