Az új Országgyűlés megalakulásának napján fontos visszatérni ahhoz, mi is történik a nyilvánosságtól elzárt intézetekben, kiváltképp a „javítókban”, hogyan bánnak a nevünkben ezekkel a gyerekekkel és alig serdült fiatal felnőttekkel, akiket jellemzően kiskoruk óta módszeresen bántalmaz az állam.
Búcsú Balog Gyulától, aki hezitálás nélkül szólalt fel, amikor azt látta helyesnek.
A kritikai pedagógia a gyakorlatban – interjú az iskolaalapítás előtt álló Pirosfecske kollektívával.
Miért nevezhetjük szegregálónak a középosztály iskoláit? Milyen álmokat dédelgetnek a pedagógusok a rendes középosztálybeli életre való nevelésről? Tényleg fontosak a nevelésben a humanista értékek, vagy csak eljátsszuk ezeket?
Az oktatáspolitikai kirakatépítés, a pedagógusok biodíszletként való felhasználása nem kizárólag az új szélsőjobboldali rezsimekre jellemző.
Milyen cselszövésekhez folyamodhatunk a digitalizáció ellenében?
Paulo Freire abban hitt, hogy a mozgalmi és pedagógiai cselekvés alapvetően és megkerülhetetlenül elméleti. Gyakorlat nincs elmélet, sőt, filozófia nélkül. Immár magyarul is olvasható Az elnyomottak pedagógiája című munkája. Mészáros Györgynek a könyvhöz írt Előszavát közöljük.
A tankönyvek az állam rasszizmusát reprodukálják.
Az elmúlt harminc év láthatóvá tette, milyen pszichés következményekkel jár a telefonalapú gyerekkor.
Mennyi minden történhetne velünk ezalatt a legkevesebb 10 év alatt: szólhatna ez az idő arról, hogy megtaláljuk az érdeklődési körünket, kialakulnak bennünk a gondolkodás különböző formái, megtapasztaljuk, mit jelent közösségben létezni – tehát készülhetnénk a társadalomban való részvételre, ami nem csak munkából áll.
