2003. december 5-én hunyt el Szalai Pál közíró, a demokratikus ellenzék tagja, a magyarországi szamizdat kiemelkedő fontosságú és intenzitású szerzője, aki 1989 előtt és után is a bibói ihletettségű demokratikus szocializmus híve volt és maradt.
Esély nyílt arra, hogy a világrend megváltozzon.
A világelit 1999-ben Seattle-ben túl magabiztosnak bizonyult: a hatalmas és kockázatvállaló tüntetések hatására december 3-án bármiféle hivatalos dokumentum aláírása nélkül zárult a Világkereskedelmi Szervezet csúcstalálkozója.
A heterogenitás élménye, a különböző „idegenek” jelenléte az értelmiség és a polgárok egy részében zavart és félelmet keltett, és összekapcsolódott a modernitás újdonságainak kritikájával, továbbá az antiszemitizmussal.
A fal leomlásának 30. évfordulóját ünnepelte ma Németország, két magyar ellenzéki politikust is meghívtak az ünnepségsorozatra.
Krausz Tamás történésszel beszélgettünk arról, hogy milyen tanulságokat vonhatunk le a mára vonatkozóan a vele készült interjúkötetből, különös tekintettel az autoriter rendszerek működésére nézve.
Amikor 1956 kapcsán lassan ott tartunk, hogy restaurációs ellenforradalom volt, ideje feleveníteni, hogy hogyan nézett ki az, amikor a dolgozó nép nem névleg, hanem gyakorlatilag birtokolta a hatalmat a szovjet katonai hatalommal szemben is, és majdnem megtette Kodály Zoltánt államfőnek. Pedig megtörtént, és így történt, csak ezt a részét a történelemnek kiradírozták azok, akik rettegnek tőle.
A Kérdések és válaszok a rendszerváltásról című kötetből közlünk szemelvényeket.
Számos, nagyhírű politikusunkat, hadvezérünket muszlim közösségek fogadták be.
