Ami a rendszerváltás óta emlékeztethetett valamiféle demokratikus kultúrára, azt mind sárba tiporja a kormányzat, és egy olyan korba nyúlik, melybe főúri önkény uralkodott a nép fölött, mely hatalom idegenkedett mindenféle progressziótól, demokratizmustól, hatalmát és privilégiumait féltve.
Harmadik éve szervezzük meg a Gólyával közösen a Szabad Október Fesztivált, amin az Őszirózsás és az 1956-os forradalom baloldali emlékezetet őrizzük és ápoljuk.
A függetlenséget szocialisták és nacionalisták széles összefogása harcolta ki, a nap akár alkalmas lenne a közös ünneplésre is. November 11-e – a Magyarországról is ismerős nemzeti feledés jegyében – mégis a Varsóban felvonuló szélsőjobbtól hangos.
1400 megrongált zsinagóga, több mint 1300 erőszakos halál és tízezrek koncentrációs táborba zárása – 80 évvel ezelőtt magasabb fokozatra kapcsolt a nácizmus.
1918 forradalmi ősze Közép-Európában holmi vitaféleség középpontjába került a mai Magyarországon. Megszólalt Orbán miniszterelnök is, aki gróf Tisza István életművét méltatta.
A magyaroknak örömünnep, a cseheknek saját „Trianonjuk” volt ez a nap.
A Sajtóklub című kormányzati propagandaműsorban.
Miért volt ennyire életbevágó a földkérdés és miért maradt megoldatlan a Károlyi-kormány törekvéseinek dacára?
A forradalom Ady forradalma volt. Benne jelenik meg egész bonyolultságában és komor fényében, a maga baljós előérzeteivel és bosszúvágyával. Az ő utódai vagyunk, jóban és rosszban. Hogy mire megyünk vele, majd meglátjuk.
A Nyugatnak akkor leszünk érdekesek, ha megírjuk a saját történetünket, amely elfelejtett fejezete a globális feminizmusnak (is), és létrejön egy produktív és egyenlő párbeszéd a témával foglalkozó nyugati és keleti kutatók között.