Az ébresztőkönyv: öten a világ ellen
Mit jelent cigány aktivistának lenni az egyre dúló kultúrháború közepette, és hogyan tudjuk feldolgozni és leküzdeni a társadalomból való kirekesztést?
Mit jelent cigány aktivistának lenni az egyre dúló kultúrháború közepette, és hogyan tudjuk feldolgozni és leküzdeni a társadalomból való kirekesztést?
Nem először nyilvánul meg a szlovákiai miniszterelnök ellenségesen a romákkal szemben.
Tiszavasvári kontextusának megértése plasztikus képet rajzol a civil szervezetek működésének ellentmondásosságáról, de a sok évtizedes folyamatokról is, amelyek egész régiókat húznak egyre kilátástalanabb helyzetbe.
Hogyan nehezíti a menekültek fogadását az állami szerepvállalás szinte teljes hiánya? Meddig tartható ez így, és hogyan fogadjuk a kárpátaljai menekültek legkiszolgáltatottabb csoportját, a roma családokat? Három záhonyi önkéntessel beszélgettünk.
Nem is az a meglepő, hogy vannak családok, akik pár nap után inkább visszafordulnak a háborús Ukrajnába. Hanem az, hogy tízezrek kaptak érdemi segítséget a „migránskerítéseket” építők földjén.
Honnan ered, és milyen társadalmi és egyéni problémákat okoz a romaellenesség? Mi tartja fenn?
Számos olyan ügy van, amelyekben a romáknak saját magukat megszervezve kell kiállniuk saját magukért, a rasszizmus kérdésében, eközben „a legtöbb tennivalója a többségi társadalomnak van”.
Ha nem is országos szinten, de Budapesttel Karácsony Gergely példát tudna mutatni politikustársainak, hogy a cigányság melletti kiállás nem egy politikailag „rossz húzás”, hanem társadalmi kötelezettség.
A politikus elnézést kért mindenkitől a „cigánybűnözés” fogalmának használatáért.
Márki-Zay Péter nem tudott – és láthatóan nem is akart – kitörni a paternalista fogalomkörből, ragaszkodott ahhoz, hogy kell valaki, aki segíti a mélyszegénységben élő embereket, valaki, aki garanciát vállal értük, aki gondoskodik róluk, és „felemeli” őket, aki példaképeket állít eléjük.