Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

A Józsefvárosi Újság bemutatja: hogyan NE szakítsunk a propagandával

„Az emberek hozzá fognak szokni, hogy a józsefvárosi újság többé nem észak-koreai szintű propagandát tol”

– mondta Pikó András, Józsefváros új polgármestere néhány hete egy rendezvényen.

Az önkormányzati választás előtt az ellenzék sokszor, és legtöbbször teljes joggal jelezte: országszerte hatalmas probléma, hogy a helyi nyilvánosságot a fideszes városvezetés tökéletesen leuralja a helyi lapok szervilis, egyoldalú, és korántsem objektív anyagaival, amelyek az ellenzéki együttműködésről legfeljebb akkor számoltak be, ha riogatni akartak (extrém példa Dunaújvárosból), míg a kormánypárti vezetőségről kizárólag önfényező írásokat közöltek.

Pikó már kampányában is jelezte, hogy ennek véget fog vetni, ahogy az ominózus beszélgetésen is kijelentette: a jövőben az ellenzéki képviselőket is meg fogják majd szólaltatni a helyi lapban.

És akkor a héten megjelent a postaládákban a Józsefvárosi Újság legfrissebb, már a Pikó-érában készült száma.

Amiben Pikó kap szót, nem is keveset (a kétkolumnás bevezető anyagban az ellenzék sikeres stratégiájáról esik rengeteg szó, majd jön egy ennél valamivel hosszabb interjú az új polgármesterrel, amit még egy oldal követ, a kerület új vezetőségének terveiről), azonban igen feltűnő, hogy az ellenzéknek nulla sornyi megszólalási lehetőség jut.

Persze, érthető, hogy Sára Botond, a leváltott polgármester nem szólal meg, hiszen ő a mandátumát sem vette át, ennek megfelelően mindössze négyszer van megemlítve a lapban, ebből is háromszor választási vereségével összefüggésben (ráadásul ebből egy említés egyenesen címben van, szép kövérrel szedve). Egyszer pedig – ez különösen gyönyörű – közvetlenül az egészséges csokis banán receptje alatt, egy helyreigazításban, amiben az olvasható:

„a szeptember 25-én megjelent 31. szám tíz oldalon említi valamilyen összefüggésben dr. Sára Botond polgármestert vagy valamelyik fideszes önkormányzati képviselőt. Az október 2-án megjelent 32. számban a húsz oldalból tíz oldalon ismét a polgármester vagy fideszes önkormányzati képviselők, vagy az alpolgármester szerepelt. Így a Józsefváros című lap nem adott valós tájékoztatást a kerületben folyó választási kampányról, nem számolt be az ellenzéki jelöltek választási rendezvényeiről, választási programjáról.”

Csakhogy nem csak Sára nem szólal meg a lapban, de a többi ellenzékbe szorított képviselő sem jelenik meg a lapban (egy névsort leszámítva), sem az, hogy mit mondtak vagy tettek október 13. óta, sem az, hogy hogyan értékelik jelenlegi helyzetüket.

Persze, nincs már választási kampány, és lehet az is, hogy kérdezték őket, de nem válaszoltak, mert nem akartak válaszolni. Van ilyen. De azért akad néhány testületi ülés, és egyéb alkalom, ahol már dolgoznak ők is, nyilvánítanak véleményt, jelentek meg rendezvényeken, és így tovább. Vagyis sem nem láthatatlanok, sem nem tétlenek.

Csak mintha nem léteznének a Józsefvárosi Újság szerint.

Szögezzük le: egy helyi lapnak, pláne, ha az önkormányzat ügyeivel foglalkozik, kiemelten fontos feladata egy vezetőváltásnál, hogy a helyi lakosok számára közérthetően bemutassa az új polgármestert, annak elképzeléseit, munkatársait, stb. És persze az is fontos, hogy a kerület életével, eseményeivel, fejlesztéseivel foglalkozzon. Hiszen ezért van.

De ezen a ponton érdemes felidézni, mit is mondott például Csőzik László, Érd frissen választott polgármestere, amikor a választási győzelem után címlapjára került annak az Érdi Újságnak, ami előzőleg szinte a nevét sem volt hajlandó leírni:

„Nem akarom, hogy ugyanaz a kritikátlan, a polgármestert sztároló PR dömping folytatódjék, csak épp fordítva, s innentől meg mi legyünk az alákérdezettek és a tévedhetetlenek a hasábjain.

Csőzik többek közt azzal érvelt, hogy a helyi lapnak nem csak azokhoz kell szólnia, akik a győztesre voksoltak, hanem minden helyi lakosnak. Hiszen mindannyiuk közpénzéből készül.

Ha a Józsefvárosi Újság legfrissebb számát végiglapozzuk, akkor viszont első pillantásra még a Sára-féle iskolát látjuk, csak más az arc: Pikó András az első 7 oldalon 8 fotón jelenik meg mindenféle szögből. És az első 7 oldal erős közéleti blokkján túl még egy tárcaszerűségben is felsorolódik az új polgármester és az ellenzéki képviselők neve (Sára Botond nem szerepel benne, Kocsis Máté viszont igen, egy sor erejéig), persze amolyan gunyorosan támogató felhanggal, amennyiben a „helyi lakosok” a „gangon” „megbeszélik”, hogy kik a jó magyar képviselők a kerületben. Szépirodalom.

Szóval nyilván egy számból semmilyen következtetést levonni nem lehet (pláne, hogy a lap maga is átesett egy elég nagy fazonírozáson a választás után). De mivel évek óta nézzük, és folyamatosan szóvá is tesszük, mennyire gáz az, hogy a kormánypropaganda teletömi lapjait enmaga ajnározásával, azért álljon itt is:

nem hagy jó szájízt maga után az, hogy az új polgármester azzal kampányolt, vége lesz az észak-koreai szintű propagandának, majd rögvest az első szám első oldalain annyiszor nézhetünk vele farkasszemet, hogy az már-már kényelmetlen érzéssel tölti el az olvasót.

És akkor még egy sort sem olvastunk ugye magából az újságból.

Tényleg elképesztően fontos lenne, hogy a sajtó talpon maradt, és – remélhetőleg – most saját lábra állni tudó képviselői valóban megtarthassák függetlenségüket, objektivitásukat. És bármennyire is kecsegtető lehet a közel egy évtizede ellenzékben rekedt politikusoknak, és a friss belépőknek is, hogy a sajtót (legyen az akár a helyi, önkormányzati lap, vagy bármely országos médiafelület) saját céljaikra használják, pont ez az a gondolkodásmód, amivel ideje lenne szakítani.

Egy ideális világban, amitől mi nagyon, de nagyon messze vagyunk, a politika nem használná a sajtót.

Ha az ellenzék az őszi önkormányzati választási eredményekkel a háta mögött komolyan gondolja, hogy változtat a Fidesz által bebetonozott szokásjogokon, amelyek nagy része pusztán a hatalom megtartására irányuló eszköz (a propagandamédiától a törvénykezési gyakorlatig igen színes ezen eszközök palettája), akkor első lépésként muszáj lesz szakítania azzal a gondolkodásmóddal is, hogy a sajtó vagy baráti, és akkor csak szépet és jót írhat, ha meg ellenséges, akkor nem is nyilatkozunk neki, mert hazudik.

Persze, ezek így, ebben a formában nagyon sarkos gondolatok, és nem is lenne fair ráhúzni őket a Józsefvárosi Újság legutóbbi lapszámára. Most még. És nagyon jó lenne, ha a következő számban még ennyire sem kéne számolgatni, hány sort kapott a polgármester, és hány sort mondjuk Sántha Péterné.

Legalább ennyivel legyünk beljebb október 13. után.

Még délelőtt próbáltam telefonon elérni Pikó András polgármestert, hogy megkérdezzem, mi a véleménye az új lapszámról, de nem vette fel. Ha a továbbiakban mégis sikerül beszélnünk a témáról, frissítem ezt az írást is.

Kiemelt kép: https://jozsefvaros.hu/feltolt/jozsefvaros_ujsag_2019-34.pdf