Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

Roma aktivisták: divatosabb a feketékkel szolidaritást vállalni, mint a romákkal nyilvánosan együttérezni

Fiatal roma aktivisták beszélgettek „Rasszizmus: Az elhallgatott világjárvány” címmel a rasszizmusról június 4-én a TV Baxtale roma közösségi online televízió felületén. Úgy érzik, máshol nincs lehetőségük a véleménynyilvánításra, ráadásul a mainstream média „roma szószólói” is csak a „romákat elítélő többségi hangot” adják elő – derült ki a kerekasztal-beszélgetésből.

A TV Baxtale kerekasztal-beszélgetésének résztvevői: Ignácz Judit, Jóni Tibor, Márton Joci és Suha Nikolett.

A résztvevők elmondták, a Budapesten, Minneapolisban, Jeruzsálemben megfigyelhető események nem elszigetelten történnek, hanem szálaik ugyanoda futnak össze:

mindezen történések mögött ugyanaz, az embereket a bőrszínük és nemük okán elnyomó kapitalista rendszer áll.

A fehér felsőbbrendűség és a szexizmus alapvető részét képezi ezen rendnek, és egyben biztosítja is, hogy a koronavírus-járvány fenyegetése ellenére a helyzetben lévő csoportok továbbra is semmibe vehetik, támadhatják az elnyomott állampolgárokat, nincstelen közösségeket.

Jóni Tibor örül, hogy sokakat zavar az amerikai rasszizmus, és hogy ennek hangot is adnak a közösségi médiában, ugyanakkor dühös és csalódott amiatt, hogy a cselekvés a legtöbbször ennyiben marad.

„A magyarországi rasszizmussal kapcsolatban mindenki nagyokat hallgat. Néha azt gondolom, nem vagyunk elég egzotikusak és szexik, mint az amerikai feketék, nem vagyunk elég távol, mint ők, és így velük könnyebb és divatosabb egy profilképcserével szolidaritást vállalni, mint velünk, romákkal nyilvánosan együttérezni”

– mondta Jóni. Suha Nikolett hasonlókról számolt be, arcon csapás volt számára a magyar közvélemény képmutatása abban, hogy míg mindenki kifejezi támogatását a feketék mellett George Floyd ügyében, ezzel párhuzamosan egy szót sem ejtenek a Magyarországon heti szinten megjelenő cigányellenes történések kapcsán.

Problémát jelent az is, hogy a mainstream médiában sokszor olyan roma közéleti szereplők jelennek meg, „akik nagyon okosan rájöttek arra, mi az, amire a többség vevő”, és egy „többség számára nagyon kényelmes” roma narratívát építettek fel. Ilyen például Forgács István vagy Bogdán László, Cserdi polgármestere. Az általuk használt beszédmód a többségi társadalom számára „nem hangsúlyozza azt az attitűdváltást”, amit a fehéreknek kéne gyakorolni a közös együttműködéshez.

„Ehelyett arról beszélnek, mik a romák mulasztásai és hogyan kell integrálódniuk. Tulajdonképpen roma testben adják elő a romákat elítélő többségi hangot, de nem mondanak egy szót se arról, hogy nekünk romáknak egy olyan rendszerben kellene jól teljesítenünk, amit nem nekünk találtak ki. Nemcsak hogy nem nekünk találták ki, de nagyon sokszor szándékosan is akadályoznak minket.”

– mondta el Márton Joci.

A romákat szándékosan akadályozó rendszer részét képezik például a kormány családtámogatási intézkedései, amelyek kifejezetten kizárják a támogatást kapók köréből az alacsony jövedelmű – sok esetben roma – családokat.

Pedig a gyakori tévhitekkel szemben nem arról van szó, hogy a romák szánt szándékkal ne akarnák hátrahagyni a rossz körülményeiket:

„Gyerekkoromtól fogva olyan emberekkel vagyok körülvéve, akik ki szerettek volna lépni ebből az ördögi körből, és sokszor csak azon buktak el, hogy nem volt pénzük bérletre, vagy esélyük sem volt hátszél nélkül bejutni egy-egy munkahelyre, iskolába.”

– mondta el Suha Nikolett, aki szerint a járványhelyzet miatti létbizonytalanság ízelítőként szolgált a magyar emberek számára, hogy valójában milyen lehet évekig, évtizedekig nyomorogni elnyomott kisebbségként, „amikor nincs terv, hogy mi lesz holnap, a jövő héten, de legfőképp hosszú távon, mert minden mástól függ”.

Suha szerint a romák évtizedek, évszázadok óta karanténban élnek, valamint a többi felszólaló is egyetértett abban, hogy teljesen más elvárásoknak kell megfelelniük, mint a fehér magyaroknak.

„Tapasztalatból tudom, hogy ha romaként indulatosabb vagy érzelmesebb reakciót adunk sértő, rasszista és felháborító helyzetekre vagy megnyilvánulásokra, akkor ezt agresszióként és kulturálatlanságként értelmezik. Emellé még kapunk egy mélyen gyökerező sztereotíp megbélyegzést, mindjárt népcsoport szintre emelve. Emiatt sokszor próbálok érzelemmentesen, kimérten, higgadtan reagálni, de közben azt érzem, hogy a nem romáknak a kiváltsága érzelmeket, például dühöt kimutatva megnyilvánulni”

– mondta Ignácz Judit.

A résztvevők fájdalmasnak találják, hogy bár a krízishelyzet és a kilátástalanság érzésének tapasztalatait fel lehetne használni arra, hogy belőlük építkezve a nagyobb társadalmi szolidaritás megteremtéséért dolgozzunk, nem ez történik. A folyamatok megváltozásához ugyanakkor a véleményformálók és a média felelős szerepvállalására is szükség van.

Zárszóként a beszélgetés résztvevői megfogalmazták, mit várnak el támogatóiktól:

ne maradjon senki csendben, ne maradjon semleges a történtek kapcsán. Ha cigányellenes tüntetést szerveznek valahol, akkor azonnal és kérés nélkül szólaljanak fel, és ne relativizálják semmilyen körülmények között.

„Aki nem akarja, hogy módszeresen gyilkoljanak minket, ahogy az 2008-2009-ben történt, annak jelenleg kötelessége lenne hangosan és láthatóan kiállni. Cigánynak, nem cigánynak. Bárkinek. Mindenkinek.”

A teljes beszélgetés itt megtekinthető:

Címlapkép: fotó: Papp Fanni