A brazilok elzavarták autoriter vezetőjüket. Kolumbiának, történetében először, baloldali kormánya lett. Chilében pedig szintén a progresszívek nyerték a választásokat.
Nem csillapodik a tüntetők haragja, miután eltávolították az elnököt a pozíciójából.
Bolsonaro hívei tulajdonképpen katonai puccsot követeltek, miközben útblokádokkal bénították le az országot. Az exelnök körül azonban fogy a levegő, és ő is beláthatta, hogy rövid úton nem térhet vissza a hatalomba.
Az októberi brazil választások eredményétől függően esély nyílik rá, hogy a latin-amerikai régió hat legerősebb gazdaságának (Argentína, Brazília, Chile, Kolumbia, Mexikó és Peru) mindegyike valamilyen baloldali irányzatot képviselő elnök, illetve politikai erő vezetése alá kerül.
A chilei népszavazás sikere fontos győzelem lenne az immár másfél évtizede recsegő-ropogó neoliberális hegemónia elleni globális küzdelemben is.
A Gustavo Petro vezette baloldalnak most komoly esélye van a győzelemre.
Kevés fogalmat temetettek el gyakrabban, mint a neoliberalizmust. Ennek ellenére rendre feltámad. Aldo Madariaga díjnyertes könyve, a Neoliberal Resilience megmutatja, hogyan él túl a neoliberalizmus.
A Mercosurról kormányoldali és civil szervezeti kritikusok beszélgettek. A fő kérdés, hogy a társadalom vagy a piac érdekei győzedelmeskednek az Unióban és Dél-Amerikában?
A fasizmus minden győzelme mögött van egy elbukott forradalom.
Az egyezmény „egy lejárt szavatosságú XX. századi szabadkereskedelmi felfogást tükröz.”
