Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

A kötelező hatéves kori iskoláztatás újabb érvágás a magyar oktatásnak

Gulyás Gergely tegnap a kormányinfón egy kérdésre válaszolva kifejtette, hogy káros tendenciának látja, hogy az utóbbi években a szülők egyre inkább hét-hét és fél évesen íratják iskolába a gyerekeiket: szerinte egy gyerek hatévesen kezdje el az oktatást, 14 évesen fejezze be az általános iskolát, aztán 18 évesen érettségizve folytassa tanulmányait a felsőoktatásban. Elmondta, hogy nem gondolja, hogy a mostani hatévesek bármiben különböznek a 20-30 évvel ezelőtti hatévesektől, akik szintén képesek voltak a hatodik születésnapjuk utáni szeptemberben iskolát kezdeni.

Gulyás azonban egy fontos részletről teljesen megfeledkezik:

míg egy nyolcvanas-kilencvenes években első osztályba járó tanulónak szinte minden nap három-négy, esetleg öt órája volt, a jelenlegi elsősöktől a legtöbb iskolában minden nap hat tanórányi figyelmet várnak el a Nemzeti Alaptantervnek megfelelően.

Az iskolakezdés kitolódásának trendje azonban reális szülői válasz arra, hogy ezek az óraszámok egy hétévesnek is hatalmas terhet jelentenek – többek között emiatt is menekülnének egyre többen az állami oktatásból.

A kormány viszont a terhek csökkentése helyett újabb fronton teszi egyre inkább kibírhatatlanná az oktatást mind a gyerekek, mind a pedagógusok számára. Az óvoda szabadsága után hirtelen iskolába kerülő hat- és hétéves szenved az iskolapadban, az egyre több adminisztrációs feladattal terhelt és alulfizetett pedagógus pedig küszködik a gyerekek lekötésével.

Hollik István a szülői felelősség törvénybe emelésének tervét (amellyel éppen egy olyan gyakorlatért büntetnék a szülőket, amit a kormány 2012-es, tankötelezettségi korhatárt lecsökkentő intézkedése tett lehetővé) és a 16 éves kori tankötelezettséget illetően szívesen hangoztatja, hogy ez csupán az „európai sztenderd”, azonban az európai oktatáspolitikai álláspontról megfeledkeznek a Fidesz-KDNP politikusai, mikor az iskolaérettségről van szó.

Bár bőven akad példa a hatéves (és esetenként még korábbi) kori iskolakezdésre, más országokban jellemzően nem áll fenn ennyire éles különbség az első osztály követelményei és az óvodai évek között, illetve sok esetben iskolának sorolódik olyan év is, ami a magyar rendszerre átfordítva óvodai nevelést tartalmaz, vagy éppen átmenetet képez az óvoda és az iskola között. Magyarországon is többször felmerült már a kilencéves általános iskola ötlete, ahol az első évfolyam előkészítőként szolgálna a későbbi évekre, a korábbi tervek alapján ennek 2019-ben kellett volna bevezetődnie, azonban eddig láthatóan nem történt semmi.

Ha pedig óvoda és iskola közötti átmenetről és az iskolakezdésre való felkészítésről beszélünk, nem szabad megfeledkezni a nagycsoportok feladatáról sem.

Mint ahogy arra a TASZ rámutatott, az Alkotmánybíróság vizsgálatának eredménye szerint a nagycsoport elvégzése kihagyhatatlan részét képezi az iskolakezdés előkészítésének. A jelenleg öt-, jövőre négyéves kortól kezdődő kötelező óvodalátogatás éppen a nagycsoportban való részvételre vonatkozik, azonban

azok a gyerekek, akik most középső csoportosak, de jövőre már hatévesek lesznek, épp ebből az iskolaelőkészítő évből maradnak ki.

A TASZ szerint

„ha őket továbbengednék az iskolába, az egyúttal annak a beismerése is lenne, hogy az iskolaelőkészítő év minden további nélkül elhagyható.”

Ez nemcsak hogy a kötelező óvodalátogatás egész érvrendszerét is aláássa, de azt eredményezi, hogy az óvodások egy része még felkészületlenebbül kerülne iskolába, ami bukdácsoláshoz és lemorzsolódáshoz vezet.

A Magyar Nevelők és Tanárok Egyesülete már 2013-ban a túl korai iskoláztatás problémáira figyelmeztetett, akkori véleményük szerint nagyon sok gyermek nem megfelelő érettséggel, túl korán lép az iskolába, és csak az első tanév végén, vagy második osztályos korában válik alkalmassá a teljes értékű tanulásra. Az akkori DIFER-mérések szerint az ilyen gyerekek aránya intézményenként átlagosan 15-30% között mozgott.

Könnyű belegondolni tehát, hogy ezt csak még inkább súlyosbítaná az, ha a hatéves kori iskolakezdés immáron nem opció, hanem kötelező és egyre nehezebben kijátszható előírás lenne a szülők felé. Aki ugyanis nem akarja, hogy a gyereke hatévesen kényszerüljön az öt-nyolc kilós iskolatáskát cipelni és napi hatszor negyvenöt percet végigülni, mindössze január 1. és 15. között kérelmezheti egy hosszadalmas eljárás során, hogy tekintsen el az Oktatási Hivatal az új szabályozástól, mondván gyermeke még nem iskolaérett.

Bár a kormány – állítása szerint – a magyar oktatást színvonalát javítani akarja, legújabb tervükkel csak még nehezebb helyzetbe taszítják a gyerekeket és a pedagógusokat egyaránt, illetve a szülők beleszólása is csökken gyerekük oktatásába. A már első-második osztályban lemaradó gyerekek alapvető készségek kialakítását és szükséges fejlesztését szalasztják el, ami a későbbi tanulmányaik sikerességét is jelentősen visszaveti.

Nem az oktatás átalakításával van persze a gond, hanem azzal, hogy a kormány a munkaerőhiányt láthatóan a minél előbbi iskolavégzéssel és a diplomaszerzés megnehezítésével próbálja orvosolni, az oktatás versenyképességének növelése pedig elsősorban a szakképzésben fontos számukra, bár ott sem igazán átlátható fejlesztési irányelvek szerint.

Aki pedig mást akarna, vagy más úton, az láthatóan nem számít.

Olvass tovább!