Az iskolai szakácsnak is utánanyúlnak, ha kritizálja a rendszert

Egy pécsi iskolában, amelynek történetesen korábban Hoppál Péter volt korábban az igazgatója – az a Hoppál Péter, aki most a civilek elleni támadást vezényli a Fidesz részéről Baranyában – szerződést bontottak az iskola szakácsával, aki felszólalt egy, a civilek mellett tartott tüntetésen Pécsen. A szakács P. Horváth Tamás, aki egyébként ismert író, novemberig volt próbaidőn, most szerződést kötöttek vele, majd miután felszólalt, mégis eltanácsolták.

Persze ez nem kivételes történet, sajnos a 2010 előtti Magyarországon is hallhattunk ilyen sztorikat. De leginkább azért nem kivételes, mert míg a 2010 előtti Magyarországon csak hallhatunk ilyen sztorikat, ez ma a rendszer.

Aki más véleményen van, annak nekiugrik a hatalom.

Láthattuk a nyáron, hogyan bocsájtják el az iskolaigazgatókat, akik annak idején fel mertek szólalni a közoktatás borzasztó állapota miatt. Ismerjük a pletykákat a tanárokról, akiket megpróbálnak ellehetetleníteni iskoláikban, máshova küldeni, vagy éppen kirúgni, mert fel merték emelni a hangjuk. Tudjuk, hogy az egészségügyi rendszerben is van erre példa. Ott van Sándor Mária, és ott van sok-sok névtelen társa.

Ma a rendszer része, hogy kussolni kell. Igen, a szakácsoknak is, a kisvállalkozóknak is, a beszállítóknak is, az egyszerű dolgozóknak is, mert tudhatják, megütik a bokájukat.

Ez pedig nem csupán a félelem légköre miatt, az elfojtott vélemények miatt rossz. Ha nincs ellenvélemény, ha nincs vita, akkor a megoldások is kevesebb lehetőség közül választódnak ki, ami biztosan rosszabb működést eredményez. A demokratikus vita nem önmagáért való érték, hanem a jobb működést, az ország, a közösség jobb működését elősegítő eszköz.

De persze vannak ennek a helyzetnek hosszú távon még súlyosabb következményei is. Az ilyen fajta elnyomás beépül a társadalomba, tanult tehetetlenséggé válik. Hosszú távon nyomja le a társadalom aktivitását, és az állammal szembeni bizonytalanságát erősíti. Elfojtja a dühöt, és eközben szokásokat alakít ki.

Én pedig nem akarok majd olyan társadalomban élni, ha egyszer leváltódik a Fidesz (márpedig egyszer mindenki leváltódik), ahol majd a jobboldali véleményeket nyomják el így. Pedig ha ezt megtanulja a társadalom, akkor hiába jön váltás, akkor ugyanez jön majd baloldalról, mert az emberek beépítik a napi működésükbe a hallgatást, a kussolást, ahogy a Kádár-rendszer közben is beépítették. Most pedig 30 év elteltével megtanulhatják: úgyis ez jön vissza.

És lehet az is a legvégső rettenetes tanulsága egy ilyen sztorinak, hogy az ilyen mértékű elfojtás, frusztráció, a harag elnyomása sokszor kitörést hoz maga után. Az  pedig akkor senkinek sem lesz jó. Mert fájni fog. Én pedig nem szeretném, hogy bárkinek is fájjon ez ebben az országban.

Ez egy őrület, egy dühbe, elfojtásba, hallgatásba kényszerítő spirál, ami ma Magyarországon zajlik. Jó lenne ennek véget vetni.

Bár a választások már közel vannak, és most nem tűnik úgy, hogy az eredmény a rendszer végét hozná. De ha mindenki felállna, aki ennek a rendszernek a végét akarja, megszólítaná az ismerőseit, és elmenne szavazni, az eredmény egyértelmű lenne.

Az elmúlt hetek eseményei, a pártok elleni ÁSZ-vizsgálat, civilek elleni támadás pedig jól mutatják, mi vár ránk, ha kétharmaddal marad ez a kormányzat. Sokkal rosszabb lesz a helyzet, mintha bárki más kormányozná ezt az országot. Az alagút végén pedig még rosszabb dolgok várhatnak ránk. Úgyhogy ideje letenni a morális fáklyát, felülemelkedni az undoron, és meggyőzni magunkat meg a barátainkat is, hogy el kell menni áprilisban választani.

(Címlapkép:  Szabad Pécs)
Olvass tovább!