Hogy ne maradj le, értesítünk a nap 1-2 legfontosabb cikkéről a Mércén. Jöhet?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

A jog és a Fidesz csap össze az Alkotmánybíróság feje felett

Semmi se mutatja jobban ennek a rendszernek a gyors vágtáját jobbra, és állampárti irányba, hogy az 1998 és 2002 között az első Orbán-kormány kancellária-minisztereként (mai szóval értve Lázár Jánosként) szolgálatot teljesítő Stumpf István alkotmánybíróvá való kinevezésekor a politikával foglalkozó közvélemény nagyobb része felhördült, itt egy fideszest neveztek ki alkotmánybírónak. Ma pedig ott tartunk, hogy ez a Stumpf István az egyik leginkább függetlennek mondható alkotmánybíró. „Szerencsére” jövőre az ő mandátuma is lejár.

Kedden az Alkotmánybíróság döntést hozott. Az ügy szempontjából majdnemhogy lényegtelen uniós szintű jogi vitára hivatkozva nem hoz döntést a CEU és a civil szervezeteket megbélyegezésére alkalmas külföldről finanszírozott civil szervezetekről szóló civil törvényről.

Ez a nem döntés pedig az egyik legsúlyosabb döntés, amit az Alkotmánybíróság hozott az elmúlt időszakban.

A két törvény kapcsán az ellenzéki pártok fordultak közösen normakontollért az AB-hez. Csakhogy a törvények nem adnak határidőt arra, mennyi idő alatt kell döntést hoznia az Alkotmánybíróságnak. Úgyhogy most lényegében úgy döntöttek, soha nem hoznak, vagy legalábbis akkor hoznak, amikor már mindegy lesz.

A két törvény kapcsán minden épeszű jogi szakértő elmondta, ezek alkotmányellenesek.

Csakhogy ma a magyar Alkotmánybíróságnak több parancsolója is van. A joguralom mellett a hatalom uralma is. Ma az Alkotmánybíróság döntései nagyjából úgy alakulnak, hogy ha jogilag tiszta, és a hatalom politikai érdekeit durván nem befolyásoló döntési helyzet van, akkor a jog uralma nyer. Ha azonban olyan helyzet van, ahol a hatalomnak erős érdeke van, akkor a hatalom felé dől a mérleg nyelve. A kettő között pedig ritkább esetben a jog nyer, legtöbbször viszont a hatalom érdeke.

A CEU és a civilek ügye olyan szempontból más, hogy itthon és külföldön is sokan figyelik a döntést. Az Alkotmánybíróság tagjai számára is óriási a tét. További karrierjüket határozza meg, mit döntenek: ha engedelmeskednek a kormánynak, jogi szempontból nevetség tárgyává válnak, ha nem engedelmeskednek, akkor bizonyosan valamiféle büntetésre számíthatnak.

Most úgy vágták el a gordiuszi csomót, hogy nem döntöttek. Csakhogy ez a nem döntés a napnál világosabb abból a szempontból, hogy mennyi súlya van az Alkotmánybíróságnak, és mekkora hatalma felette a politikának.

Ugyanis vélhetően itt az Alkotmánybíróság azért nem döntött, mert félt attól, döntése milyen következményekkel jár.

Ez a nem döntés az, ami világosan mutatja, mekkora a baj a magyar jogállammal.  Azzal a jogállammal, amelynek igazságszolgáltatására most készül még inkább lecsapni a hatalom. Azt pedig, hogy honnan jutottunk el idáig, jól mutatja, hogy a nem döntésről szóló döntéshez a volt fideszes Stumpf István fűzött különvéleményt.

Címlapkép: pixabay.com
Olvass tovább!