A magyar nép hazai uraival szemben rendezetlen ügyei fontos szerepet játszottak a forradalomban és szabadságharcban, akkor is, ha ezt a nacionalista történetírásra alapuló emlékezet rejtve hagyja.
Száz éve, 1923. február 21-én mondta ki a Budapesti Királyi Törvényszék Károlyi Mihály grófot hazaárulónak – abszurd módon nem büntető-, hanem polgári peres eljárás keretében és képtelen vádak alapján.
Emléktábla elhelyezését kezdeményezik a józsefvárosi Csokonai utcában, a Népszava egykori székházánál.
Az áldozatok és az ellenállók sírjai mellett kapott emlékhelyet a nyilas vezető.
Csupán 17 évvel a koleralázadás, és az első nagy reformgondolatok papírra vetése után nemcsak a magyar forradalom tört ki, de eddigre létrejött az a tábor is, amely a forradalom radikális kritikusa lesz.
A kolozsvári író, Ligeti Ernő és családja tragédiája a magyar irodalomtörténet egyik legszomorúbb – és alig-alig kutatott – története.
A 85 évvel ezelőtt, 1937. december 3-án elhunyt József Attilára emlékezünk, bár a halálozási évfordulók – különösen az ilyen tragikus eseményé − nem éppen ünneplésre alkalmas napok. Mit üzen nekünk ma József Attila?
Ahhoz, hogy átlássuk a polgárháború természetét, fontos, hogy képet kapjunk a közelmúltbeli etióp történelem legmeghatározóbb állomásairól, folyamatairól.
Negyven éve halt meg Leonyid Iljics Brezsnyev szovjet pártfőtitkár. Az utolsó vezető volt, aki a kommunizmus közeli felépítését hirdette, de végül csupán stagnálásról, katonai intervenciókról és személyes kitüntetés-mániájáról vált emlékezetessé.
A nemzeti történetírás arra fókuszált, ami Magyarországot a világ többi részétől megkülönböztette, nem pedig arra, ami országunk történetét az évszázadok során összekapcsolta a világ szinte összes, emberek által lakott részével.
