Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

Az LMP jobbkanyarja morális és stratégiai kudarc: ki vállalja a felelősséget?

Még az EP-választási kampány alatt felhívott Keresztes László Lóránt, a párt akkori, a csúfos szereplés után lemondott társelnöke, hogy én csinálom-e a Facebookon a Kettős-Keresztes Lóránt nemzetpolitikus paródiaoldalt, mert érti ő a viccet, de csak egy határig. Büszkén vállaltam volna, de sajnos rossz hírekkel kellett szolgálnom neki, mivel sejtelmem sem volt arról, hogy ki áll az oldal mögött, így csak arról tudtam beszámolni neki, hogy lelkes rajongója vagyok annak.

Mindez azért jutott eszembe, mert amíg Kettős-Keresztes Lóránt egy fiktív látensjobbikos képviselő, addig a valódi frakcióvezető valódi Facebook-oldalán mit találunk? November 26-i posztjában például sikerként értékeli, hogy „a kormány hatályon kívül helyezte a martonfai (és sormási) ideiglenes befogadó táborok létesítésére vonatkozó (212/2015 számú) rendeletét”. A fiktív és a valódi politikus közötti hasonlóság úgy látszik, mégsem a véletlen műve.

Igaz, a martonfai táborral kapcsolatban olyan kritikák is felmerültek, hogy az aligha lenne alkalmas emberhez méltó körülmények között menekülteket befogadni, de ez az indok valahogy kimaradt a képviselő posztjából, így marad a „hurrá, nem jönnek ide a menekültek” üzenet, melyet egy picit sem árnyal legalább egy félmondatnyi emberbaráti gondolat.

A gyanút, hogy nem figyelmetlenségről van szó, tovább erősíti, hogy a tábor elleni tiltakozás a Jobbik és a Keresztes pártbeli hátterét jelentő baranyai LMP példás együttműködésével valósult meg. Nem mostanában, amikor már a DK és a Jobbik közös önkormányzati képviselő-jelöltjei sem hökkentik meg az embert (a reakciók skálája széles lehet, például ott a röhögőgörcs vagy az undor, de a meglepetés már nem tartozik közéjük), hanem még 2015-ben. Szintén Keresztes volt az, aki társelnökké választása után úgy nyilatkozott az Indexnek, hogy óriási lehetőséget lát az LMP-Jobbik együttműködésben.

Tegyük félre, hogy Keresztes gondolatai nehezen egyeztethetők össze az ízlésemmel és az elveimmel (ahogy az LMP alapító nyilatkozatával és az európai testvérpártok értékrendjével sem). Próbáljunk meg egyfajta „Török Gábor elemez” pózt magunkra erőltetni és vizsgáljuk a pőre politikai haszon felől a Keresztes által képviselt jobbkanyar-stratégiát, hiszen elég idő eltelt a parlamentbe jutásától, frakcióvezetővé majd társelnökké választásától ahhoz, hogy mérlegre tegyük az eredményeit.

Nos, az első szó, ami az ember eszébe jut, az az alkalmatlanság. 2018-ban jobbkanyarral próbálkozni a rossz helyzetfelismerés iskolapéldája. Amikor a Fidesz lépte meg ugyanezt, akkor épp a jobboldal volt katasztrofális, hitét vesztett és megosztott állapotban, egy elvesztett választás után. Jelenleg a kormánypárt helyzete stabil, a hirtelen helycserék a pártok népszerűségi listáján pedig az ellenzéki oldalon történnek. Azt se felejtsük el, hogy hiába igaz az a tétel, hogy az MSZP és a DK történelmi okokból nem képes a csalódott fideszesek, a leszakadók megszólítására, szemben az új, hasonló terheket nem hordozó formációkkal, ha ebből arra a következtetésre jutunk, hogy gyáván és ötlettelenül kell másolni a Fidesz üzeneteit, vagy alkalmazkodnunk kell a témáikhoz.

Nem csak a helyzetfelismerés téves tehát, de a stratégia is. Bevándorlásellenességben ma senki sem lehet hitelesebb a kormánypártnál. Egy ellenzéki párt már akkor belesétál a csapdába, amikor bizonygatni kezdi, hogy eltérő álláspontja nem azonos azzal, hogy migránsokat telepítene a szomszédba, mert ekkor észrevétlenül alkalmazkodni kezd a kormánypropaganda által felállított keretekhez.

Meg sem próbálni magyarázkodni, sőt inkább azt bizonygatni, hogy patent ugyanazt gondoljuk, mint a kormány, viszont már pont olyan, mintha azzal az üzleti tervvel nyitnánk egy harmadik kocsmát a faluban, hogy kettőnek is milyen jól megy.

Nem beszélve arról, hogy lehet ugyan változtatni egy párt irányvonalán, de azért nem túl sűrűn. Amíg a 2018-as választásokon az MSZP-DK(-Együtt) összesítve szavazatokat vesztett a 2014-es összefogás eredményeihez képest, addig az LMP-nek sikerült növelnie a listán rájuk szavazók számát. Emögött nem nehéz felfedezni azt az okot, hogy Szél Bernadett alkalmas volt a baloldali szavazók megszólítására. A kormánynak egy gyenge balkanyar utáni éles jobbra rántása viszont törvényszerűen ahhoz vezetett, hogy az LMP lesodródjon az útról. A párt újonnan megszerzett szavazói joggal érezhették azt, hogy cserben hagyták őket.

Az eredmény ismert, az LMP-nek az európai parlamenti képviselők választásán sikerült a Magyar Kétfarkú Kutyapártnál és a Mi Hazánknál is gyengébb eredményt elérnie. Keresztes ugyan lemondott a párt társelnöki tisztségéről – mást aligha tehetett –, de azért van az a bukás, ami után a felelősség szimbolikus vállalása, az eggyel hátrébb lépés nem elegendő. Vannak helyzetek, amikor a visszavonuláson is érdemes elgondolkodni.

Címlapkép: Keresztes László Lóránt Facebook-oldala