Amit a mának üzen a második világháború kitörése
Meg kell értenünk például azt, hogy mi vezet a háborús retorika természetessé válásához, mi okozza, hogy az erőszak és a háború egyértelmű morális rosszból valami jóvá, kívánatossá, hősiessé válhat.
Meg kell értenünk például azt, hogy mi vezet a háborús retorika természetessé válásához, mi okozza, hogy az erőszak és a háború egyértelmű morális rosszból valami jóvá, kívánatossá, hősiessé válhat.
83 éve robbant ki a spanyol polgárháború, melyben a köztársaságiakat a világ minden szegletéből érkező baloldaliak is segítették.
Szolgálat, népben és progresszióban való gondolkodás: 220 éve született a „külváros rejtett apostola”.
Száz éve, a forradalmak kavargásában meghalt Ady. Aki nélkül nem lehetett volna forradalom.
Nem világos, hogy Adynak szüksége van-e a baloldalra, de az egészen biztos, hogy a magyar baloldal nemigen lehet meg Ady nélkül. Mert iszonyú a rabság a szabadulás hite nélkül.
Bauer Sándor, a fiatal szakmunkástanuló nem volt benne a hatvanas kiútkereső közösségekben. Egyedül, az önmagát kommunistának mondó rendszer önmagát kommunistának tekintő ellenzékijeként próbálta feldolgozni mindazt, ami történt. Nem talált más kiutat, csak a mártírhalált.
Rosa Luxemburg a maga művészet és természet iránti, ambivalencia nélküli áhítatával, növénygyűjteményével és fejben tartott Goethe-verseivel, Vormärz-stílusú, rajongó, érzelmes, lelkes, szigorú leveleivel – ez a picike, sánta zsidó nő, lengyel bevándorló Berlinben és Lipcsében az orosz lelkével, a szorgalmas jó tanuló és precíz tudós, aki azt mondta a barátnőinek, hogy asszonynak mindenekelőtt büszkeségre van szüksége – , igen, neki halnia kellett.
Amint az elnyomás láncai egyre súlyosabbá válnak, amint az erőszak globális rezsimje uralomra tör, ki merészel még hinni abban, hogy a kiegyezés, a megalkuvás nem járható út? Hogy a célunk csakis az egyetemes emancipáció lehet és semmi egyéb? Ki őrzi még a reményt úgy, ahogy azt Rosa Luxemburg tette?
Beauvoir a nő helyzetének enciklopédikus rajzával a társadalmi nemek tudománya alapjául szolgált, „A második nem” ma is a legjobb átfogó mű e területen, maga a biológiai nem (sex) és társdalmi nem (gender) megkülönböztetése is visszavezethető rá.
A rendszerek nem spontán tiltakozások következményeképp buknak meg, a sikeres mozgalmak eredményeit sok éves szervezőmunka előzi meg. Ez nem volt másképp a nyolcvanas években sem, és nincs másképp ma sem.