Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

Vajon mikor lesz vége a habiszti cigánypolitikának?

Ez a cikk eredetileg a Kettős Mércén jelent meg, de áthoztuk a Mércére, hogy itt is elérhető legyen.

Újabb nemzetközi jelentés hívja fel a figyelmet a magyarországi romák aggasztó helyzetére, és marasztalja el a magyar kormány politikáit. Egy újabb jelentés, amelyre Budapestről ismét úgy válaszolnak, mintha minden a legnagyobb rendben volna, és a 600 ezres roma kisebbség tagjai kényelmesen élnének az országban. Sőt, a kormány válaszát olvasva az az érzésünk, olyan példaértékű intézkedéseket hajtottak végre, amelyeket más, intoleráns, xenofób, buta országoknak is azonnal át kellene venniük!

balog-habiszti.jpg

Az Európa Tanács (ET)  nemzeti kisebbségvédelmi  keretegyezményének (KENK) tanácsadó bizottsága (TB) legfrissebb jelentésében véleményezi Magyarország kötelezettségvállalásának teljesítését. Maga a dokumentum egy 47 oldalas átfogó értékelés, amely a jogszabályi változásoktól kezdve egészen az országban egyre inkább erősödő cigányellenességig, cikkelyről cikkelyre elemzi a keretegyezmény megvalósítását. Nem mondok újat azzal, hogy a jelentés aggályosnak tartja a magyarországi romák helyzetét. A már megszokott módon, a foglalkoztatottság, egészségügy, lakhatás és iskolázottság a romák körében egyre inkább romló tendenciát mutatnak.

A kisebbségvédelemmel kapcsolatos jogszabályi változásokra reagálva a TB kifejti, hogy lényegében a jogi eszközök valamelyest megfelelnek a keretegyezménynek, ámbár egy magas szintű jogi etnicizációs folyamat zajlik, amely a kisebbségekre hárítja a kormány által elvégzendő feladatokat. Mondván, ők kompetensek a saját ügyeikben – figyelmen kívül hagyva az adott kisebbségek kapacitás, erőforrás és intézményi hiányát, és állampolgári létüket.

Ehhez köthető például a választási törvényben a nemzeti kisebbségként való regisztráció, mely esetén a regisztrált személy csak a kisebbségi listán szereplőkre szavazhat; a nemzetiségek jogairól szóló törvény megváltoztatása, amely kiterjeszti a kisebbségi önkormányzatok hatáskörét az oktatáson keresztül a médiáig; vagy a nemzeti köznevelésről szóló törvény változásai, amelynek következtében az egyházi iskolák lényegében felmentést kapnak az elkülönített oktatás tilalma alól. Ezekre vonatkozóan a TB felhívja Magyarország figyelmét, hogy a változások meggátolhatják a társadalmi integrációt. Ezen kívül a sokat hangoztatott cigányellenesség, xenofóbia, intolerancia, intézményesített diszkrimináció, a szélsőséges csoportok elterjedése jellemző és erősödik Magyarországon.

Számtalanszor olvashattunk már hasonló jelentéseket más nemzetközi és hazai intézményektől. A konklúzió mindig ugyanaz. Romának lenni ma Magyarországon nem egy álom. Ezek a jelentések általában ajánlásokat is tartalmaznak arról, hogy hogyan lehetne elősegíteni Magyarország törekvését egy integráltabb, nyitottabb társadalom felé. A TB három olyan fontos ajánlást fogalmaz meg, amelyek azonnali beavatkozást igényelnek. (szabad fordítás)

1. A tolerancia és tiszteletteljes attitűd népszerűsítése a többségi társadalom felé; az intolerancia, rasszizmus, xenofóbia és gyűlöletbeszéd megnyilvánulásai elleni hatékony küzdelem elősegítése. Az előbbiek vizsgálata és – ha szükséges – megfelelő szankcionálásuk a magyar társadalomban, a médiában és politikai színtereken;

2. Biztosítani az Alapvető Jogok Biztosának támogatását, annak érdekében, hogy hatékonyan végezhesse munkáját, különösen az ajánlások végrehajtását tekintve, megerősíteni a Biztos kompetenciáit; erőforrások elérhetővé tétele azért, hogy hatékonyan és függetlenül tölthesse be pozícióját; megerősíteni a nemzetiségek jogainak védelmét ellátó biztoshelyettes kompetenciáit, annak érdekében, hogy saját kezdeményezésre is végezhessen vizsgálatot;

3. Fenntartható és hatékony erőfeszítéseket kell tenni azért, hogy a romákat ért diszkriminációt és egyenlőtlenségeket megelőzzék, küzdjenek ellenük, és azokat szankcionálják; a roma vezetőkkel szoros együttműködésben javítani a romák életkörülményeit, elősegíteni egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzájutásukat, valamint javítani munkaerőpiaci helyzetüket. Szükséges intézkedések megtétele a folyamatos iskolai szegregációhoz vezető gyakorlatok sürgős és halasztást nem tűrő megszüntetése érdekében, valamint megduplázni az erőfeszítéseket a romákat ért egyéb iskolai hátrányok orvoslásában. Biztosítani a romák minőségi oktatáshoz való hozzáférését, különös figyelemmel megakadályozni a romagyerekek „felzárkóztató osztályokba” való elhelyezését; megakadályozni a roma gyerekek jogtalanul történő speciális iskolában való elhelyezését.

Az ehhez hasonló nemzetközi ajánlások általában reményt adnak olyan szervezeteknek, vagy egyéneknek, akik valóban szívügyükként kezelik a kisebbségek ügyét. Először mindig megörülünk, hogy egy újabb hivatkozási alappal küzdhetünk az ajánlásban megfogalmazott célokért. Aztán ezek hirdetése, felhasználása, vitaműsorokban való hangoztatása nem lel nyitott fülekre, vagy nem is jutnak el odáig, hogy beszélni lehessen róluk. Azt is mondhatnám, hogy ez olyan „tedd ki, had’ hűljön”.

Általában a megfogalmazott ajánlások idealisztikusak, amivel nincs semmi baj, csak már húsz éve ideológiákat fogalmazunk meg kvázi ajánlások formájában. Tehát „erőfeszítéseket kell tenni, biztosítani kell, meg kell változtatni, javítani kell, vagy politikai akaratot kell előremozdítani” kifejezésekkel teli tűzdelt papírok íródnak. A hogyan rész mindig lemarad. Talán a legjobb hasonlat az, ha egy asztalosnak azt mondjuk, csinálnod kell egy asztalt, én támogatlak azzal, hogy elmondom, hogy tölgyfából legyen, virágos díszítésekkel, de sajnos szerszám nincs, de a fa megvan, ki is kéne vágni, de nincs fűrész sem, valahogy oldd meg magad.

De talán még az sem baj, ha a hogyan rész lemarad, mert sokan tudják, hogy hogyan kell szerszám nélkül asztalt csinálni, de őket nem szabad a tűzhöz közel engedni, mert abból baj lesz. Ennek következtében olvashatunk olyan híreket, minthogy az eddig leghatékonyabban működő roma civil szervezetek, mint a Romaversitas Alapítvány, a Roma Sajtó Központ, a CFCF Alapítvány, vagy a NEKI lassacskán bezárják kapuikat. A gyakorlati tudás, amit ezek a  szervezetek birtokolnak, alkalmas a regnáló hatalom kritikus megítélésére, és olyan programokat visznek, amik a rendszer hiányosságaira mutatnak rá.  

A mindennapi emberek részéről ezekre az ajánlásokra mindig mélyen beágyazott, de megalapozatlan tévhitek, sztereotípiák és propaganda szövegek a válaszok. Mint például: „A szegregáció éppen a cigányok érdeke, így saját ritmust felvéve tudnak fejlődni. Aki pedig tehetséges cigánygyerek, azt eleve senki se akarja szegregálni. Őrült liberális ötlet a fejletlenebb cigánygyerekek bekényszerítése a normális iskolákba: ennek eredménye elsősorban számukra lesz rossz.” vagy „Nagyon helyes, az elmúlt 25 év cigányokra adott pénze mind hiábavaló volt. A számlálatlan milliárdok után most már a cigányokon a sor: bizonyítsanak, hogy alkalmasak arra, hogy ebben az országban éljenek. Most már adjanak, ne csak kapjanak (meg lopjanak).” vagy „Szánalmas, napi cigánysajnáltatás… „.

De nézzük, hogyan reagált Magyarország a fentiekre, az talán még fontosabb.

A kormányunk ezekre az ajánlásokra sokkal szofisztikáltabb módon szokott válaszolni. Mindig prioritásként említi a kisebbségek integrációját és kifejezetten a romák„felzárkóztatását”. Az Európa Tanács ajánlására is úgy válaszolt, mintha minden a legnagyobb rendben lenne az országban. A 47 oldalas véleményre adott, mindösszesen 7 bekezdésből álló válaszból az alábbiak az azonnali beavatkozásra vonatkoznak (szabad fordítás)

„A Magyar Kormány mindent megtesz, hogy megerősítse a többségi társadalom toleranciáját és a tiszteletteljes hozzáállást a kisebbségek felé. A Magyarországon élő őshonos kisebbségek kényelmesen érzik magukat; az előnyös irányvonalú törvényhozás, nemzeti kisebbségi közpolitikai intézkedések és a kedvezően fejlődő társadalmi helyzet visszaigazolásaként az elmúlt években emelkedett azok száma és aránya, akik felvállalják nemzetiségi identitásukat. A legutóbbi, 2011-es népszámlálási adatok szerint a lakosság 6%-a (664 524 személy) vallotta magát valamilyen nemzeti kisebbséghez tartozónak.”  

„Az elmúlt években jelentős intézkedések történtek a romák jogtalanul speciális iskolákban történő elhelyezésének megelőzése érdekében; például az alábbiak kifejlesztésén keresztül: modern felülvizsgálati eljárás és teszt, a speciális oktatási igények diagnosztizálásának protokollja, felülvizsgálatok, monitoring rendszer kialakítása, amely egyben nemzetiségi adatgyűjtésre is alkalmas. Ennek eredményeként az enyhe értelmi fogyatékossággal rendelkező diákok száma 2,1%-ról (2005) 1,5%-ra (2014) csökkent.”

Ennyivel el lehet intézni!?

Ezek szerint én és a többi legalább 600 000 (nem népszámlálási adat) roma és a többi kisebbség kényelmesen élünk ma Magyarországon. Hála a hihetetlenül fejlődő társadalmi attitűdnek, a kormányunk toleranciára és tiszteletre való buzdításának.

Mára már a feltétel nélküli befogadás szintjére került a többségi társadalom a kormány intézkedéseinek köszönhetően. Ezek olyan példaértékű intézkedések, amelyeket más intoleráns, xenofób, buta országoknak is azonnal át kell venni.Nézzük meg, hogy ezek a sikeres intézkedések milyen eredményt hoztak a romáknak, akik egyébként kényelmesen élnek.

A felzárkóztató oktatás eredményeit tekintve, a fejlődő társadalmi helyzetnek köszönhetően 2004-ben a roma diákok 15%-a tanult szegregált iskolákban, 2014-re már 20%.

Valószínűleg ez az arány emelkedni fog a „szeretetteljes szegregáció” révén.  A jelentős intézkedéseknek köszönhetően a speciális iskolák diákjainak 15%-a roma származású. Ezt úgy jutalmazta például az Európai Tanács, hogy kötelezettségszegési eljárást indított, amelyen Balog miniszter úr meg is lepődött. Ugye a kötelező iskolai korhatárt is lecsökkentették 18-ról 16 évre, melynek következtében a roma diákok iskola elhagyási aránya jelentősen megemelkedett, 50%-al több roma, mint nem-roma. Ez igen!

A romák annyira kényelmesen élnek a toleranciát és tiszteletet hirdető Magyarországon, hogy csupán 64%-uk tapasztalt diszkriminációt az élete során. (Adatok forrása itt.)

Nyilvánvalóan a jelenlegi rezsim nemzetközi kommunikációja a társadalmi integrációról mindig egy pozitív partner képet mutat. Mindezt úgy, hogy azokat az intézkedéseket tünteti fel integrációs törekvések címen, amelyek valójában gátolják azt.

Ezek azok a bizonyos etnicizációs folyamatok, amelyek hosszútávon hatalmas társadalmi, gazdasági és politikai szakadékot okoznak. Például társadalmi szinten az elkülönített oktatás révén a romák nem fognak találkozni a nem roma társaikkal, ezzel bebetonozva az egymásról alkotott sztereotípiákat. Gazdasági szinten a korai iskolaelhagyók végzettség hiányában egyre inkább ki fognak szorulni a munkaerőpiacról, a közmunka ördögi körébe kerülnek.

Politikai szinten a romák egyszerűen nem tudnak részt venni lényeges döntéshozatali folyamatokban álintézményeken keresztül, amilyen például az ORÖ. Ezek a folyamatok már rég elkezdődtek, és kimenetelük a romáknál jóval szélesebb csoportokat érint már ma is, de a helyzet nyilvánvalóan tovább romlik. A kérdés az csupán, hogy vajon mikor lesz vége ennek a habiszti cigánypolitikának, és mikor jön el az irányváltás, ami nem csupán a romák, hanem milliók érdeke?

Jakab László

A szerző a Romaversitas volt ösztöndíjasa

Szombaton kerül megrendezésre a Roma Büszkeség Napja Magyarországon, találkozzunk 2016. október 15-én, 14.00 órától a Budapest, VIII., Corvin közben – a Corvin Mozinál – Szabó Ilonka 56-os roma hősnő emléktáblájánál!

 

 

Olvass tovább!