Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

„Ennek az ostromnak nem voltak győztesei és nem voltak hősei” – a budai önkormányzatok közös megemlékezést tartottak

Miközben a Városmajorban az antifasiszta tüntetők összefeszültek a szélsőjobboldali megemlékezőket védő rendőrökkel, a Várban a budai önkormányzatok (az I., a II. és a XII. kerület) békés hangulatú rendezvényt tartottak. A rendezvény alapvető célja egy több helyszínen létrehozott szabadtéri kiállítás megnyitása volt, amely Budapest ostromának 75. évfordulójára emlékezik.

A kiállítás és a közös megemlékezés ötletével V. Naszályi Márta, az I. kerület polgármestere és Őrsi Gergely, a II. kerület polgármestere kereste meg a XII. kerület fideszes polgármesterét, Pokorni Zoltánt. A megnyitó során többen is üdvözlendő fejleményként említették azt, hogy a rendezvénnyel meg tudták haladni a pártok közti szakadékot, vagy ahogy Karácsony Gergely főpolgármester fogalmazott: hogy ki tudtak lépni a politikai lövészárkokból.

„Nem az én sorsom volt, de én éltem át.”

A rendezvényt Ungváry Krisztián történész nyitotta meg, aki egyben a kiállítás kurátora is. A történész egy Kertész Imre idézettel kezdte a beszédét: „Nem az én sorsom volt, de én éltem át.”

Ungváry szerint Budapest ostroma során ugyanezt érezhette az a 38 ezer civil is, aki a harcok áldozatává vált, volt viszont két csoport, akik a saját sorsukat élhették meg: azok, akik bújtattak, kimenekítettek műsokat és azok, akik önszántukból gyilkoltak. Mindkét csoportra emlékeznünk kell.

V. Naszályi Márta: „Ennek az ostromnak nem voltak győztesei és nem voltak hősei.”

V. Naszályi Márta szerint minden családnak megvan a maga emlékezete arról, mi történt ebben az időszakban. Ezek a történetek, bár látszólag ellentmondhatnak egymásnak, valójában együtt, egyszerre érvényesek. V. Naszályi szerint eltagadhatatlan és elvitathtatlan mindenkitől a maga fájdalma.

„Ennek az ostromnak nem voltak győztesei és nem voltak hősei. Csak áldozatai voltak és azok, akik túlélték, de akiknek a leszármazottai azóta is magukon viselik ezeket a sebeket” – mondta az I. kerületi polgármester.

V. Naszályi szerint a kiállítással arra tesznek kísérletet, „hogy 75 év után ne egymásnak mondjuk meg a tutit, hanem, hogy megértsük egymás fájdalmait. 75 év után szeretnénk, ha ez a társadalom föl tudna nőni és együtt tudna végre dolgozni, nem pedig egymás sebeibe sót szórni.”

Őrsi Gergely: „Akik ma hősies tettként ünneplik a kitörést, azok nem tudják, miről beszélnek”

Őrsi Gergely szerint „az előttünk álló napok egyszerre szólnak a végről és a kezdetről. Szól a végről, mert megemlékezünk a II. világháború borzalmainak budapesti végéről és szól a kezdetről, hogy méltóképp kezdjük el feldolgozni saját múltunkat.”

Őrsi felidézte Vas István mondatát, hogy „hullahegyeken gázoltak a Hidegkúti úton.” A 2. kerület lakosságának közel a harmada pusztult el az értelmetlen harcokban és Budapest lakosságának borzasztóan nagy részét feláldozták azért, hogy egy totális diktatúra agóniáját meghosszabbítsák. „Irgalmatlan számokról beszélünk, az áldozatok száma felfoghatatlan” – mondta beszédében a polgármester.

„Akik ma hősies tettként ünneplik a kitörést, azok nem tudják, miről beszélnek” – jelentette ki Őrsi, aki szerint azok voltak a hősök, akik életük árán bújtatták üldözött honfitársaikat és akik megmaradtak embernek a rájuk szabaduló borzalmak ellenére is. Őrsi szerint a kiállítás lehetőséget nyújt a valódi hősök megismerésére.

Pokorni Zoltán: „75 év után is ott él ez a trauma”

Pokorni Zoltán beszédében felidézte, hogy néhány évvel ezelőtt a kerületében kiírtak egy pályázatot, hogy ki-ki írja meg a saját utcájának, környékének a történetét. A beérkezett történetek túlnyomó része az ostromról szólt. „Ez a meghatározó élménye a Hegyvidéknek, 75 év után is ott él ez a trauma” – mondta Pokorni.

Pokorni szerint a kiállítás személyessé tudja tenni azt, hogy mi történt 75 évvel ezelőtt.

Karácsony Gergely: „Ki lehet jönni a politikai lövészárkokból, ahova az elmúlt évtizedekben bevonultunk”

Karácsony Gergely beszédében főleg arról beszélt, hogy nem szabad egymás szenvedését „rangsorolnunk”, hanem fel kell ismernünk azt, hogy mindenki szenvedése egyenértékű.

„Örülök, hogy egy 75 éves évforduló kapcsán tudunk arról beszélni, hogy a borzasztó szenvedések, amik 75 évvel ezelőtt zúdultak a városra, az mindannyiunk közös szenvedése” – mondta a főpolgármester. „Ne rangsoroljuk, hogy kinek a szenvedése volt a fontosabb, ne arról beszélünk, hogy ki a valódi hazafi, hanem hogy hogyan tudunk közösen egy szenvedésmentes várost létrehozni.” Karácsony szerint ez hozza majd magával azt is, hogy a jövőről is közösen tudjunk gondolkodni.

Karácsony arról is beszélt, hogy nehéz kinézni azokból a politikai lövészárkokból, ahova az elmúlt évtizedekben bevonultunk. Szerinte, ha megpróbálsz onnan kivonulni, „akkor furkósbottal üldöznek vissza az árokba”. Ez a megemlékezés és kiállítás pedig példa arra, hogy mégis ki lehet jönni az árkokból.

A megemlékezést Ungváry Krisztián zárta, aki egy I. világháborúban elhunyt angol katona, Wilfred Owen Dulce et decorum est című versét olvasta fel.

Az eseményről élőben közvetítettünk, a felvételt itt lehet visszanézni: