Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

Most kezdődik a harc a magyar tudomány szabadságáért

Az MTA elnökségének mai döntése azt jelenti, a Magyar Tudományos Akadémia ellenállást fejt ki Palkovics László azon a törekvés ellen, amellyel el akarja lehetetleníteni vagy el akarja venni és a kormány irányítása alá helyezni az MTA kutatóintézeteit.

A helyzet több szempontból rendkívüli.

Egyrészt az elmúlt 9 év történetében nem fordult még elő, hogy egy intézmény, amely beszántásra ítéltetett, szembeszáll a kormány akaratával.

A CEU tárgyalni akart, majd szépen kivárta saját kivéreztetését. Az egyetemek belementek a kancelláriarendszerbe, az Alkotmánybíróság úgy döntött, saját maga nem dönthet saját ellehetetlenítéséről, és folytathatnánk a sort egész sokáig.

Persze a mostani helyzethez a kormányzati tárgyalási taktika is hozzájárult, amely most nem tudta végigvinni a szokásos oszd meg és uralkodj módszert, és lassú tárgyalások helyett olyan helyzetet teremtett, amiben a-t vagy b-t kellett mondania az Akadémia vezetésének. Illetve az is közrejátszik, hogy bár kutatások, életpályák, állások kerülnek most veszélybe, maguk a kutatóknak és az MTA vezetőinek sem az utcát, a teljes anyagi tönkremenetelt kellett választaniuk a bármilyen fajta ellenállás alternatívájaként.

Persze még nem tudjuk pontosan mit is jelent a mostani döntés. Ez függ a kormány reakciójától is. Kérdés, meddig megy el az akadémia, és mi az alku, amiben feloldódik a mostani tiltakozás. De a kutatóhálózatok védelmében nem az első körben vérzett el az MTA, és a helyzet az, hogy innentől kezdve már nem tudjuk, mi következik.

Egyáltalán nem tudjuk, jön-e további tiltakozás, meg lesz-e támogatva az MTA az utcán például, és ha meg is lesz ez, mit jelent pontosan. Nem tudjuk, a kormány egy EP- és egy önkormányzati választás előtt mennyire akarja ezt az ügyet felnagyítani.

Mert lehet az a válasz, hogy oké, akkor ezt úgy értelmezzük, nem pályáztok, és akkor kiosztjuk a pénzt a Nemzeti Közszolgálati Egyetemnek és más vazallus szervezeteknek. Lehet az a kormány válasza, hogy leülnek tárgyalni, és ott próbálnak elérni valamit.

A helyzet pedig még mindig az, hogy ott lebeg a kard a magyar tudomány szabadságának a feje felett. Nekünk, polgároknak pedig most az a dolgunk, hogy ha lehetőséget adnak rá, akkor támogassuk az MTA-t, támogassuk a kutatókat, ha kell lábbal, ha kell közösségi média megosztással, ha kell pénzzel, ha kell aláírással.

Nem hiszem, hogy írtam ilyet, de ez most tényleg a pártpolitika feletti ügy. Nyilván ez is pártpolitika, hiszen a Fidesz által vezetett kormány az, amely meghozta ezt a döntéssort, amely kezdődött az átvilágítással, az akadémia költségvetésének minisztérium alá rendelésével és folytatódik most az új pályázattal. De olyan szempontból ez nem pártpolitikai ügy, hogy ezzel az intézkedéssel egy Fidesz szavazónak se kéne egyetértenie. Ezt pedig a Fideszt nem kedvelőknek is látniuk kell, érteniük kell.

Most nem a kormány leváltását kell követelni, hanem az MTA megvédését.

Az MTA kutatóintézeteinek megsemmisítésével, vagy kormányzati befolyás alá kerülésével ugyanis az MTA maga semmisülne meg. Ezzel pedig az egyik utolsó független intézmény ebben az országban. De nem csak egy független intézmény, hanem több ezer kutatás is menne a levesbe, és több száz, ha nem ezer tehetséges magyar kutató hagyná itt az országot. Ez nem csak erkölcsi, anyagi kár, hanem a nemzet megsebzése. Ne hagyjuk.

Címlapkép: Mérce
Olvass tovább!