Egész testét lángba borította, és majdnem halálra rázta az áram a Samsung gödi akkugyárának egyik dolgozóját, akit aztán a munkáltatója (a Samsung alvállalkozója) és az állam is cserbenhagyott, a dél-koreai multi pedig mindössze egy sajnálommal pattintotta le – járta be a sajtót a hír a napokban az RTL Híradó riportja nyomán. Magyari Attila három éve húzódó ügye rámutat minden magyarországi dolgozó helyzetére: a munkavédelem és a felelősségvállalás hiánya mindenkit kiszolgáltatottá tesz. A férfi ügyvédjét, dr. Karakas Attilát és Bodor Krisztofert, a Periféria Közpolitikai és Kutató Központ dolgozókkal terepmunkát végző munkatársát kérdeztük az eset kapcsán.

A Samsung gödi akkugyárának bővítésén alvállalkozók is dolgoznak, akár hosszabb láncolatokban is: ebben az esetben a Samsung megbízta a koreai Kumyang Greenpower nevű céget, amely csinált egy magyarországi fióktelepet, az pedig megbízta az Attilát is foglalkoztató céget a munka elvégzésével. Attila 2022-ben elektromos szekrényeken dolgozott, amikor – ügyvédje elmondása szerint – valaki felkapcsolta az áramot. Ennek következtében a férfit 6900 voltos áramütés érte. Az RTL Híradó által közzétett kamerafelvételen látható, hogy robbanás történt, a teste lángba borult. Attila elájult, életveszélyes állapotban, mentőhelikopterrel szállították kórházba, ahol megállapították, hogy teste több mint harmadán súlyos, harmadfokú égési sérülések keletkeztek. A robbanás erejét jelzi, hogy még a rézlapok is megolvadtak, és a férfi testére fröccsentek.

Attila egy évig volt kórházban, táppénze leteltével munkáltatója kirúgta az állásából, azóta pedig megszűnt a cég, felszámolták. Az ügyet bonyolítja, hogy közben a Kumyang is kivonult Magyarországról, felelősök pedig nagyon nehezen akadnak, annak ellenére, hogy – mint Bodor Krisztofer hangsúlyozza – függetlenül attól, hogy valaki alvállalkozónak vagy egyéb módon dolgozik, minden munkavállalónak van foglalkoztatója, akinek törvényi kötelessége a felelősség vállalása ilyen esetekben.

Az ügy büntetőjogi részén túl ráadásul sérelemdíjat is érdemelne az áldozat, akinek további 30 bőrhelyreállító műtétre lenne szüksége, de ezt nem állja az állam, a TB ugyanis csak a beteg életét kockáztató beavatkozásokat finanszírozza, a helyreállító műtétek az állami egészségügy szempontjai szerint nem életbevágóak, hanem szépészeti beavatkozások, amit saját zsebből kell fizetni.

Ez Attilának nagyjából 50 millió forintjába kerülne, de a balesete óta a létfenntartás is nehézkessé vált számára, alkalmi munkákból él egyik napról a másikra.

Vannak maradandónak ígérkező, a munkaképességét is befolyásoló sérülései is, például nem tudja behajlítani teljesen a könyökét, a csuklóját. A sebhelyei sikeres helyreállítása esetén sem lenne biztosra mondható, hogy teljesen felépül: lehet, hogy lesznek érzéketlen vagy éppen túl érzékeny bőrfelületei, lehetnek nyomai a beavatkozásoknak, a lelki sebekről nem is beszélve. Ügyvédje elmondása szerint ügyfelét a mai napig nagyon megviselik a történtek, úgy érzi, tönkrement az élete, szégyelli a testét, külseje miatt elvesztette a családalapítás reményét.

Bodor Krisztofer szerint az, ha valaki felkapcsolta az áramot, miközben valaki más éppen munkálatot végzett, súlyos munkavédelmi kérdéseket vet fel. Például, hogy milyen munkavédelmi protokollokat és gyakorlatokat kellene a munkáltatónak fenntartania és a dolgozóival betartatnia, illetve mivel biztosítja, hogy pont az ilyen esetek ne történhessenek meg. Ez alapján felmerül a lehetőség, hogy a munkáltató nem biztosította megfelelően a biztonságos munkavégzést, a felelősségi láncban ezután a fővállalkozó következik.

Az eset fontos adaléka, hogy amellett, hogy a Samsung is hírhedt a munkavédelmi és tűzvédelmi szabályok megszegése, dolgozók veszélyeztetése miatt kiszabott bírságokról, Attila ügyvédje úgy tudja, a magyar és a koreai alvállalkozót is megbírságolta már korábban a kormányhivatal.

„Nem volt munkavédelmi oktatás, nem volt munkavédelmi szabályzat, nem volt védőruha, tehát alap dolgok nem voltak meg”, amiért egyébként mindössze 1 millió forint körüli bírságokat szabtak ki rájuk, ennél azonban többet érdemeltek volna az ügyvéd szerint.

„Nagyon súlyos mulasztások terhelték mindkét céget, emiatt is következhetett be szerintem a baleset. A Samsungnak mint fő megbízónak a saját telephelyén ellenőriznie kellett volna, hogy van munkavédelmi oktatás, van munkavédelmi szabályzat, van védőruha, és hogy ott van-e a művezető. A Samsung nem tárhatja szét a kezét, hogy nem tud semmit, semmi köze az egészhez. Hát hogy ne lenne köze?”

Az ügyvéd szerint ugyanis a multinak mögöttes felelőssége van, neki ellenőriznie kell az általa megbízott cég munkáját, a szabálytalanságokból eredő károkért ő is felel mint megbízó.

Ennek ellenére csak annyit reagáltak az ügyre, hogy sajnálják a történteket.

Emiatt – és mivel a másik két céget nem tudják számonkérni – a Samsung ellen indított a férfi és az ügyvédje kártérítési pert.

A három évvel ezelőtt történt súlyos munkahelyi baleset miatt indult rendőrségi nyomozást többször megszüntették, mondván: az áldozat okozta a sérüléseit saját magának. Több panasz benyújtása után végül folytatták a nyomozást, aminek lett is egy gyanúsítottja, de a rendőrség áthidalhatatlan akadályként értékelte, hogy ez a személy időközben Koreába távozott. A férfi ügyvédje azonban jelezte, ettől még ki lehet hallgatni online platformon vagy a koreai rendőrség bevonásával. A hosszadalmas büntetőjogi szakaszban végül sikerült vádat emelni egy dél-koreai művezető ellen.

Dr. Karakas Attila szerint ezzel párhuzamosan évekig is elhúzódhat a kártérítési per, a Samsung minden bizonnyal kifárasztásra fog játszani, hiszen ehhez végtelen anyagi és emberi erőforrása áll rendelkezésre egy szem dolgozóval szemben.

Bodor személyes tereptapasztalatai és munkásokkal végzett interjúi alapján azt mondja, „az esetek többségében jellemző, hogy a munkáltatók igyekeznek elmismásolni a felelősségüket és már a jegyzőkönyv felvételekor a munkásokra hárítanak mindent, amit csak lehet, gyakran magukat az áldozatokat hibáztatva.Sok esetben a munkások nem érzik, hogy lenne saját érdekérvényesítési erejük, és belemennek abba, hogy az eseteket úgy keretezzék, hogy az a munkáltatók érdekeit tükrözze, mert tartanak attól, hogy ha nem így tesznek, később nagyobb bajba kerülhetnek. Ezt tovább súlyosbítja, hogy kevés dolgozó van tisztában a szabályozásokkal és jogaikkal.”

Úgy látja, gyakori, hogy azért történnek balesetek, mert a munkáltatók nem biztosítják a megfelelő képzést az adott gép vagy eszköz használatához vagy nem adták át rendesen, hogyan lehet és kell elkerülni a balesethez vezető körülményeket, és mi a protokoll, ha már bekövetkezett az.

„Találkoztam olyan esetekkel is, amikor a munkáltatók informálisan kérték, hogy a dolgozók térjenek el a biztonságos munkavégzéshez szükséges gyakorlatok egy részétől a hatékonyabb munkavégzés érdekében, például hogy egy szerelés alatt minél rövidebb ideig álljon a szalag a feldolgozóiparban, ami így halálos balesethez vezetett.”

Bár egyelőre úgy tűnik, a Samsungban szerencsétlenül járt szerelő ügyében nagynehezen sikerül egy felettesére (a művezetőre) rábizonyítani legalább a büntetőjogi felelősséget, ez mégis sovány vigasz lehet egy embernek, akinek örökre megváltozott az élete egy könnyen elkerülhető baleset következtében. Attila története talán összetettebb egy átlagos munkabalesetnél az alvállalkozói lánc és az őt foglalkoztató cégek felszámolása, illetve kivonulása miatt, de korántsem egyedi.

A Nemzetgazdasági Minisztérium munkabaleseti jelentése szerint tavaly 20 400 munkahelyi baleset történt, számukat az elmúlt években nem sikerül érdemben csökkenteni – és ezek csak azok az esetek, amelyeket nem tussoltak el a munkáltatók, és minden bizonnyal például az építőiparban nagy számban feketén dolgoztatottak balesetei sem kerültek be a hivatalos statisztikákba. Ami ennél is problémásabb, hogy a halálos munkabalesetek száma pedig 20 százalékkal emelkedett: 75 ember vesztette életét a tavalyi évben, szemben a 2023-as 62-vel.

Az idei év első féléves adatai szerint 10 074 munkahelyi baleset történt (tehát marad az eddigi tendencia), ebből 29 dolgozó vesztette életét, 97-en csonkulásos sérülést szenvedtek, 68-an súlyosan megsebesültek.

A kormány felelőssége gyakran nem jelenik meg ezekben a társadalom által is nagyrészt egyedi tragédiaként érzékelt ügyekben. Pedig a Fidesz szigorítás helyett évek óta módszeresen silányítja a munkavédelmet és a dolgozói érdekképviseletet; még a multik között is kiemelt kedvezményekkel kedveskedik az óriási körültekintést igénylő veszélyes anyagokkal dolgozó akkumulátoripari vállalatoknak, hogy idecsábítsa őket, miközben a durva környezetvédelmi szabálytalankodásaikkal szemben mindössze szlogenek szintjén, a dolgozók egészsége mellett pedig még csak annyival sem áll ki. Úgy tűnik, hogy a döntéshozóknak csak az a fontos, hogy pörögjön a termelés – hogy milyen áron és kik pörgetik, részletkérdés. Ahogy az is, hogy egy munkabaleset után kirúgott és leszázalékolt dolgozó sorsa jó eséllyel a kilakoltatás lesz.