„Elrendelték a hőségriadót”, „Éjféltől újra hőségriasztás lesz”, „Rekordmeleg várható a hétvégére’, „Tikkasztó hőség várható”
– Csak néhány mondat, amelyeket bizonyára mindenki olvashatott, hallhatott az elmúlt napokban, hetekben, években. Mondatok, amelyek rögtön kétséget ébresztenek a vonatot használókban. Azokban az emberekben, akik egy hétvégi strandolásra vágynak a Balatonon, vagy csak egyszerűen kirándulni szeretnének, esetleg munkába járás miatt használják a vasutat, joggal merülhet fel a kérdés: miért van az, hogy minden évben kocsik tömkelegében nem működik a klíma? Hogyan mennek át ezek a kocsik a műszaki vizsgán? Vagy netalán nem is előírás a működő klíma? Ki a felelős ezért? S miért nem lehet azt olvasni, hogy következménye van ennek?
Az utasok ezekben az esetekben természetesen a legközelebbi vasúti dolgozóhoz fordulnak reklamálni, elégedetlenkedni. Jellemzően a jegypénztáros, a jegyvizsgáló és a forgalmi szolgálattevő az, aki napi kapcsolatban van az utassal, rajtuk csapódik le a MÁV-csoport hibái által kialakult folyamatos utálat.
Pedig ha jobban a dolgok mögé nézünk, kiderül, nem is biztos, hogy az „egyszerű” dolgozó a hibás.
Az, hogy nyáron meleg van, nem egy váratlan, előre nem látható időjárási esemény, amire nem lehet, nem lehetne, nem lehetett volna előre felkészülni. Mert valóban bekövetkezhet egy váratlan vihar vagy egy jégeső, aminek következtében beállhat egy előre nem kalkulált műszaki hiba, de a nyári hőség nem ilyen. Aki rendszeresen közlekedik vonattal, az bizonyára megszokhatta, hogy a személyvonatok többségében nincs klíma, lassabbak (mivel több megállóhelyen állnak meg), régebbiek, rosszabbul felszereltek, mint az Inter City vonatok. Valószínűsíthető, hogy aki Inter Cityvel szeretne utazni, az a fentebb említett problémák kikerülése végett választja ezt a szolgáltatást, és fizet többet a feltételezhető kényelemért, pontosságért. Számtalan alkalommal lehet olvasni, tapasztalni, hogy ha mégis működik a klíma, akkor az pedig teljesen irreális módon hűt. Kint +30 Celsius-fok van, a vonaton pedig kis túlzással vacogni lehet.
Többször érdeklődtem én is, hogy ilyenkor mi a teendő, mit tud segíteni a jegyvizsgáló? Általában azt a választ kaptam, hogy a vonatkísérő személyzetnek nagyon kicsi lehetősége van a hőmérséklet szabályozására. Ha ez így van, akkor miért nem lehet ideális hőmérsékletet beállítani? Vagy már annak örülni kell, hogy van klíma? Miért nem lehet a nincs és a vállalhatatlanul használt között megtalálni az ideális megoldást? Vagy talán azért nem foglalkoznak ezzel, mert a MÁV csoport valódi „fejesei” nem is vonattal közlekednek?
Június elején írta meg a 24.hu-nak az egyik olvasó, hogy a Monor-Cegléd vasútvonalon a nyári hőség ellenére továbbra is fűtenek a vonaton Annak ellenére, hogy a fűtési szezon április 15-ig tart. „Nemsokára pokoli lett a hőség, a tömött vagonban mindenkiről folyt a víz.” -fogalmazott az olvasó. A MÁV persze a dolgozójára hárította a felelősséget, mondván az utazás során tapasztalt túlfűtött (vagy éppen túlhűtött) kocsik miatt az utasok a vonatszemélyzettől kérhetnek segítséget.
Ha a vezetők sem a saját szolgáltatásukat használják, akkor hogyan is várhatnánk el a minőséget, hogyan szeretnék megismerni az általuk vezetett vállalatot? Mert amíg ők irodából irányítanak, gépjárművel közlekednek, nem használják a vasutat, addig nem tapasztalhatják meg a klíma nélküli vonatokat vagy a nyári kánikulában való „didergést”.
Ennek a helyzetnek két hatalmas vesztese van: a szolgáltatást igénybe vevők és a szolgáltatás működését biztosító személyzet. Mert a személyzet az, aki kapcsolatban van a felháborodott utassal, ők azok, akik „vásárra viszik a bőrüket”, hallgatják az utasok panaszait és próbálnak megoldást találni a kialakult problémákra. Az ő feladatuk az, hogy tartsák a hátukat azokért a sorozatos hibákért, amelyekért nem is feltétlenül ők a felelősek. Az utasoknak pedig évről évre tűrniük kell a MÁV-csoport újra és újra előbukkanó hibáit, a késéseket, az internetelérés és a hőmérséklet kiszámíthatatlanságát, a jegypénztárgépek lassúságát, a lerohadó állomásokat és persze még hosszasan sorolhatnám.
Mert azzal, hogy igényesebb szolgáltatást biztosítanának, jóval kevesebb magyarázkodásra, kiszolgáltatottságra kényszerítenék a munkavállalóikat.
Eközben pedig a MÁV-csoportnál minden évben az egyik legjobban keresnek a vezetők, míg magának a szolgáltatásnak hol a hőség, hol pedig a hideg állít megoldhatatlan kihívást.
Már 2008-ban lehetett arról olvasni, hogy tíz hónap vezérigazgató-helyettesi munka után akár 42,5 millió forintos juttatás is járhat felmondás esetén a MÁV-nál. Azóta a helyzet egy szemernyit sem változott, túlfizetett vezetők irányítanak egy rosszul működő szolgáltatást, infrastrukturális hiányosságok, elmaradások vannak.
A vállalat saját tájékoztatása szerint nincs elég váltókezelő, tolatásvezető, pénztáros, jegyvizsgáló, járműszerelő, biztosítóberendezési és távközlési műszerész, forgalmi szolgálattevő, mérnök. A vasúti kocsik csak egyharmada (mintegy 600 kocsi) van klímával felszerelve, továbbra is vannak olyan forgalmi szolgálattevő helyek, ahol nincs klíma, így a vasúti közlekedést irányítók a legnagyobb melegben kénytelenek dolgozni, utasokkal teli vonatokat irányítani.
Amikor pedig bántalmazzák a munkatársaikat, a jegyvizsgálókat és erről tárgyalni kíván Bárány Balázs, a Vasúti Dolgozók Szabad Szakszervezet Szolidaritás (VDSzSz) alelnöke, Csépke András vezérigazgató el sem megy a tárgyalásra. „Csépke András nem méltóztatott eljönni – dacára, hogy kifejezetten kértük a MÁV-Start vezérigazgatójának jelenlétét a tárgyaláson. Lehet, hogy más dolga akadt, kellemkedni kellett az alákérdező újságíróknak – az időtájt is. Fogalmam sincs, de rendkívül bántó, hogy ennyire nem törődik a munkatársai sorsával. Reméljük, a jövőben azért ez másképpen lesz” – nyilatkozta nyár elején Bárány Balázs a Napi.hu-nak. A munkatársak védelmét szolgáló ötletelések eredményességét, hozzáállását így kommentálta: „Kizárólag azt tapasztaljuk az ilyen megbeszéléseken, hogy azt magyarázzák, miért nem lehet valamit megcsinálni. Rácsodálkoznak dolgokra, tanácskoznak a 7. emeleti Tejúton, szóval ennek valahogy véget kellene vetni.”
A MÁV- Start válaszában arra hivatkozott, hogy szoros együttműködést alakítottak ki a rendvédelmi szervekkel (rendőrség), polgárőrségekkel. Ezenkívül biztonsági személyzetet, vasútőri kíséretet rendeltek meg, biztonságtechnikai beruházásokat valósítottak meg, valamint testkamerákat teszteltek, a rendszer kiterjesztése pedig az akkori állítás szerint éppen folyamatban volt.
Már 2016-ban „Egyedül nem dolgozom” néven felhívást tett közzé a VDSzSz Szolidaritás , hogy egyedül senki ne teljesítsen, ne vállaljon szolgálatot a közlekedő vonatokon, amiből persze végül nem lett semmi.
Ami a testkamerákat illeti, a VDSzSz már két évvel ezelőtt kezdeményezte az eszközök bevezetését. Ehhez képest még csak most jutottak abba fázisba, hogy teszteljék a testkamerákat. „Ezt nekem ember meg nem tudja magyarázni, hogy ennek mi az oka. hölgyek 16 óra után nem dolgoznak vonatokon. Ez egy darabig működött, elfelejtődött. Miért ne felejtődne el?! Hiszen nem a Start vezetésének a felesége, lánya, fia vagy egyéb rokona az, akinek esetleg ilyen atrocitást el kell szenvednie”– írta még áprilisban a szakszervezet. Tehát a MÁV-Start közleményében hozott két pontot is, megelőzte a szakszervezet felhívása, figyelmeztetése, természetesen eredménytelenül.
Egyébként a fentebb már említett Csépke András olyan jól tud kiállni a dolgozóiért, hogy azért bocsátott el két jegyvizsgálót (két hasonló esetről beszélünk) mert nem voltak hajlandóak egyedül elvinni a Nyugati pályaudvarról egy, túl sok kocsiból álló vonatot, hiszen a jegyvizsgáló egyedül nem képes belátni a vonatot az elejétől a végéig. Ha kiadja az engedélyt az indításra, miközben valaki még lekászálódik a csomagokkal a lépcsőn, az utast elsodorhatja a vonat, tragédia történhet.
A fentiek ellenére a minden területen rosszul teljesítő MÁV-csoport nem rest megfizetni a vezetőiket, a volt MÁV vezérigazgató Dávid Ilona prémiummal együtt tavaly éves szinten 66 millió forintot vihetett haza, de Csépke András sem panaszkodhatott, hiszen mint a személyszállítással foglalkozó MÁV Start Zrt. vezérigazgatójaként 3,6 millió forintos jutalomban részesült, de a volt szakszervezeti vezetőnek Gaskó Istvánnak is kijutott a jóból, hiszen (állítólag) faliórát vett 320 ezer forintért, függönyt közel 6 millióért, szövetet 2 millióért, egyedi tárgyalóasztalokat pedig közel 7 millió forintért, aztán ezt az egészet cáfolta is, meg nem is.
A kevés kivételes helyzetben lévő vezető kivételével a MÁV jelenlegi működésével senki sem jár jól.
Sem az utas, mert a vonat továbbra is késik, a klíma nem működik, a szolgáltatás akadozik, sem a dolgozó, aki úgy vállal felelősséget, hogy közben tudja, hogy a munkáltatójára nem számíthat, nem védi meg őt (sőt, mint feljebb kiderült, ki is rúgja azt, ha az felelősséggel végzi a munkáját), miközben ő van kapcsolatban (a jogosan) elégedetlen utassal.
