Párhuzamosan a helyi középosztályok lecsúszásával, a rendszerváltás ígéreteinek kimerülésével az elképzelt nyugat kultúrkincseinek való megfelelési kényszer egyre kevésbé volt jelen a városi, középosztálybeli fiatalok kulturális fogyasztási szokásaiban. Nálunk ez együtt járt a lakótelepi proli öltözködésének kisajátításával, a kilencvenes és korai kétezres évek roma popjának élvezetével.
A hiteles, politikai ajánlatra képes baloldal megteremtésének nem egyetlen, de fontos feltétele a neoliberalizmus megjelenésének tudatosítása. Az NGO-izálódás és az életmód-politika révén háttérbe szorulnak a gazdasági-elosztási kérdések és a tömeges választói képviselet, ami elmélyíti a baloldal válságát.
Miért őrül meg a teljes nyugati divatsajtó egy 1993-as lengyel piac kínálatát idéző cuccoktól? És tényleg annyira más egy technobuli Kijev külvárosában, mint bárhol máshol a világon?
Az olasz maffiák jelenléte sokkal kiterjedtebb Kelet-Európában, mint gondolnánk, állítja Roberto Saviano, aki 2006-os Gomorra című könyvének világsikere óta rendőri védelem alatt él.
A „commons” újabb kísérletei arról szólnak, hogy egy-egy közösség vagy gazdasági vállalkozás határain túl is kiterjesszék a szolidáris önfenntartás logikáját. Ez egyrészt azt jelenti, hogy a közösség vagy szövetkezet egységein belüli termelés és elosztás szolidáris logikáján túl is „közössé” tesz adott erőforrásokat.
A lengyelek mellett az utóbbi hónapokban a román, cseh, bolgár és lett orvosok is sztrájkoltak. Ilyen bérek és állami ráfordítás mellett nincs jövő az egészségügyben.
Ha három évtizeddel a rendszerváltás után a kelet-európai társadalmak nem zárkóztak fel, nem középosztályosodtak, nem jutottak el a stabil liberális demokráciák szintjére, akkor ott társadalmi-gazdasági okoknak kell lenniük a politikai csődhelyzet hátterében.
