„A roma szavazat annyit érjen, mint bárki másnak a szavazatja”
Hogyan vívható ki azoknak a csoportoknak politikai képviselete, akiket még csak megszólítani sem próbálnak a pártok?
Hogyan vívható ki azoknak a csoportoknak politikai képviselete, akiket még csak megszólítani sem próbálnak a pártok?
Arra, hogy roma közösséget a koronavírus-betegség súlyosabban érintette, mint a nem romákat, pusztán következtetni tudunk. Azonban az, hogy a járvány minden következményével egy kataklizma erejével hatott a legszegényebb községek lakóira, s ezeken belül a romákra – egyértelmű.
A rasszizmus nem javítandó hibája ennek a rendszernek, hanem a lényege. Mondhatni, az üzemanyaga.
Megint elővette választójog korlátozásának ötletét Dúró Dóra, a Mi Hazánk politikusa, mi pedig nem lepődtünk meg a célpontjain.
Harmadik alkalommal jelentkezett a Mérce Kunbábonyból, a Civil Kollégium Alapítványnak a koronavírus-járvány miatt az online térbe áthelyezett Közösségszervezők Éves Találkozójáról.
A kapitalizmus válságához – történelmi szerepéhez híven – a fasizmus szelleme is társul. Nem kopogtat az ablakon, hanem ránk törte az ajtót.
A több száz megemlékező térdet is hajtott az áldozatok emlékére.
Bár a krízishelyzet tapasztalatait fel lehetne használni arra, hogy a nagyobb társadalmi szolidaritás megteremtéséért dolgozzunk, nem ez történik – mondták el fiatal roma aktivisták a „Rasszizmus: Az elhallgatott világjárvány” című beszélgetésen.
Amit Orbán Viktor a cserben hagyott szegényeknek, dolgozóknak kínálni tud, az csak a fehér felsőbbrendűség hamis illúziója, amit akár vigaszdíjként is értelmezhetünk.
Csaknem egy hét telt el a tragédia és a botrányos megemlékezés között. Egy hét alatt pedig sem a rendőrség, sem ellenzéki politikusok (akik ennek a városnak a vezetői!), sőt, a dezinformáció miatt általában aggódó sajtó munkatársai sem érezték úgy, hogy a futótűzként terjedő, rasszista uszítást megalapozó rágalmat megcáfolják.