75 évvel ezelőtt február 13-án ért véget Budapest ostroma. A II. világháború egyik legértelmetlenebb vérontása immár több mint két évtizede ad alkalmat az európai szélsőjobbnak arra, hogy torz történelemhamisítás végeredményeképp a budai hegyekben nácik, neonácik, újnyilasok és szimpatizánsaik adhassanak egymásnak randevút.
A „Becsület napja” névvel illetett, napközben megemlékezésnek, este teljesítménytúrának nevezett összejövetelekkel a rendőrség évek óta igyekszik „kezdeni valamit”.
Idén sem lesz ez másként: bár a demonstrációk közül kettőt nem engedélyeztek, a Városmajorban mégis tarthatnak rendezvényt a neonácik, miután a bíróság hatályon kívül helyezte a tiltó határozatot.
És ahogy az már szintén hagyománnyá vált: lesznek antifasiszta ellendemonstrációk is, amelyek legfontosabb célja, hogy ne hagyják szó nélkül a szélsőjobboldali csoportok bóklászását Budapesten.
Újdonság, hogy idén az érintett önkormányzatok sem mennek el szó nélkül az eddig leginkább eltűrt, elnézett, elszenvedett megmozdulások mellett: az I., II. és és XII. kerület közös megemlékezést szervez, méghozzá 3 naposat, amelynek üzenetértékű kezdésének helyszíne a Kapisztrán tér lesz majd.
Ezzel kapcsolatban az I. kerület nemrég megválasztott ellenzéki polgármestere, V. Naszályi Márta korábban a Mércének elmondta, hogy céljuk legfőként az: idén ne szélsőséges csoportok ide-oda vonulásáról szóljon ez a néhány nap. Épp ezért az önkormányzat erre az időszakra lefoglalta a területet – ami egyben azt is jelenti, hogy más demonstrációt egy időben nem lehet tartani, ez pedig jó módja annak, hogy valóban ne adjanak teret a szélsőjobbnak.
Kollégáink egész nap végigkísérik a megmozdulásokat és az ellendemonstrációkat is, így percről percre tudósítjuk az eseményeket.
Idén is lezajlott a kitörés napja, a túrázók még túráznak, az antifák hazamentek. Úgyhogy mi is zárjuk a közvetítésünket, köszönjük a figyelmet és szép estét mindenkinek!
A mai nap folyamán általában legalább kettő, időnként több helyszínről közvetítettünk egyszerre, hogy minél pontosabb és frissebb információkkal szolgálhassunk. Fontosnak tartottuk, hogy hírt adjunk a szélsőjobboldal parádézásával szembeni kiállásokról, ezt azonban az olvasóink támogatása nélkül nem tudtuk volna megtenni.
Köszönjük!
Ahhoz azonban, hogy minél több hasonló, vagy ennél jobb minőségű közvetítést tudjunk csinálni, további támogatásra van szükségünk:
a Mérce cikkei ingyen olvashatók, videói ingyen megtekinthetők, de ezek előállításához szükségünk van a támogatásotokra. Minket nem pénzelnek sem pártok, sem oligarchák, kizárólag az olvasók adományaiból tudunk működni.
Úgyhogy ha ti is fontosnak tartjátok, hogy a hasonló eseményeken kint lehessünk és azonnal, minőségi módon tudjunk benneteket tájékoztatni, akár a facebookos élő közvetítéseinken, akár itt, a percről-percre tudósításainkon keresztül, akkor támogassatok bennünket!
Támogatás egyszerűen, bankkártyával, PayPal-on keresztül:
Szombaton, ahogyan már évek óta mindig történik, ismét felvonult a teljes európai szélsőjobboldal Budapesten, annak ellenére, hogy a rendőrség korábban két alkalommal is megtiltotta a „Becsület Napja” alkalmából a Budai Várba bejelentett demonstrációt. Végül mégis megtarthatták a megemlékezést a Városmajorban, mert az ottani eseményt tiltó rendőrségi határozatot egy magánszemély sikeresen támadta meg a bíróságon.
Tehát ahogy a korábbi években, úgy idén sem telt el úgy a február, hogy ne lássunk náci egyenruhába bújt felvonulókat a Budai Várban – voltak azonban pozitív fejlemények az előző évekhez képest.
Az egyik ilyen fejlemény az antifasiszta ellentüntetők nagyobb létszámban való megjelenése volt: a városmajori csoport, amely méretben meghaladta az I. világháborús emlékműnél összegyűlt szélsőjobboldali csoportot, egyértelműen tudatta a megjelent fasisztákkal, hogy Budapest nem kér az ideológiájukból. A két csoport között valószínűleg csak a komoly rendőri készültség és a kordonok miatt nem alakult ki komolyabb konfliktus – miközben kisebb csörték voltak így is.
Jelentős különbség a korábbi évekhez képest az is, hogy most először a főpolgármester, és a túrázásban érintett kerületek is nemet mondtak a hamis történelmet romanticizáló újfasisztákra. Az I., a II. és a XII. kerület közös szabadtéri kiállítása, amely a 75. évforduló alkalmából dolgozza fel Budapest ostromának történetét több olyan helyszínt is befoglalt, ami helyszíne lehetett volna a „becsület napi” demonstrációnak.
De az is figyelemreméltó, ahogyan azt a mai önkormányzati megemlékezésen több felszólaló is kiemelte, hogy a közös cél érdekében ellenzéki és fideszes polgármesterek együtt dolgoztak: V. Naszályi Márta, Őrsi Gergely és a fideszes Pokorni Zoltán együtt léptek fel a fasizmus ideológiájának térnyerésével szemben. Reméljük, a pozitív tendencia 2021-ben is kitart majd.
Úgy tűnik, lassan lezárulnak a mai nap eseményei, legalábbis a Széll Kálmán tér közelében. Körülbelül 100-150 antifasiszta tüntető maradt a téren, őket kisebb csoportokban engedik le a metróba a rendőrök.
A Várból még mindig folyamatosan indulnak el a túracsoportok, eközben a Bécsi kapu tetejéről antifasiszta dalokat játszanak az ellentüntetők. A Várban összegyűlt tömegnek körülbelül a fele volt beöltözve valamilyen katonai egyenruhába, az összes megjelentnek körülbelül a 10-15 százaléka volt egyértelműen náci egyenruhában.
Retek utca • Már a Széll Kálmán tér közelében volt egy antifasiszta csoport, amikor egy kocsma bejárata előtt belefutottak egy szélsőjobboldali csoportba. Az egyik antifát leköpték, de a rendőrség gyorsan közbeavatkozott.
Miután a szervezők hivatalosan lezárták a Városmajorba bejelentett ellentüntetést, a tüntetőket rövid időre teljesen körbevették a rendőrök. Tudósítóink szerint valószínűleg azért, mert azt hitték, hogy a tüntetők még valamiféle akcióra készülnek – miután kiderült, hogy nem, kiengedték őket a rendőrgyűrűből, de a hazafelé tartó tüntetőket a Széll Kálmán térig kísérik a rendőrök.
Minden bizonnyal meg akarnak róla bizonyosodni, hogy senki se indul el a Várba, ahonnan folyamatosan indulnak a túrázók. Fél órával ezelőtt körülbelül még ezren voltak a Várban, sokan valamilyen katonai egyenruhába vannak öltözve.
Mindeközben a Bécsi kapu tetején néhány ellentüntető molinókat lógat le.
Városmajor • A városmajori ellentüntetésnek hivatalosan vége. Miközben a tüntetők vonultak el a parkból, néhány szélsőjobbos megpróbálta elragadni az egyik táblájukat, de az antifák utánuk futottak és sikeresen visszaszerezték. Ennek ellenére végül a rendőröknél maradt a kisebb balhét kiváltó tábla.
Tudósítónk a csörte végét tudta csak felvenni videóra:
Várfok utca • Miközben a Városmajorban még mindig a kordonok előtt néznek farkasszemet az antifasiszta tüntetők a rendőrökkel, a Várból már megindultak a túrára a szélsőjobbosok.
A Magyar Nemzet „A hős magyar honvédek útját járják évről évre” címmel írt a mára rendezett kitörés napi túráról. Azt írják, hogy a túrán résztvevők csendesen és méltóságteljesen a katonák útját járva szeretnének megemlékezni a honvédőkről. A cikkben megszólal a Börzsöny Akciócsoport és a Hazajáró Egylet nevében a túrát szervező Moys Zoltán.
A szervező úgy nyilatkozott az eseményről a lapnak, hogy évente tizenöt túrát rendeznek, az egyik legnépszerűbb a Kitörés 60 emlék- és teljesítménytúra. Moys szerint azok, akik a „szovjet megszállókat felszabadítókként ünnepelték, most megpróbálják összemosni a politikamentes kegyeleti emléktúrát, más szervezetek rendezvényeivel”.
Azonban az esemény politikamentességét sokan kétségbe vonják, a résztvevők nagy számban érkeznek tiltott önkényuralmi jelképekkel díszített, korhű egyenruhákban és a túra során előkerülnek horogkeresztes zászlók is. A tavalyi eseményen a nyíltan antiszemita Dritte Weg (Harmadik Út) német neonáci párt is képviseltette magát. (A túráról itt írtunk bővebben.)
Moys egyébként Lezsák Sándornak, az országgyűlés alelnökének veje és a Dextramédia társtulajdonosa. Az MTVA-tól több százmilliós értékben megbízásokat kapó cég gyártja például a Hazajáró sorozatot, ami a trianoni döntés előtti Magyarország tájait járják be. A céget emellett vádolták azzal is, hogy Hitlert méltató tartalmakat gyártott a szélsőséges jobboldali N1TV számára.
Most került egymáshoz a legközelebb a két csoport, a szélsőjobboldali megemlékezők és az ellentüntetők, kb. 200 méter van közöttük. Az ellentüntetők folyamatosan skandálnak, sípolnak és dobolnak a kordonok előtt.
Városmajor • A Hvg.hu írta meg, hogy a szervezők kérésére a rendőrök vezettek ki egy embert a Városmajorban éppen zajló Becsület napja rendezvényről.
A külföldi férfi antifasiszta dokumentaristaként mutatkozott be a rendőröknek, és aziránt érdeklődött, hogy azért akarják-e kivezetni, mert a fasiszta rendezvényen van, és az-e a probléma, ha antifasiszta. Amikor ismét felszólították a távozásra, megkérdezte: „De miért?”, végül a rendőrök kikísérték.
Miközben a Városmajorban az antifasiszta tüntetők összefeszültek a szélsőjobboldali megemlékezőket védő rendőrökkel, a Várban a budai önkormányzatok (az I., a II. és a XII. kerület) békés hangulatú rendezvényt tartottak. A rendezvény alapvető célja egy több helyszínen létrehozott szabadtéri kiállítás megnyitása volt, amely Budapest ostromának 75. évfordulójára emlékezik.
A kiállítás és a közös megemlékezés ötletével V. Naszályi Márta, az I. kerület polgármestere és Őrsi Gergely, a II. kerület polgármestere kereste meg a XII. kerület fideszes polgármesterét, Pokorni Zoltánt. A megnyitó során többen is üdvözlendő fejleményként említették azt, hogy a rendezvénnyel meg tudták haladni a pártok közti szakadékot, vagy ahogy Karácsony Gergely főpolgármester fogalmazott: hogy ki tudtak lépni a politikai lövészárkokból.
„Nem az én sorsom volt, de én éltem át.”
A rendezvényt Ungváry Krisztián történész nyitotta meg, aki egyben a kiállítás kurátora is. A történész egy Kertész Imre idézettel kezdte a beszédét: „Nem az én sorsom volt, de én éltem át.”
Ungváry szerint Budapest ostroma során ugyanezt érezhette az a 38 ezer civil is, aki a harcok áldozatává vált, volt viszont két csoport, akik a saját sorsukat élhették meg: azok, akik bújtattak, kimenekítettek műsokat és azok, akik önszántukból gyilkoltak. Mindkét csoportra emlékeznünk kell.
V. Naszályi Márta: „Ennek az ostromnak nem voltak győztesei és nem voltak hősei.”
V. Naszályi Márta szerint minden családnak megvan a maga emlékezete arról, mi történt ebben az időszakban. Ezek a történetek, bár látszólag ellentmondhatnak egymásnak, valójában együtt, egyszerre érvényesek. V. Naszályi szerint eltagadhatatlan és elvitathtatlan mindenkitől a maga fájdalma.
„Ennek az ostromnak nem voltak győztesei és nem voltak hősei. Csak áldozatai voltak és azok, akik túlélték, de akiknek a leszármazottai azóta is magukon viselik ezeket a sebeket” – mondta az I. kerületi polgármester.
V. Naszályi szerint a kiállítással arra tesznek kísérletet, „hogy 75 év után ne egymásnak mondjuk meg a tutit, hanem, hogy megértsük egymás fájdalmait. 75 év után szeretnénk, ha ez a társadalom föl tudna nőni és együtt tudna végre dolgozni, nem pedig egymás sebeibe sót szórni.”
Őrsi Gergely: „Akik ma hősies tettként ünneplik a kitörést, azok nem tudják, miről beszélnek”
Őrsi Gergely szerint „az előttünk álló napok egyszerre szólnak a végről és a kezdetről. Szól a végről, mert megemlékezünk a II. világháború borzalmainak budapesti végéről és szól a kezdetről, hogy méltóképp kezdjük el feldolgozni saját múltunkat.”
Őrsi felidézte Vas István mondatát, hogy „hullahegyeken gázoltak a Hidegkúti úton.” A 2. kerület lakosságának közel a harmada pusztult el az értelmetlen harcokban és Budapest lakosságának borzasztóan nagy részét feláldozták azért, hogy egy totális diktatúra agóniáját meghosszabbítsák. „Irgalmatlan számokról beszélünk, az áldozatok száma felfoghatatlan” – mondta beszédében a polgármester.
„Akik ma hősies tettként ünneplik a kitörést, azok nem tudják, miről beszélnek” – jelentette ki Őrsi, aki szerint azok voltak a hősök, akik életük árán bújtatták üldözött honfitársaikat és akik megmaradtak embernek a rájuk szabaduló borzalmak ellenére is. Őrsi szerint a kiállítás lehetőséget nyújt a valódi hősök megismerésére.
Pokorni Zoltán: „75 év után is ott él ez a trauma”
Pokorni Zoltán beszédében felidézte, hogy néhány évvel ezelőtt a kerületében kiírtak egy pályázatot, hogy ki-ki írja meg a saját utcájának, környékének a történetét. A beérkezett történetek túlnyomó része az ostromról szólt. „Ez a meghatározó élménye a Hegyvidéknek, 75 év után is ott él ez a trauma” – mondta Pokorni.
Pokorni szerint a kiállítás személyessé tudja tenni azt, hogy mi történt 75 évvel ezelőtt.
Karácsony Gergely: „Ki lehet jönni a politikai lövészárkokból, ahova az elmúlt évtizedekben bevonultunk”
Karácsony Gergely beszédében főleg arról beszélt, hogy nem szabad egymás szenvedését „rangsorolnunk”, hanem fel kell ismernünk azt, hogy mindenki szenvedése egyenértékű.
„Örülök, hogy egy 75 éves évforduló kapcsán tudunk arról beszélni, hogy a borzasztó szenvedések, amik 75 évvel ezelőtt zúdultak a városra, az mindannyiunk közös szenvedése” – mondta a főpolgármester. „Ne rangsoroljuk, hogy kinek a szenvedése volt a fontosabb, ne arról beszélünk, hogy ki a valódi hazafi, hanem hogy hogyan tudunk közösen egy szenvedésmentes várost létrehozni.” Karácsony szerint ez hozza majd magával azt is, hogy a jövőről is közösen tudjunk gondolkodni.
Karácsony arról is beszélt, hogy nehéz kinézni azokból a politikai lövészárkokból, ahova az elmúlt évtizedekben bevonultunk. Szerinte, ha megpróbálsz onnan kivonulni, „akkor furkósbottal üldöznek vissza az árokba”. Ez a megemlékezés és kiállítás pedig példa arra, hogy mégis ki lehet jönni az árkokból.
A megemlékezést Ungváry Krisztián zárta, aki egy I. világháborúban elhunyt angol katona, Wilfred Owen Dulce et decorum est című versét olvasta fel.
Az eseményről élőben közvetítettünk, a felvételt itt lehet visszanézni:
Városmajor • A rendőri felszólítás utána tömeg visszafordult, először a Maros és Szamos utca sarkához hátráltak, majd visszatértek a Városmajorba a demonstráció eredeti helyszínére. Itt, nagyjából 800 méterre a Becsület napi rendezvénytől, dobkört alakítottak és magukat szórakoztatják.
maros utca • Füstbombát gyújtottak az ellentüntetők a Maros utcában, ahol „Nácik, nyilasok takarodjatok!” felkiáltások közepette egyre közelebb kerülnek a rendőri sorfalhoz.
A rendőrség felszólította a tüntetőket, hogy térjenek vissza a bejelentett tüntetés eredeti helyszínére valamint bemondták, hogy a gyülekezési törvény értelmében arcuk eltakarásával bűncselekményt követnek el a tüntetők és az arcukat eltakarókkal szemben eljárást fognak indítani.
A tömeg erre „Náci rendőr nácit véd!” és „Nácikat védtek!” skandálásba kezdett.
maros utca • A Szamos és a Maros utca sarkán egyesült a romák és az antifasiszták demonstrációja, ahol a zajongást és zenélést folytatva igyekeztek megzavarni a Becsület napjára gyülekező szélsőjobboldaliakat. A tömeg megindult a Városmajori templom felé, azonban a rendőrök nagy erőkkel, sorfallal zárják el a rendezvény bejáratához vezető utat.
Városmajor • Kettőkor kezdődik a Vér és Becsület, a Légió Hungária és a Betyársereg közös „Becsület napi” rendezvénye. A Városmajorban végül engedélyezett eseményre folyamatosan érkeznek a résztvevők, eddig 200 fő körüli csoport gyűlt össze.
A Városmajori templom területét egyetlen irányból, a Csaba utca felől lehet megközelíteni, a rendőrkordonon csak a sajtó munkatársait és az ott lakókat engedik át. A sajtó belépő munkatársait a Légió Hungária egyenruhát viselők tájékoztatják a rendezvény szabályairól.
A Városmajorban gyülekeznek az antifasiszta tüntetők is, akik az eseménytől 500 méterre kaptak engedélyt a tiltakozásra. Az eddig nagyjából 300 ellentüntetőből álló csoport zajongással próbálja megzavarni a szélsőjobboldali rendezvényt, igyekeznek „minél nagyobb zajt csapni, hogy hallják: Budapest nem kér a nácikból”.
Egy másik 100 fős, nagyszámban romákból álló csoport közelebb ment a rendezvényre érkezők találkozó pontjához, ami abban a Maros utcában van, ahol az egyik leghírhedtebb zsidómészárlás történt amikor Kun Páter vezetésével a Chevra Kadisa kórházának (Budai Izraelita Szentegylet Gyógyintézet) 92 betegét nyilasok agyonlőtték.
Budapest városvezetőinek üzenetét rakta ki ma délelőtt Karácsony Gergely a Facebook-oldalára Budapest ostromának 75. évfordulója alkalmából.
A főpolgármester megemlékezett a II. világháború magyar áldozatairól, köztük az erőszakot elszenvedő nőkről, a besorozott katonákról, és mindazokról, akiket hiába vártak haza a hadifogságból.
Karácsony arra is emlékeztetett, hogy a történelmi eseményekről később kialakult diskurzus megosztotta a társadalmat, a kérdésben azonban szerinte bizonyosan nem azoknak a feladata,”akik a történelem szemétdombjára való ordas eszmék képviseletében masíroznak bele a budapestiek békéjébe.”
A főpolgármester szerint a traumákat fel kell dolgozni, és nem szabad hagyni, hogy azokat bárki politikai haszonszerzés céljából használja. Úgy fogalmazott:
Budapest új vezetése feladatának tekinti egy új politikai kultúra megteremtését; olyan emlékezetpolitika a célunk, amely társadalmi diskurzust hív életre, és nem önkényesen dönt évtizedek óta vitás kérdésekben.”
Karácsony Gergely posztjában jelezte: városvezetőként elhatárolódnak „minden olyan rendezvénytől, amely nem egységében, minden fél szempontjait figyelembe véve, hanem valamely oldal szenvedéseit idealizálva mutatja be az eseményeket.”
Úgy fogalmazott:
„Elfogadhatatlannak tartjuk, hogy szélsőséges csoportok önkényuralmi jelképek és egyenruha viselésével félelmet keltsenek a budapestiekben. Antifasiszta elkötelezettségünkből fakadóan kötelességünk felszólalni azok ellen, akik történelmünket meghamisítva, gyűlölködésre és kirekesztésre buzdítanak.”
Épp ezért példaértékűnek nevezte az I., II. és XII. kerületi polgármesterek közös, pártpolitikán felülemelkedő megemlékezését.
Az üzenetet Karácsony mellett mind az öt helyettese (Gy. Németh Erzsébet, Tüttő Kata, Dorosz Dávid, Kerpel-Fronius Gábor és Kiss Ambrus) is jegyzi.
A teljes poszt itt olvasható:
Az elmúlt napokban több oldalról is körüljártuk, miért iszonyatosan problematikus, hogy Budapest ostromának évfordulóján immár több mint két évtizede hagyományosabb a magyar fővárosban ad egymásnak randevút egy sor európai újfasiszta szervezet.
Kezdjük a tényekkel: a szélsőjobb által piedesztálra emelt „Kitörés napjaként” emlegetett eseménysor sem hősies nem volt, sem értelmes.
Budapest ostroma a második világháború egyik leghosszabb csatája volt. Adolf Hitler 1944. végén, a decemberi hadparancsban nyilvánította „erőddé” Budapestet (Festung Budapest), ami azt jelentette, hogy a várost védő 92,000 német és magyar katona úgy nézett szembe nagyjából 176,000 szovjet katonával, hogy a városban rekedt mintegy egymillió civilt is „katonai célra” felhasználhatóként határozta meg a hadvezetés.
A szovjetek december 20-án kezdték meg Budapest körbezárását.
A 2. Ukrán Front már október 29-én megpróbálkozott az ostrommal, sikertelenül. Ám december végére Sztálin a 3. és a 4. Ukrán Front, és az átállt román hadosztályok átcsoportosításával jóval nagyobb ostromló haderőt tudott felvonultatni. Budapest körülzárása december 26-ra vált teljessé.
Az ezt követő hetekben az ostrom elhúzódott, a németek pedig a Konrad-hadművelet keretében három alkalommal is felmentő támadást intéztek az ostromgyűrű ellen. És bár ezeket a szovjetek rendre visszaverték, az erre fordított energia lélegzetvételnyi időt adott a Budapesten rekedt ostromlottaknak. A patthelyzetnek a német-magyar seregek budavári kitörése vetett véget 1945 február 11-én. Csakhogy ennek hatalmas ára volt.
A főváros akkor álló, közel 40,000 épületéből másfélezer teljesen megsemmisült, közel 10 ezer súlyosan sérültté, több mint 8 ezer sérültté vált. A Várnegyed teljesen elpusztult, a város belső kerületeiben jóformán egyetlen ép ház sem maradt.
És hiába voltak a felmentő hadműveletek és a kitörési kísérlet: Budapest védői szinte kivétel nélkül meghaltak, vagy fogságba estek. Alig 6-700 kitörő német katona ért el saját vonalukig. A Wermacht és a Waffen SS páncélos haderejének egynegyede is megsemmisült.
Ennél is sokkolóbb adat, hogy az ostromnak 38 ezer civil is áldozatul esett.
Budapest ostroma azonban – mint ahogy erőddé nyilvánítása is – egyetlen célt szolgát: elódázni a Harmadik Birodalom bukását. Vagyis pusztán azért, hogy a szovjet csapatok ne tudjanak Berlin felé vonulni, a magyar fővárost gyakorlatilag beáldozták, az ott maradt civilekkel egyetemben. És bármennyire is igyekszik a szélsőjobb egyfajta romantikus mázba csomagolni, és hősiesnek feltüntetni a kitörést, valójában annak sem volt semmilyen értelme, hiszen a németeknek sem volt semmilyen illúziójuk azzal kapcsolatban, hogy a velük szemben álló szovjetek túlerejét le tudják-e nyomni. Ahogy azt Ungváry Krisztián történész is összefoglalta:
„Karl Pfeffer-Wildenbruch SS-Obergruppenführer, a budapesti német csapatok parancsnoka katonailag teljesen értelmetlen utasítása a német félnek semmilyen előnyt, a szovjetnek semmilyen hátrányt nem okozott. Legfontosabb következménye mintegy húszezer özvegy és árva, akik, illetve akiknek leszármazottai zömmel még ma sem tudhatják, hogy az értelmetlen hadműveletbe belehajszolt rokon ma hol nyugszik.”
Ezt igyekszik tehát az európai újfasiszta közeg egyfajta heroikus küzdelemként beállítani. Tegyük hozzá: ez a fajta romanticizálás nem egyedülálló, Rigától Karintiáig évről évre tartanak hasonló erődemonstrációkat, amelyekről itt írtunk bővebben.
Az elmúlt napokban a Mércén többször is körüljártuk a témát:
- Kiss Soma Ábrahám arról írt, hogyan masírozik be a Kitörés Emléktúrával a mindennapjainkba a nácizmus.
- Volt főszerkesztőnk, Jámbor András arra emlékeztetett, hogy a kitörés nem más volt, mint a nácizmus mészárszéke.
- Szűcs Zoltán Gábor pedig arra figyelmeztetett, hogy a kitörési kísérletet bármilyen értelemben kapcsolatba hozni bárkinek a becsületével arcpirító hazugság.
Mindezeken túl külön iszonyatosan nagy probléma, hogy a Kitörés túra szervezői közt éppúgy találunk olyat, akinek jócskán jut cégeink keresztül mindenféle közpénzekhez, mint ahogy tavaly például a nemzetközi náci dzsemborit egy olyan helyszínen tartották meg, amelynek tulajdonosa több szálon is kötődik a Fideszhez.
Alapvetően a helyzet ugyanis az, hogy a kormány az elmúlt években tétlenül nézte, hogy a nácik minden évben ellepjék Budapestet, és még csak gesztusértékkel sem jelezték, hogy ebben bármilyen problémát látnának.
Az őszi önkormányzati választás után az ellenzék került többségbe a fővárosban – és lám, idén már nem mennek el szó nélkül az érintett kerületek a helyzet mellett. Az I., a II. és a XII. kerület önkormányzatai közösen szervez megemlékezést február 8. és 11. közt, amelynek első lépéseként rögvest le is foglalták például területeket, hogy a széljobb ne tudjon felvonulni. Külön érdemes kiemelni, hogy a szervezésbe a két ellenzéki polgármester (V. Naszályi Márta és Őrsi Gergely) mellett beszállt a fideszes Pokorni Zolán is, aki az elmúlt időszakban több ízben is kénytelen volt szembenézni a történelem súlyával.
Városmajor • Az ellentüntetők megindultak a Széll Kálmán térről a Városmajorba, ahol a megemlékezés helyszíne kordonokkal van körbekerítve. A résztvevők közt vannak vörös zászlóval felszerelt kommunisták, roma polgárjogi aktivisták és antifasiszták is.
Élő közvetítésünket itt tudjátok követni:
És így néznek ki a kordonok a Városmajorban:
Széll Kálmán tér • Már összegyűlt egy kisebb csoport ellentüntető a Széll Kálmán téren, akik az antifasiszta akcióra érkeztek. A résztvevők még egy darabig a téren gyülekeznek, aztán átvonulnak a Városmajorba, ahol többek közt a Légió Hungária tagjai tartják majd kitörés napi megemlékezésüket.
Cipők a Duna-parton • Az Európai Baloldali Párt delegációjának a sajtótájékoztatójával indult a nap, a Sziriza, a Die Linke és a Francia Kommunista Párt képviselői beszéltek a fasizmussal és általában a szélsőjobboldallal szembeni szolidaritás fontosságáról a Cipők a Duna-parton budapesti holokauszt-emlékmű előtt. A sajtótájékoztatón jelen volt Vajnai Attila, az Európai Baloldal elnöke és Szanyi Tibor, az MSZP volt képviselője.
Bevezető szövegében Vajnai arról beszélt, hogy a szélsőjobboldal erősödése nem csupán magyar jelenség, ezért egész Európának meg kell kongatnia a vészharangot. A delegáció tagjai, Olga Athaniti (Sziriza – Görögország), Helmut Scholz (Die Linke – GUE/NGL frakció, Németország) és Cécile Dumas (Francia Kommunista Párt) mindannyian arról beszéltek, hogy jelen pillanatban mennyire fontos a szolidaritás, az összefogás azok között, akik fel akarnak lépni a szélsőjobb erősödésével szemben.
Cécile Dumas arról beszélt, hogy meg kell mutatni Európa népeinek azt a reményteli jövőképet, ami nem a szélsőjobboldalon van és a szolidaritást, ami a baloldalon létezik. Olga Athaniti szerint Görögország a fasizmus minden formáját megtapasztalta már. Szerinte minden baloldalinak és progresszívnek fel kell lépnie együtt a neoliberális gazdaságpolitikával szemben, ami a szélsőjobb megerősödését szüli.
Helmut Scholz arról beszélt, hogy a fasizmus alóli felszabadulás 75. évfordulóján különösen fontos, hogy ne tűrjük, hogy új fasiszta gondolatok ébredjenek fel. Scholz szerint az EU is azért jött létre, hogy a népek szolidaritását demonstrálja, szabályokat és rendelkezéseket hoztunk, hogy békében egymás mellett tudjunk élni, és nem tűrhetjük, hogy ezeket egyesek áthágják.
A teljes sajtótájékoztatót élőben közvetítettük, itt lehet visszanézni:
Magyarországra jön az Európai Baloldali Párt delegációja (a Sziriza, a Die Linke és a Francia Kommunista Párt képviselői személyében), hogy „szélsőjobboldal aggasztó erősödése” kapcsán tájékozódjon. „Külön figyelmet kívánnak fordítani a Budapesten szervezett nemzetközi neonáci felvonulás szervezésének körülményeire, a jogállami normák érvényesülésére.” Tapasztalataikról 11 órakor számolnak majd be.
13 órától Antifasiszta akció a Becsület Napja ellen!, a szervezők célja elég egyértelmű, mint írják:
„Ez egyszerű hullarablás és történelemhamísitás, de nekik kiváló ürügy arra, hogy a harcukat ott folytassák, ahol az hetvenöt éve abbamaradt, elmondhatatlan szenvedések és áldozatok árán.
Mi pedig azt szeretnénk ha ezt nem tehetnék meg teljes nyugalomban, hanem a programjaik alatt érezzék, hogy Budapest nem egy neonáci safe space, hanem sokan vagyunk, akik szerint eltakarodhatnának végre a gecibe.”
14 órától tartják közös politikamentes megemlékezésüket az önkormányzatok, amelyek vezetői közös közleményben jelezték:
„elhatárolódnak minden olyan rendezvénytől, amely az eseményeket nem egységében, minden fél szempontjait figyelembe véve, hanem valamely oldal szenvedéseit idealizálva, szélsőséges módon mutatja be”.
Azt pedig – mint írják – elfogadhatatlannak tartják, hogy önkényuralmi jelképek viselésével, félelmet keltő ruházatot viselve bárki meggyalázza az áldozatok emlékét
A Légió Hungária is 14 órára hirdette meg végül, hogy hol kezdik meg a szélsőjobbos rendezvény beléptetését. Ez nem volt egyszerű menet: a rendőrség eredetileg ezt is betiltotta, ahogy két másik demonstrációt is, ám a másik két tiltó határozattal ellentétben a harmadikat bíróságon támadta meg a bejelentő magánszemély. A bíróság pedig hatályon kívül helyezte a rendőrségi tiltást.
15 órakor a Bécsi kapunál lesz tiltakozás „a kitörésnapi náci seregszemle ellen„.
És idén is lesz 16 óra után Kitörés túra, hiszen az olyannyira politikamentes, hogy még a Teljesítménytúrázók Társasága is mentegeti, bár ennek a nagy apolitikusságnak némileg ellentmond, hogy (amint arra Ungváry Krisztián is felhívta a figyelmet) az a Moys Zoltán szervezi, akinek az IP-címéről működik a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom, a Nemzeti Front, vagy éppen Torockai László honlapja. Moys emellett Lezsák Sándornak, az Országgyűlés fideszes alelnökének a veje, és az ő nevéhez köthető az a Dextramedia Kft., amelyet a közmédia és Schmidt Máriáék is tömtek már ki közpénzzel.
Sűrű nap lesz.
