Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

Hadházy Ákos: A hétfői akció lényege Orbán Viktor varázstalanítása volt Válasz Jámbor Andrásnak

Tisztelt Főszerkesztő Úr, Kedves András!

Bár nagyra becsülöm a független sajtóért végzett tevékenységedet, engedtessék meg nekem, hogy ne értsek veled egyet mindenben. Például a hétfői parlamenti akció megítélésében, így röviden reagáljak a szerda este megjelent írásodra. Szerintem a te cikked tökéletes gyűjteményét adja mindazoknak az okoknak, amiért szükség van a hasonló akciókra. A legnagyobb baj ugyanis, hogy valójában az összefogáson – a remélt és megszerzett pozíciók elosztásán – túl nem látok semmiféle ellenzéki stratégiát.

Visszatérő eleme a cikkednek, hogy one man showt adok elő, ami nem visz előre. Ezzel kapcsolatban ugorjunk kicsit vissza az időben: tavaly december óta szorgalmazom, hogy legyen ilyen közös ellenzéki stratégia, és akkor el is indult valami. Aztán egyre ritkábbak lettek az egyeztetések, az egyik ellenzéki párt képviselője konkrétan ki akart minket, függetleneket tessékelni ezekről, majd az EP-kampány kezdetén az egyik, később önmagát győztesnek gondoló párt tárgyalója bejelentette, hogy ennek végképp vége. Ezek után kapom meg ellenzéki kollégáktól is, hogy miért nem egyeztetek velük…

Az EP-választások után az ellenzéki pártok a remélt önkormányzati pozíciók elosztásával voltak elfoglalva, ismét csak nem a követendő stratégiát tárgyalták meg. Jelenleg is ez az osztozkodás zajlik (a cikkedben van egy érdekes elszólás, miszerint „minden párt próbálja összerakni a saját önkormányzatainak összetételét”, mintha nem a településeknek lenne önkormányzatuk, hanem a pártoknak).

Persze, a politika a hatalmi pozíciókról is szól, de néhány polgármesteri és helyi képviselői szék, no meg a „milyen k…a jók vagyunk” jellegű vállveregetés édeskevés ahhoz, hogy 2022-ben is nyerhessen az ellenzék.

Sokszor elmondtam, de kész vagyok újra és újra elismételni: a játékszabályok megváltoztatása és önmagunk megszervezése nélkül nem jutunk semmire. A kétharmados többség stabil, a teljes államapparátus, annak minden erőforrása a Fidesz rendelkezésére áll és a propaganda is gond nélkül járat le bárkit, tagadja el a legnyilvánvalóbb igazságot is. Azt írod, hogy a teljes kormánypárti média rárepült a káromkodós táblára és „ami talán át is billenti ezt az akciót a Fidesz javára”.

Szerinted tehát cselekedhetünk úgy, hogy a propaganda, ha erre utasítást kap, ne forgassa ki a szavainkat, ne vádoljon minket hamisan? Én a saját káromon tanultam meg, hogy nem: a mai napig a szüleimet rágalmazzák, engem pedig nemes egyszerűséggel gyilkosnak neveznek, csak mert útjában álltam a hatalomnak.

Ha bárki úgy gondolná, hogy az önkormányzati választások után a Fidesz majd felpuhul, az téved!

Elég megnézni, hogy Kövér László milyen rendelkezéseket vezetett be a sajtó korlátozására az Országgyűlésben. Ez szerintem világosan mutatja, hogy a rezsim nem a konszolidáció, hanem a további szigorítás, szűkítés fel fog elmenni, hiszen azt a következtetést vonta le, hogy még mindig túl nagy tere van a tőle független nyilvánosságnak.

Ebben a körben érdemes a két népszavazási kérdést is szemlélni: ezeket egyrészt nem én adtam be (szándékosan, hogy legyen valami esélyük átmenni), másrészt jóval a választások előtt fogalmazódtak meg, csak most jutott oda a Kúria, hogy szabad utat adott a gyűjtésnek. Jó lenne, ha nem lenne szükség ezekre, de ez megint azt feltételezi, hogy Orbán majd enged, harc nélkül visszavonul, dobja a nagy sportberuházásokat. „Bízzál Istenben, és tartsd szárazon a puskaport” – mondta Oliver Cromwell. Én meg azt mondom: Ne bízz Orbánban, és tartsd kéznél a gyűjtőíveket! (Az már egészen mellékes körülmény, hogy az országos népszavazási kezdeményezésnél 120 nap a határidő, vagyis állításoddal szemben nem karácsonykor érne véget a gyűjtés.)

Azt jól látod, hogy aktivizálni szeretném az embereket, a hétfői akciónak is ez volt a célja. A Fidesz-szavazókat egyelőre nem tudjuk meggyőzni (egyebek mellett az őket körbevevő információs buborék miatt), az önkormányzati választáson is a szavazatok több mint fele ment a kormánypárt jelöltjeire. A gyűlöletpropaganda ellen kevés néhány interpelláció, meg pár perc az Egyenes beszédben.

Az egyetlen működő stratégia, ha az ellenzéki szavazókat „feltüzeljük”, vagyis aktívvá és motiválttá tesszük őket, olyanokká, akik a mindennapokban is bátran vállalják a véleményüket.

Ők fognak aztán segíteni nekünk, hogy meggyőzzék a családtagjaikat és szomszédaikat, ők tudnak nyomást gyakorolni a hatalomra, mert mi, politikusok a parlamenti felszólalássokkal – lássuk be – nem vagyunk erre képesek.

A hétfői akció lényege ezen túlmenően Orbán Viktor varázstalanítása volt. Ő nagyon tudatosan eltávolította magát a napi vitáktól, aminek végső szimbóluma, hogy felköltözött a Várba. A környezete tudatosan elszigeteli őt, hogy az ellenzék ne tudjon vele „ütközni”, hiszen nézetük szerint csak megemelnének valakit azzal, ha a vezénylő tábornok vitába szállna vele. Szerintem sikeresen törtem át ezt a falat, ami nagyon bántotta a fideszeseket, nem véletlenül támadtak rám a képviselő-verőlegények. A későbbiekben is keresni kell ezeket a lehetőségeket, hogy magát a vezért tegyük nevetségessé, ne csak a kegyenceit.

És végezetül ismét a sokat emlegetett one man show kifejezésre hadd reagáljak! Én nem érzem magam egyedül, rengeteg támogatást és biztatást kapok. Sikeresen bonyolítottunk le egy olyan nagy aláírásgyűjtést, amire nem nagyon volt példa korábban, ez nem ment volna egyedül (persze, volt olyan ellenzéki képviselő, aki azt állította, hogy ők gyűjtötték nekem az aláírások többségét, de ez nem igaz). Az Európai Ügyészséghez való csatlakozás innentől a magyar embereken már nem múlik, nem is lehet hivatkozni arra, hogy ők nem akarnák. A labda persze most az EU térfelén pattog, majd meglátjuk, képesek lesznek-e élni a lehetőséggel, vagy hagyják továbbra is, hogy Orbán az ő pénzükből verje szét az egész konstrukciót.

Tudod, amikor a Fideszben voltam, azt mondtam: nem kellene lopni. Amikor az LMP-ben, akkor pedig azt: együtt kellene működni (akik akkor a leghangosabban kiabáltak ellenem, most az összefogás színeiben lettek képviselők). Párttársaim soha nem hallgattak rám, bár utólag már sokan mondják (nem nyilvánosan), hogy nekem volt igazam. Persze, a tévedés lehetőségét fenntartom, lehet, hogy inkább bizottsági pozíciókat kellene osztogatni, az a célravezető, de én inkább azt mondom: a kifelé a parlamentből és kezdjünk el a játékszabályok megváltoztatásán dolgozni!

Címlapkép: Tordai Bence Facebook-oldala
Olvass tovább!