Amikor egy rezsimet megbuktatnak, az nem pusztán az utcai számok alapján dől el, hanem azért, mert a társadalmi gépezet jelentős része beakaszt egyszerre: megszünteti önmaga újratermelését, amíg a követelései nem teljesülnek.
Alig lett Sára Botondból kerületi polgármester, máris lecsap a közösségi kocsmára. A Corvin Clubot sem tűrné meg az önkormányzat tovább.
Van, akinek 8 másodperc is elég ehhez, van, akinek majdnem fél perc kell. Meglepő azonban, hogy Mészáros Lőrincnek milyen rövid idő alatt sikerül.
A regnáló hatalom azt üzeni, hogy „Megszoksz, vagy megszöksz!”. Ha erre méltó választ akarunk adni, akkor viszont új alapokra kell helyeznünk, hogy mi alapján és hogyan állunk elébe. Szakítva a szimbolikus politizálással, mozgalmat kell építenünk a Nemzeti Kisajátítások Rendszere ellen.
Simicska Lajos dönthet úgy, hogy kiszáll, de mi nem.
A G7 információi szerint Nyerges Zsoltnál csak átmenetileg parkolnak Simicska cégei.
2018 nem a semmiből jött: rengeteg, évek óta párhuzamosan futó folyamat eredménye az, hogy mára baloldali és liberális parlamenti ellenzékiségről igazán nem beszélhetünk.
Az eddigi ellenzék csak a NER ideológiáját támadta, nem pedig a lényegét – de sosem leszünk mi a többség, ha nem vagyunk képesek új frontvonalak mentén visszahódítani a politikát, mert a nemzeti burzsoázia megteremtésének az ára a társadalmunk tönkretétele.
Az esetleges szövetségeseket leginkább pontosan azokban az intézményekben tudná meglelni, amelyek mára jóformán kiüresedtek: a kormányt fékezni és ellensúlyozni hivatott, viszonylag független intézményekben.
Pillanatnyilag Orbán Viktor a magyar népszuverenitás legnagyobb akadálya.