Parázs vita alakult ki az amerikai baloldalon a „professzionális-menedzseri osztály” politikai hovatartozásáról. Lehetnek-e társak a baloldali populizmusban, vagy mindig a saját érdekeiket fogják követni? És mit jelent(het) ez a fogalom a magyar politikai palettán, miközben az értelmiségi munkák is elveszítik maradék függetlenségüket?
Uruguayban is október 27-én szavaznak, itt is a baloldal áll nyerésre, de nekik nem lesz sétagalopp.
Az általuk képviselt hagyományt éppen úgy lehet csak tovább vinni, ahogy ők tették: az élet-halál kérdésekkel való szembenézés komolyságával, kompromisszum nélkül és elkötelezetten. Gyakran könnyekkel. Másképpen nem lehet. Minél hamarabb jövünk erre rá, annál hamarabb kezdődik el a változás.
Helyszíni sajtóbeszámolók szerint a diktátor holttestének átszállítását ellenző tiltakozók jelentek meg a temető közelében, egyebek mellett „Franco él” feliratú transzparenssel és francóista zászlókkal.
Veretes publicisztikát jelentetett meg erről az Independentben.
Egy társadalom az emberek túlnyomó többségének szemében annyit ér, amennyit életszínvonalban, életminőségben, szociális és közbiztonságban nyújt.
Decemberben könnyen felülkerekedhet az ellenzéki jelölt Moralesen.
Az előrelépések ellenére az ellenzék továbbra is távol van az országos többségtől. A felszabadult és örömteli hangulat indokolt, tizenhárom éve nem ért el jelentősebb sikert a baloldal, ám hiba lenne azt gondolni, hogy készen van az országosan versenyképes alternatíva.
A Lewica három párt – a posztkommunista baloldal, a baloldali-liberális Tavasz mozgalom, illetve a Podemos mintájára alapított Razem – koalíciójaként jött létre, és vezetői 8-10 százalék körüli eredményre számítottak. Így a mostani eredmény egyértelmű siker számukra.
Az albán-muszlim többségű volt jugoszláv államban végleg a múlté lehet ez eddigi kormány vezető szerepe, az exit pollok szerint a baloldali, elitellenes párt, a Vetëvendosje és a nacionalista, ellenzéki Demokratikus Liga is 30-30%-ot szerezhettek meg, míg ők csupán 10,5%-ot.
