Hogy ne maradj le, értesítünk a nap 1-2 legfontosabb cikkéről a Mércén. Jöhet?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

Kiút a baloldal számára: a Corbyn-recept

Az április 8-i magyar választások több szempontból is jól illeszkednek nemzetközi trendekbe, például a hagyományos baloldali pártok mélyrepülésének tekintetében is. Az MSZP történetének második legrosszabb eredményét érte el (csak az 1990-es választásokon kapott kevesebb voksot), és a 2014-es összefogás listáján szereplő, most külön induló pártok (a szocialisták mellett a DK és az Együtt) együttes eredménye is elmaradt a négy évvel ezelőttitől.

Ezzel párhuzamosan a generációváltást hirdető LMP története legtöbb szavazatát gyűjtötte össze, ám áttörésről beszélni a zöldpárt esetében is túlzás lenne.

Nemrégiben Chantal Mouffe belga származású politológus a francia LeMonde-ban (az angol nyelvű fordítás itt olvasható) tekintette át az európai baloldal teljesítményét, hasonlóan lehangoló képet festve. Az elmúlt években a hagyományos balközép Görögországban, Hollandiában, Spanyolországban, Ausztriában, Németországban és Olaszországban is összeomlott (ehhez mi a lengyel és magyar baloldalt is hozzátehetnénk), és politikatudós szerint egyetlen ellenpéldát találunk csak egész Európában.

Ez pedig nem más, mint a brit Munkáspárt  Jeremy Corbyn vezetése alatt. Corbyn 2015-ös megválasztása óta – párton belüli akadályoztatása és az erős médiaellenszél ellenére is – új életet tudott lehelni a Munkáspártba.

Mouffe amellett érvel, hogy Corbyn a baloldali populizmus sikerét képviseli, amelyet kontinentális kollégáinak is követniük kellene.

Rövid publicisztikájában két tényezővel magyarázza a politikus sikerét:

  • karakteres baloldali pártprogram; és
  • erős társadalmi mozgósítás.

Corbyn programja alapvetően utasítja el az uralkodó gazdaságpolitikai gyakorlatot, amely a piaci szabályozások folyamatos leépítése miatti gigantikus (offshore) adóelkerülés, az emiatt meggyengülő állami költségvetés, az ebből következő megszorítópolitikák, és növekvő egyenlőtlenségek körforgásán alapszik. (Ezt hívják gyakran neoliberalizmusnak.)

Corbyn ezzel szemben a gazdaság demokratikus, polgárok általi ellenőrzését hirdeti, ezért újra közösségi tulajdonba venne alapvető közszolgáltatásokat, megálljt parancsolna az oktatás és az egészségügy privatizálásának, és állami beavatkozással növelni a gazdaság fölötti demokratikus kontrollt.

A másik tényező az erős mozgósítás, amelynek élén a brit Momentum nevű szervezet áll. A Momentum Corbyn 2015-ös pártvezéri kampányában jött létre, hogy segítse azt. Az azóta eltelt időben a Momentum kiterjedt, főként internetes kommunikációs hálózatot hozott létre, amely lehetővé teszi, hogy önkéntesek és aktivisták ezreit mozgassák meg, éppen aktuális politikai ügyekben mozgósítsák őket.

Mouffe úgy véli, ez a két tényező szorosan összefügg, hisz a „Sokakért, nem a kevesekért” névre hallgató program lelkesíti, vonzza a tenni akaró polgárokat (nagy számban fiatalokat), utóbbiak pedig segítenek eljuttatni ezt a politikai alternatívát mindenhová, megjeleníteni azt kisebb ügyekben választókerületi szinteken is.

„Amikor felkínáljuk az alternatíva lehetőségét az állampolgároknak, és lehetőséget biztosítunk, hogy részt vegyenek valódi harcokban, akkor igyekezni fognak, hogy hallassák a hangjukat. De ehhez arra van szükség, hogy feladjuk a politika mindennemű technokrata megközelítését, amely technikai kérdésekre redukálja a politikát, és ehelyett ismerjük fel annak pártos jellegét” – zárja sorait Mouffe.

Chantal Mouffe – más baloldali gondolkodókkal, például Nancy Fraserrel egyetemben – jó ideje érvel a baloldali populizmus szükségessége mellett. A mostani cikke alapján nem teljesen egyértelmű, hogy miért lenne indokolt a populizmus fogalmának használata a corbyni receptre, hiszen az autentikus igazságosságalapú program és a társadalmi mozgalmakkal való szoros kapcsolat alapvető baloldali minta.

De ettől függetlenül Mouffe érvelésének van pár fontos tanulsága a magyar helyzetre.

A legfontosabb ezek közül a felismerés, miszerint a baloldali pártok sikeréhez elengedhetetlen, hogy szoros összefonódásban működjenek társadalmi mozgalmakkal.

Magyarországon is olyan civil-pártpolitikai együttélésre lenne szükség, amelyen belül a két oldal nem kioltja egymást, hanem erősíti.

Az a mód, ahogyan Corbyn és az őt támogató, de a Munkáspárton kívül álló Momentum mozgalom együttműködik, akár inspirálhatná a magyar baloldali pártpaletta és vezetői grémium megújulásában érdekelt civileket és pártpolitikai szereplőket egyaránt.

Olvass tovább!