Fél Románia azon pörög, ki a harmadik a trónöröklési láncban – pedig Románia köztársaság

A Ceaușescu-diktatúra bukása óta a román sajtó – pártállástól függetlenül – le van nyűgözve az egykori királyi család körüli legkisebb hírtől, és breaking news rezsimben tolja a legapróbb dinasztikus intrikát is. Most, hogy I. Mihály – aki 1927 és ’30, illetve 1940 és 1947 között ült a román trónon – nagyon rossz egészségügyi állapotban van, felerősödött az érdeklődés az öröklési lánc tagjai iránt.

Szinte lehetetlen a román médiát úgy böngészni, hogy ne jönne szembe egy hír arról, hogyan tagadta ki a király unokáját, Nicolae (Miklós) herceget az örökségből, amiért az állítólag házasságon kívül gyereket nemzett. Az elmúlt napokban arról is lehetett olvasni, hogy a fiatal herceg be akart törni nagyapja svájci lakásába, illetve az a kérdés is sok újságírót foglakoztat, hogy akkor most ki is lép a helyére. A válasz: Nicolae húga, Erzsébet-Karina veszi át bátyja üresen hagyott harmadik helyét az öröklési láncban. Az első két helyen egyébként Mihály két leánya, Margareta és Elena hercegnők állnak.

Bár politikai szempontból a királyi rangok semmilyen konkrét tartalommal nem rendelkeznek, Mihály vagyonát 60-62 millió euró közé becsülik, és olyan visszaszolgáltatott ingatlanokat is tartalmaz, mint az ország második leglátogatottabb múzeuma, a Peleş-kastély.

A királyi család újra birtokba veszi a Peles-kastélyt 2008-ban. (Fotó: Facebook)

Ám ennél sokkal érdekesebb, hogy mi a királyi család iránti nyilvános érdeklődés fő oka.

Azon túl, hogy persze történetiséget és nyugatias allűrt kölcsönöz Romániának, amelyre amúgy is érzékeny a társadalom, de legfőképp a politikai és kulturális elit, a királyi család egy másik, paradox funkciót is ellát: legitimálja a köztársaságot.

A 90-es években a király megítélése pártpolitikai kontextusba került, és támogatói az Ion Iliescu által működtetett féldemokratikus rezsim ellenzékéből került ki. Miután a konszolidálódó Iliescu-rendszer többször is meghiúsította Mihály belépését az országba, a király hamar a nyugatos demokráciáért küzdő ellenzék egyik szimbóluma lett. Iliescu 1996-os veresége után a király visszatérhetett az országba, és visszakapta román állampolgárságát is, melytől még a sztálinista rezsim fosztotta meg.

Iliescu 2000-es visszatérése után azonban kiegyezés történt, sőt az akkor posztkommunista kormánytöbbségnek hála a király, volt államfői minőségében egy bukaresti palotát is kapott, amelynek költségeit az adófizetők állják.

A kiegyezés óta pedig minden politikai oldal és minden fontosabb vezető megkapta a királlyal való fotózkodás lehetőségét, mely egyfajta folytonosságot és legitimitást adott az egyébként általánosan korruptnak és megbízhatatlannak tartott politikai elitnek.

A királyi család a pártpolitikai csatározásokba is beszállt olykor, a trónörökös férjén, Radu hercegen keresztül például a 2000-es évek végén Traian Băsescu elnök ellenzékét támogatták. 2011-ben, amikor Mihály 65 év után először mondott beszédet a parlamentben, Băsescu tüntetőleg távol maradt.

A 96 éves ex-uralkodó egyébként krónikus leukémiában szenved, és a család pár napja jelentette be, hogy állapota tovább romlott.

Kapcsolódó cikkek