Hogy ne maradj le, értesítünk a nap 1-2 legfontosabb cikkéről a Mércén. Jöhet?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

A liberális elnyomástól rettegő fideszes egyetemisták mítosza

Alapból úgy voltam vele, hogy az ilyen álügyeket kifejezetten kontraproduktív ellenvéleménnyel is napirenden tartani, és őszintén szólva annak sem örültem, hogy a szabad oktatás melletti tüntetés színpadán erről volt szó, de most, hogy a 888 fullba tolja a kretént, és kitakart nevű, rettegve ziháló egyetemisták mesélik el, ők bizony mennyire el vannak nyomva, mert a kormánnyal értenek egyet, és bizony, már el sem merik mondani véleményüket, rejtőzködésben és inkognitóban élnek, mert különben úgy néznének rájuk, mint a leprás mucsaira, ideje tisztázni pár dolgot.

Először is ez baromság. Önmagában elég megkérdőjelezhető a minden konkrétum nélküli névtelen olvasói levelek hitelessége, aki tudna mondani rengeteg példát, idézetekkel, de már inkább elengedi a füle mellett, szóval egyet sem tud. Aha, jó.

Másodszor – túl azon, hogy bár a hivatalos hatalmi álláspontot lehet osztani, de az sosem számított a vakmerő bátorság magasiskolájának – előfordul, hogy az ember kisebbségben marad egy közegben a véleményével. Nos, ebben az esetben, ha valóban fontos neki az az értékrend, akkor fölvállalja a vitát, érvekkel védi meg saját álláspontját.

Ez bizonyítja, hogy valóban oszt bizonyos értékrendet, tehát racionális vitában meg is tudja védeni, nem csak olvasta valahol, és szimpi volt neki. Ez már bátrabb hozzáállás is lenne, mint saját elvbarátai lapjában leírni, hogy ő bizony mennyire el van nyomva (nyomj F-betűt a tiszteletadásért). Nem is beszélve a közpénzen tolt „lázadásról”, ami mint tudjuk, az egyik legképtelenebb mai politikai önámítás.

Harmadszor politikai elnyomás tényleg létezik, de elsősorban nem az egyetemeken, hanem a középiskolákban. Itt ugyanis rengeteg és egyre több a politikailag kinevezett igazgató. Ilyen volt például a szegedi Deák gimi esete (anno még a DailySzegeden sokat cikkeztem róla), ahol sem a tanári kar, sem a szülők, sem a diákok nem akarták, hogy így legyen, de a fenntartó kinevezett egy külsős igazgatót, aki nem mellesleg a Klik volt kisteleki tankerületi igazgatója, akinek munkahelye megszűnt az intézményfenntartó központ átstrukturálásával (amikor a helyi tankerületek vették át a fenntartói szerepet a nagyon jól bevált KLIK-től), és ugyebár senkit nem hagyunk az út szélén.

Na, most az egyébként is pár politikai alapú kirúgással példát statuáló fenntartó (minisztérium, Klik és helyi tanker, igazából a történet szempontjából egykutya) amúgy is igyekszik félelemmel sakkban tartani az iskolavezetéseket, és rajtuk keresztül az iskolák véleményt nyilvánítani akaró tanárait, neadj’isten, diákjait. Képzelhetjük, milyen hatványozottan túlzott, és már a fenntartó által elvárt szinteket is messze túlteljesítő öncenzúrát produkál ezek után egy olyan igazgató, akit egyértelműen a politika kegyeiből neveztek ki. Vagy akit nem, csak szimplán az átlagnál jobb kapcsolatot ápol a helyi fideszes városvezetéssel.

Nos, ezek után történnek országszerte olyan sztorik, hogy

  • nem fogadják el a szülői igazolást a „ne menj suliba” napra, természetesen teljesen jogellenesen;
  • fenyegetik és szidalmazzák a diákokat, mert kijött a diáktüntetésre, neadj’isten részt vett annak szervezésében;
  • ha a diák iskolaújságot akar írni, akkor kihúzzák belőle a legapróbb érzékeny témákat is, politizálásként kezelik azt is, ha leírod, hogy a fenntartóváltáskor (önkormányzatról akkor épp KLIK) visszaküldtek egy feleléskor, mert nem volt kréta (az egyik helyről már, a másikról még nem érkezett meg);
  • leszedetik mondjuk a diákszervezetek plakátjait, nem is engedik kihelyezni;
  • a DÖK-öt változatos eszközökkel próbálják meg ellehetetleníteni, vagy legalábbis kiherélni, ha annak vezetője ellenáll, erősködve próbál dolgozni, véleményt nyilvánítani, akkor átírják a házirendet, hogy ne lehessen DÖK-elnök;
  • ha pedig valami balhé van, és valaki neadj’isten nyilatkozni merne valamelyik médiumnak, az maga a halálos bűn.

A sztorikat hosszan lehetne sajnos sorolni. Ja, és itt nem nyócnyócvannyócas kamu baromság az eltakart nevű ismeretlen whistleblowerek sora, itt tényleg konkrét sztorik vannak, akik nem szeretnék névvel-iskolával vállalni, mert.

Na, de ez a sztorinak csak az egyik fele. Nézzük az egyetemeket, három éve vagyok egyetemista Szegeden, nekem is van némi tapasztalatom.

Előfordul, hogy a tanárok egy része nem kormánypárti. Ez nem valamifajta sorosista őrült összeesküvésnek az eredménye. Ha valaki egyetemi tanár, akkor általában az értelmiségnek egy aktív és folyamatosan művelődő részét képezi, aki bizony nem szereti, ha a kormány és annak lakájmédiája teljesen hülyére veszi. Nem csoda, hogy nem szimpatizál azzal, ha egy olyan komplex kérdést, mint az Európát sújtó menekültkrízis, faék-egyszerűségűre degradál a hatalom, majd minden más kérdéssel történő érdemi foglalkozás nélkül ezt mantrázza napestig.

Nem nagy meglepetés, ha nem tetszik neki, hogy a korrupció az egekben, miközben a parlamentben a kérdésekre az a válasz, hogy „boldog karácsonyt”. Nyilván azon sem kell elhűlni, hogy ha attól sem esnek hasra, hogy értelmes politikai vita helyett már régen csak a vitázó fél lekaraktergyilkolászása zajlik, és ahelyett, hogy valós válaszok születnének valós problémákra, egy nyolcvannyolc éves milliárdos képében kiállított gonosz ellenségképpel akarjuk megmagyarázni az embereknek, hogy ki miatt szar az életük.

Szóval ez azt hiszem, érthető. Előfordul, hogy egy-egy órán elejtenek egy-egy áthallásos megjegyzést, ám nekem inkább az a tapasztalatom, hogy a legtöbben ott, ahol releváns lenne is inkább kínosan ügyelnek arra, hogy ne magyarországi közelmúltbeli példák hangozzanak el, gondolom, nem múlt el nyom nélkül Lázár János fenyegetése, még akkor sem, ha büszkén mondhatom, hogy ő már nem miniszter, a Szegedi Tudományegyetem pedig még mindig a helyén áll és állni is fog.

Közben a rektor a CEU melletti kiállást sem merte alárni, az EHÖK akkori kőfideszes sajtófőnökét nekem kellett noszogatni, hogy akarnak-e akkor csatlakozni, miközben most éppen az egyik egyetemi épületünk alagsorában fideszes ellen-Szeged TV stúdió épül a ‘19-es önkormányzati kampányra Botkáék lejáratására.

Srácok, komolyan. Az elmúlt 20 évből 12-ben a ti oldalatok volt kormányon, lassan tiétek a hazai média 70%-a, ha egy négyoldalas faluhírmondót írtok, abba is ömlenek az állami hirdetések. Nem ciki még mindig az elnyomottat játszani?

Az amerikai alt-right médiát Google Fordítóval másoló 888-on rendre hópelyhezitek a safe space-ért kiáltó liberális egyetemistákat, holott épp ti vágytok erre. Ha egy tanár vizsgán politikai kérdést tesz föl, vagy diszkriminál, akkor bizony ki kell állni, és jelezni kell a megfelelő szervnek, nem névtelen olvasói levelet kell írni róla egy kormányblogra – nyilván nem könnyű ezt azoknak mondanom, akik már nagyon jól belekényelmesedtek a NER „ne szólj szám, nem fáj fejem” világába.

Ugyanakkor ha csak egyszerűen kellemetlen kisebbségben maradni a véleményeddel, akkor elmondom: ez egy ilyen szakma, a politizálás bizony konfliktusos műfaj. Ha nem hiszel nekem, keresd vissza, hogy azon a portálon, ahol te most elnyomásról panaszkodsz, milyen lejárató cikkek jelentek meg rólam is, csak mert fel mertem szólalni egy tüntetésen.

Könnyű a politikai véleményed fölvállalni a saját visszhangkamrádban, de egy értékrend melletti kiállás ott kezdődik, ahol vitába kell szállnod érte.

Hosszasan folytathatnám, de remélem, egy kicsit sikerült ezzel árnyalni a csúnya liberális elnyomástól rettegő, álmatlan éjszakákon titokban a kollégium ablakán beszűrődő holdfényben hávégébe burkolt Magyar Időket olvasó fideszes egyetemisták romantikus, ám egészen nevetségesen fals alakját.

Olvass tovább!