lukács györgy
Nagy Imre szobrát elviszik, a kormány visszahozza a „boldog” 40-es éveket
A Duna-parton a cipők egyelőre maradnak.
A Duna-parton a cipők egyelőre maradnak.
A tőke és a bérmunka problémás rendszere meggátol abban, hogy élvezzük munkánkat és annak gyümölcseit, illetve munkaadót és munkavállalót, szegényt és gazdagot esztelen, reszkető bábokká változtat, amelyeket ellenőrzésükön kívüli erők meneteltetnek egy értelmetlen létezésbe.
A szépség az, ami megóv minket az elidegenedéstől, de mégis szemlélhető távolságban tartja a dolgokat, így válik az egyetemes emberi termelés törvényévé. Ilyen törvény azonban a szenvedés is, amely behatárolja evilági szükségleteinket. A forradalom így válhat a megváltás evilági párjává: gyökereket ad a gyökérteleneknek, a szenvedőknek.